Fraternity-Testvériség, 1990 (68. évfolyam, 1-4. szám)
1990-04-01 / 2. szám
Page 20 TESTVÉRISÉG A templomban ebédet szolgáltunk fel. Gulyásleves, frissen sült hurka és kolbász krumplival és párolt káposztával és sütemény. Ebéd után az énekkar Szabó Dénes vezetésével rögtönzött hangversenyt adott a templomban az ebédet készítő és felszolgáló asszonyok tiszteletére. Délután 3/4 4-kor érkeztünk a színházhoz, ahol a Northwest Indiana Gyermekkar már várt ránk. Az énekkarok, félretéve a nyelvi nehézséget, énekszóval üdvözölték egymást. A helybeliek Indianára vonatkozó ajándékokból készült csomagokkal lepték meg a gyermekeket. Közben a The Times riportere és fényképésze dolgozott. Az előadás fél 8-kor kezdődött. A műsor első felében a Piccoli Archi zenekar szórakoztatta a közönséget. A kis vonósok sokkal idősebb zenészeknek is dicséretére váló ügyességgel szólaltatták meg hangszereiken a szebbnél-szebb klasszikus műveket Tóth Nándor vezetésével. Rövid szünet után került sor az énekkar műsorára. A lányok angyali énekkel gyertyafénnyel vonultak be a lesötétített színházba. Több szám eléneklése után ugyanúgy gyertyafénnyel, énekelve vonultak ki. Amikor a előcsarnokba értek, befejezték az éneklést és akkor lett világos a színház. A lányok énekelve foglalták el helyüket a színpadon és folytatták Kodály és Bartók kórussikereivel, népdalfeldolgozásaival és szólókkal a gyönyörű műsort este tízig. Az énekszámokat Szabó Dénes vezényelte. A műsor után került sor a gyermekeknek családokhoz való elhelyezésére. A gyerekek elszállásolására olyan volt a lelkesedés, hogy még egy autóbusznyi gyermeket ki tudtunk volna osztani. Azután mindenki sietett haza a kis vendégekkel, hogy megadják nekik mindazt a szeretetet, látnivalót, ajándékot, ami az elkövetkező néhány órába besűríthető volt, sokszor az alvás, a pihenés rovására. Reggel a gyülekező a Szentháromság templom udvarán volt 8 órakor. Az autóbuszok fél kilenckor indultak. A vendéglátók könnyes szemmel, zsebkendőket lengetve integettek búcsút a távolodó autóbuszok után. A háromhetes túra Rómában kezdődött és nálunk ért véget. A gyermekek tőlünk hazamentek Nyíregyházára. Itt köszönjük meg kedves szüleiknek, hogy gyermekeiket elengedték és ezzel a világszínvonalon álló ének- és zeneművészetüket nekünk kölcsön adták. Néhány évvel ezelőtt, amikor még csak építették a színházat, láttam az épületet, s elgondoltam, milyen szép volna itt magyar előadást tartani. Álmom valóra vált. Sikerült a hétfő estét ünneppé tenni. A helyi énekkarok szereplésén túltéve csaknem telt ház ünnepelte a gyermekek művészetét Tóth Nándor és Szabó Dénes vezényletével. Megtiszteltetésnek vettem, hogy az Amerikai Magyar Egyesület helyi képviselétében, számos egyesületi munkással együtt, részt vehettem a gyönyörű estén, és büszke vagyok rá, hogy anyagi és erkölcsi siker koronázta munkánkat. Kovács Mária, szervező
