Fraternity-Testvériség, 1988 (66. évfolyam, 1-4. szám)
1988-01-01 / 1. szám
Page 8 TESTVÉRISÉG AZ 1848-AS MAGYAR SZABADSÁGHARCRA EMLÉKEZVE: LINCOLN ÉS KOSSUTH Lincoln Ábrahám Kossuth kortársa volt és az országos politikában való első szereplése a magyar szabadságharc idejére esik. Lincoln a szabadság szerelmese volt és így érthető, hogy a külföldi szabadságmozgalmakat—köztük a magyar szabadságharcot is nagy figyelemmel kisérte. Lincoln abban az időben az Illinois állambeli Springfield kongresszusi képviselője volt. Kezdeményezésére a város polgárai 1849 szeptemberében gyűlést tartottak, hogy a magyar szabadságharc iránt rokonszenvüket fejezzék ki. A gyűlés a határozati javaslat elkészítésére négy tagú bizottságot küldött ki, melynek Lincoln is tagja volt. O fogalmazta a javaslatot, amit Springfield polgárai szeptember 12-én egyhangúlag elfogadtak. A határozat megállapítja, hogy a magyarok a szabadságért vívott küzdelmükért a legnagyobb csodálatot és a legmelegebb rokonszenvet érdemlik. A szabadságharc gyors és sikeres befejezéséért buzgón imádkoznak. Egyben kérik az Egyesült Államok kormányát, hogy Magyarország függetlenségét sürgősen ismerje el. A határozat indoklásában megállapítja, hogy a függetlenség elismerésével Amerika tartozik a szabadságért küzdő magyar népnek és általában a szabadság ügyének. Abban az időben a hírszolgálat még igen lassú volt. így történt, hogy amikor határozatukat meghozták, a springfieldiek nem tudták, hogy a magyar szabadság ügye már egy hónappal előbb elbukott. Az amerikai nép érdeklődése és szimpátiája azonban továbbra sem szűnt meg. Amikor Kossuth amerikai segítséggel törökországi fogságából kiszabadul és 1851 december elején megérkezik az Egyesült Államokba, szinte példa nélkül álló ünnepléssel fogadják. Springfield polgárai is ismét megmozdulnak. 1852. január 8-án gyűlést tartanak, amelyen Lincoln Ábrahám nagy beszédet mond a magyar ügy mellett. A határozati javaslat megfogalmazására bizottságot küldenek ki. 2 javaslat szövegét is Lincoln készíti el és terjeszti másnap a gyűlés elé. A határozat beveszettőjében megállapítja, hogy a magyarországi eseményekkel és Kossuth látogatásával kapcsolatban az amerikai nép nem maradhat szótlan, mert ez elveinek a megtagadását jelentené. Majd pontokba foglalja a következőket: Minden népnek jogában áll, hogy meglévő kor- mányformájat elvesse és helyette tetszésének megfelelőt válasszon. Az erre irányuló forradalmakat Amerika kormánya sem elő nem idézheti, sem nem támogathatja. Azonban ugyanúgy, amint az amerikai kormány nem támogathatja, más kormányok nem nyomhatják el az ilyen forradalmakat és Amerikának az egész világ tudomására kell hozni, hogy a be-nem- avatkozás, mint a nemzetközi jog szent elvének a kölcsönös tiszteletbentartásához ragaszkodik. A Lincoln Ábrahám által fogalmazott határozat ezután megállapítja, hogy Oroszország a magyar szabadságharc ügyébe ilyen törvénytelenül és indokolatlanul avatkozott be. Éppen ezért ennek megakadályozása nemcsak a be-nem-avatkozás elvének a megsértését nem jelentette volna, hanem akár Amerikának, akár más országnak az érdemére válna. Lincoln határozati javaslata végül Kossuthot, Magyarország kormányzóját a polgári és vallás- szabadság legkiválóbb európai képviselőjének nevezi. A springfieldi polgárok gyűlése Lincoln javaslatát elfogadta és elhatározta, hogy annak egy-egy példányát Kossuthnak, valamint Illinois állam kongresszusi képviselőinek megküldik. Lincoln javaslatára Kossuthot meg is akarták hívni Springfieldbe, erre a látogatásra azonban Kossuth nagy számú egyéb meghívásai miatt nem kerülhetett sor. így Lincoln és Kossuth személyesen soha nem találkoztak. Több bizonyíték arra vall azonban, hogy Lincoln Kossuth amerikai beszédeit jól ismerte és ezek a beszédek nagy hatással voltak rá. Ezek közül csak a legfigyelemre méltóbbat említjük. Kossuth az Ohio állambeli Columbusban többek között a következőket mondotta: "Korunk szelleme a demokrácia. Mindent a népért és mindent a nép által. Semmit a népről a nép nélkül ... ez a demokrácia." Lincoln később híres Gettysburg-i beszédének utolsó szavaival abban jelöli meg a polgárháború célját, hogy a nép kormánya, a nép által és a népért való kormány soha ne pusztuljon el a föld színéről . . . Kossuth amerikai látogatása 100. évfordulója alkalmából, 1952 februárjában írta H'ógye Mihály.
