Fraternity-Testvériség, 1993 (71. évfolyam, 1-4. szám)
1993-01-01 / 1. szám
Page 4 TESTVÉRISÉG AZ ELNÖK ROVATA Nagy megtiszteltetés ért akkor, amikor az 1992-es Konvenció a Református Egyesület elnökének megválasztott. Több mint 61 éve annak, hogy szervezetünk elnökéül nem lelkipásztort választottak. Mivel ez az első alkalom, hogy mint elnök, írok, szeretném ismertetni azokat a feladatokat és lehetőségeket, amelyekkel az Egyesületnek szembe kell néznie a következő években. Köztudott az a tény, hogy a mai idők rendkívüliek az életbiztosító intézetek számára. Az a feladat, amellyel a Konvenció megbízott, teljes odaadást igényel. Hiszem azt, hogy az Egyesület tagjai segítséget nyújtanak a szervezet vezetőcégének, hogy egységes ereivel dolgozzunk azért, hogy megállítsuk a taglétszám csökkenését, újra élesszük az osztályok életét, elősegítsük a testvérsegítő aktivitásokat a közösségeinkben. Az az állapot, amelybe mi és a többi kis és közepes nagyságú testvérsegítő intézmény jutott, ismert: két évtized óta csökkenő taglétszám, az ügynökök alacsony termelékenysége, gyenge kiképzés és elöregedő helyi megbízottak. Szervezetünk új vezetést kíván. Hiszem, hogy elő tudjuk segíteni ezt az új vezetést a régi, alapvető értékek segítségével, amelyeket elődeink lefektettek számunkra Trenton, NJ-ben 1896-ban, nevezetesen elkötelezettséget a nélkülöző, szenvedő családok, özvegyek, árvák megsegítésére. Jóllehet az évek során szervezetünk egy életbiztosító intézetté fejlődött, igazi jellegünk azonban lélekben és aktivitásban egyaránt még mindig testvérsegítő. Hiszem, hogy új szellemet tudunk adni szervezetünknek az elkövetkezendő négy esztendőben, mivel a Konvenció alatt tanúbizonyságot tettünk egységünkről. Az új vezetőség, amelyet delegátusaink megválasztottak, előrelátó, van akarata és szíve, hogy a változásokat, amelyek szükségesek, végrehajtsa. Bízom abban, hogy az Amerikai Magyar Református Egyesület a második évszázadba nagyobb taglétszámmal és még erősebb anyagi bázissal lép majd át, mint amilyennel most rendelkezik. Még két fontos ügyről kívánok jelentést adni, amelyek a Konvenció óta történtek: 1. 1992. december 31-el a kanadai részlegünket 235 taggal átadtuk a Toronto Mutual Life Insurance Companynak, mivel az nagy anyagi megterhelést jelentett Egyesületünknek. 2. A Szilágyi István által Egyesületünk ellen beadott fellebbezés elutasítást nyert, s ezzel a per lezáródott. Szeretném kifejezni legjobb kívánságaimat és szívből jövő nagyrabecsülésemet Nt. Bertalan Imrének, a volt elnöknek, Puskás Bélának, a volt pénztárosnak és Ft. Abrahám Dezsőnek, az Igazgatóság volt alelnökének. Kívánom, hogy élvezzék a nyugalomba vonulást és folytassák hozzájárulásukat a saját egyéni módjukon a közösségünk érdekében. Nagyrabecsülésemet fejezem ki azoknak az igazgatóknak is, akik a jövőben már nincsenek az Igazgatóságban. Melegen üdvözlöm az új főtisztviselőket, Virgulák S. Zsuzsanna pénztárost, valamint Csornán Endre titkárt. Ugyancsak köszöntőm az új igazgatósági alelnököket: Lipóczky Lászlót, Morey I. Johnt, Nt. Novák Miklóst és az Igazgatóság minden tagját. Köszönetét mondok a vidéki szervezőknek az Egyesületért és a rájuk bízott tagokért kifejtett szolgálataikért. Végül köszönetét kívánok mondani minden tagunknak lojalitásukért és az éveken át való hűséges tagságukért. Isten áldja meg minden tagunkat és Isten áldja az Amerikai Magyar Református Egyesületet. Dózsa György
