Fraternity-Testvériség, 1994 (72. évfolyam, 1-4. szám)
1994-01-01 / 1. szám
FRATERNITY ÚJ MAGYARÚT 1952. MÁRCIUS HÓ III. ÉVFOLYAM. 3. SZÁM Page alaptörvény, és polgári, politikai, szociális és vallásszabadság közös tulajdona legyen az egész népnek, bármely nyelvet beszéljen is, bármely templomban imádkozzék is, és hogy egy nemzeti minisztérium hajtsa végre ezeket a törvényeket, és ennek felelősségével őrizzék a mi Hazánk alkotmányos függetlenségét. Két nappal azelőtt, Ausztria derék népe Bécs- ben széttörte igáját. És leszámolva a zsarnokokkal, eszközük, az öreg Metternich személyében, félretolta őt, és a Habsburg, reszketve a császári bűnök császári barlangjában, reszketve, de ál- nokul, és hazudva és hamisan, rőfnyi betűkkel írta az “Alkotmány” és “Szabad Sajtó” szavakat Bécs falaira; és a nép örömmel éljenezte a megrögzött hazudozókat, mert a nép nem ismer hamisságot. A bécsi eseményeket 14-én jelentettem pozsonyi országgyűlésünknek. A jelentést gyorsan továbbvitte a nagy demokrata, a gőzhajó, a Duna hullámain, le az ősi Budara s az ifjú Pestre, s mialatt mi, a képviselőházban az igazság és szabadság törvényeit meghoztuk, Pest népe békés, de fenséges tüntetéssel felkelt, kinyilatkoztatván akaratát, hogy a nép legyen szabad. E tüntetés előtt a szabadság összes gátjait, amelyeket az önkény emelt a törvények ellen, ugyancsak ők ledöntötték. Egyetlen csepp vért sem ontottak. Egy embert, aki börtönben ült azért, mert bátor volt megírni egy könyvet, diadalmenetben vitték haza az utcákon keresztül otthonába. A nép felfegyverkezett nemzetőrségnek és az ablakokat kivilágították, és örömtüzeket gyújtottak, és amikor ezek a hírek megérkeztek vissza, Pozsonyba, összevegyülve a bécsi éljen-kiáltásokkal, felmelegítették a felsőház dermedtségét és ők készségesen csatlakoztak az általunk javasolt törvényekhez. És örömben úszott az egész ország. Századok óta először ébredt fel a földműves azzal a kellemes érzéssel, hogy az ideje most már az övé lett, — első alkalommal ment ki megművelni földjét azzal a vigasztaló gondolattal, hoev a termés kilencedét nem veszi el a földesúr s a tizedét a püspök. Mindkettő teljesen lemondott a saját feudális részesedéséről, és a levegőéi kitárult a szabadság ragyogásától és az igazság talaja hajtotta rüg veit e virágzó paradicsomba. Ilyen az emléke 1848. Március Tizenötödikének.” ' ADY ENDRE r Uj s új lovat Segítsd meg. Isten, új lovaddal A régi, hű útra-kelőt. Hogy só-bálvánnyá na meredjek Mai csodák előtt. Az Irgalmatlant küldd társamnak, A rohanó, büszke hevet S emberségem ezután már Legyen kegyetlenebb. Ne rendeld romló nyájaidnak Sorsa alá sorsomat. Az embered, ha nem ma-ember. Kapjon új s új lovat. A nagy Nyíl kilövi alóla Kegyelmed egy-egy szép lovát. De ültesd szebb lóra az embert. Hadd vágtasson tovább. A végesség: halhatatlanság S csak a Máé a rettenet. Az Embernek, míg csak van ember. Megállni nem lehet. A nagy Nyíl az útját kiszabta. Teljes és nyugodt mámorok Célját állíttatja süvöltve. Míg a Föld háborog. Változat és Halál adódtak Belül egy-egy gyarló körön. De várja az Embert víg célja: Piros, tartós öröm. Élet s Halál együtt-mérendők S akit a nagy Nyíl útja bánt. Hadd, óh. Uram, szépülten futni. Megérkezett gyanánt. Boldogíts, hogy a nagy Nyíl útján Megállás nélkül az Öröm Álmát álmodhassam magamba Minden mértföld-kövön. Riadó, szennyes, kerge nyájak Ne állítsák meg új lovát Emberednek, hogy hadd nyargaljon Előbbre és tovább. A nagy Nyíl útján, meg nem állva. Hitesen és szerelmesen. Fortéiméit egy rövid Mának ' Nézze túl a szemem.
