Fraternity-Testvériség, 1992 (70. évfolyam, 1-4. szám)
1992-10-01 / 4. szám
I Page 4 TESTVÉRISÉG the above mentioned principles, for this could lead to unwanted tensions between Church and Federation. In the vision of our founders there were two strong pillars in the unfolding life of the Hungarian Reformed community in America - Church and Federation. The weakening of one of the institutions could lead to the weakening of the other. Having served both institutions since the day of my arrival in America in the fall of 1946, and having experienced the beauty and strength of the interdependency of the two institutions, I feel qualified to make a strong appeal to my friends, ministers and elders to stand up firmly together and support the newly elected leaders of the Federation. As we pray and labor together let there indeed be a new “season” in the life of our ELNÖK “Mindennek rendelt ideje van. Ideje van az ég alatt minden akaratnak.” Prédikátorok Könyve 3:1. Nagy megtiszteltetés érte személyemet, amikor az 1980-ik évi Konvenció kinyilvánított akarata az Amerikai Magyar Református Egyesület elnöki tisztségét egységes bizalommal reám ruházta és hogy tisztségemben a reá következő két Konvenció hasonló egyetértésben megerősített. Kezdettől fogva éreztem a tisztségnek nemcsak szépségét, hanem a feladatkörnek nagyságát is. Isten segítségét és munkatársaim támogatását kértem az indulástól számított egész úton. Mindkettőt meg is kaptam. Most, amikor szolgálatom Istentől rendelt ideje véget ér, engedtessék meg, hogy az általam utolsó Elnöki Rovatomban a multat tükörként állítsam a jövendő elé. Tizenkét esztendő rendelt idejét felölelő szolgálati feladataimat három egyenlő ciklusra osztja a két közbe eső Konvenció. Mindegyik külön-külön egyedülálló, sajátos útszakasznak bizonyult. Az első szakasza komoly válságjegyében indult. Lenni vagy nem lenni, megmaradni vagy eltűnni, ez volt a kérdés. Nagymultú testvérsegítő egyesületek úgy kívánták megoldani a változó idők változó követelményeit, hogy maguk és történelmük feladásával erők egyesítésével folytatták azt a munkát, amelyet külön-külön képtelennek bizonyultak tovább vinni. A két évig tartó tárgyalások meggyőztek bennünket arról, hogy nem jött el a rendelt ideje annak, hogy nyomtalanul lelépjünk az amerikai magyar történelem alkotásokban gazdag színpadáról. Bár önbecsünkből sokat vesztettünk, csodálatosan maradt annyi erkölcsi tartásunk és ítélő képességünk, hogy vállaljuk a keskeny úton való járás nehézségeit. Maradtunk Amerikai és Magyar és Református. American Hungarian Reformed community. The Preacher concludes the chapter by saying: “There is nothing better than that a man should enjoy his work.” I enjoyed my work as President of the Federation. I enjoyed working with my fellow officers, members of the Board, branch managers and dedicated employees of the Home Office. “What will you do now that you are facing retirement?” I have been asked by many. “I will continue serving the Lord in our churches and in our Federation as He gives me grace.” Imre Bertalan ROVATA Elnöki szolgálatom második szakaszára esett az egység-tárgyalások során megingott soraink rendezése. Véget ért a Marylandbe történt száműzetésünk szomorú időszaka. Megnyitottuk a negyedik Kossuth Házat az ország fővárosában. Ez a döntés sorainkon belül, de ugyanakkor kifelé is hathatós bizalomkeltő lépésnek bizonyult. A harmadik rendelt idó'szak képlete világos. Vagyonunk, tartalékalapunk esztendőről-esztendőre növekedést mutat. Az egyedüli terület, ahol a remélt eredmény még mindig várat magára, a tagcsökkenés leállítása. Lassítani sikerült, de megállítani nem. Ezt az egyébként már a 60-as évek végén jelentkező kórtünetet, melyet ma oszt velünk az amerikai testvérsegítő intézmények 90 százaléka, az 1993. január elsejével kezdődő időszak választott tisztviselői hívatottak orvosolni. Ezen a ponton a rovatvezető a múlt eseményeiről a jövő feladataira fordítja figyelmünket. A Prédikátor ezt hirdeti: “Ideje van az ég alatt minden akaratnak.” Az Amerikai Magyar Református Egyesület legfelsőbb kormányzó testületé a négyévenként tartott Konvenció. A Konvenciónak van döntési joga, más szóval határozatokban kifejezett akarata. A 34. Konvenciónak egyebek között volt egy olyan akarata, hogy a lelkipásztorelnök Bertalan Imrét a presbiter Dózsa György kövesse a legmagasabb feladatkör betöltésében. Ezzel az akarat nyilvánítással kapcsolatban kétféle állásfoglalás lehetséges. Elmondhatjuk, hogy szokatlan döntés az, amelyik 5 lelkipásztor-elnök után világi egyházi munkást állít a Református Egyesület élére. Mások arra emlékeztetnek bennünket, hogy a Református Egyesület megalapításánál egyenlő számban voltak jelen lelkipásztorok és gondnokok,
