Fraternity-Testvériség, 1988 (66. évfolyam, 1-4. szám)
1988-04-01 / 2. szám
Page 8 TESTVÉRISÉG EMLÉKEZÉS (continued from page 7) Dr. Irányi László ökumenikus lelkülete akkor tárult fel az észak-amerikai magyar református lelkipásztorok előtt, amikor röviddel püspökké szentel- tetése után részt vett a magyar református lelkészek Ligonierban tartott országos gyűlésén. Konferenciánk akkor érte el tetőfokát, amikor a lelkipásztorok közössége megindult az Úr vacsorájára megterített asztal felé. Én a püspök mellett ültem és míg a többiek áldoztak az úrvacsora szertartása alatt, arra lettem figyelmes, hogy egy könnycsepp fut végig a püspök arany keresztjén. Hallottam halk szavát, amint hozzám fordult: Imre testvérem, nekem nagyon fáj, hogy még nem áldozhatok veletek együtt. Szeretném megérni azt a napot, amikor ez a reménységem valóra válik. A konferencia során Dr. Irányi László előadást tartott az ökuménikus szó Szent Ágoston szerinti értelmezéséről, kihangsúlyozván, hogy a mi magyar népünk bizony az egész világra szétszórt Isten-nép. A beszélgetések során utalás történt Péter második levelére, amiben ezt olvassuk: "Én, Péter, mint már Pál is, írunk tinektek a nekünk adott bölcsesség szerint." Katolikus püspök és református lelkipásztorok akkor és ott, ebből az Igéből azt hallottuk, hogy Péter és Pál találkoztak. Oly szorosan együtt voltak, mint a kalendáriumban nyár elején, június 29- én együtt vannak. A naptárban oly szorosan, hogy még az "és" szó is hiányzik. Péter-Pál napja. Az egyház és a társadalom életében akkor lesznek áldássá a vezetésre hivatott egyének, ha együtt vannak. Ha nem egymás ellen, hanem egymás mellett vannak. Ha olyan szépen megférnek egymás mellett, mint Péter-Pál megfért nemcsak a kalendáriumban, de a szolgálatban is. Együtt lenni, együtt szolgálni, azok, akik inkább Péter után mennek és Róma felé tekintenek, és azok akik inkább Pálra hallgatnak és Kálvint, Luthert idézik. Valahogy úgy, amint erről egykor Szenczi Molnár Albert énekelt, amikor zsolcáros gondolatait így öntötte szavakba: Imé, mily jó és mily nagy gyönyörűség Az atyafiak között az egyesség. Ha békében együtt vannak, Mint a balzsam, egymásra úgy hatnak, Mint a harmat, úgy éltetik egymást. Csak oda küld az Úr áldást. Péter és Pál együtt voltak, annak ellenére, hogy nagy különbségek voltak köztük. Péter a 12 tanítvány között volt, közöttük az első. Reá nézve, hitére nézve szólt Krisztus: "Erre a kősziklára építem az anyaszent- egyházat". Pál nem is szerepel a tanítványok névsorán, sőt test szerint ő nem is látta Krisztust. Péter iskolázatlan volt, Pál egyetemet végzett, több nyelvet beszélt. Péter falusi ember volt, Pál a világvárosok polgára. Péter az érzelmek, Pál a gondolkozás embere. Az egymásra nézve oly különböző két ember mégis tudott egymás közelében élni. Ökuménizmus nem azt jelenti, hogy a vallási különbségeket fel kell adni, hogy a felekezetek határait le kell rombolni. Nem arról van szó, hogy az emberek kivetkőzzenek hitükből, tradícióikból, istentiszteleti szertartásaikból, hogy feladják lelki örökségüket, közös gyakorlatukat. Péter és Pál a különbségek felismerésével, tiszteletben tartásával tudott egymás mellett élni. Péter és Pál nemcsak találkozott egymással, de együtt is maradt. Sokan próbálták szétválasztani, egymással szembe fordítani őket, de ők kitartottak egymás mellett a szolgálatban. Nem mindenkinek tetszik az, ha mi, katolikus és református magyarok megtaláljuk egymást és egységben élünk. Nem mindenkinek tetszik az, ha az Istenhívő emberek összefognak a hitetlenség romboló erőivel szemben. Mint Péter és Pál idejében, a mi esetünkben is lesznek próbálkozások azok szétválasztására, akik egymásra találtak, akik egymással együtt akarnak szolgálni. Péter és Pál arra biztatnak bennünket, hogy ápoljuk gondosan és féltő szeretettel az Istent hívő magyar keresztények lelki és cselekedetbeli egységét. Ami Péternek és Pálnak sikerült, az nekünk is sikerülhet. De hogyan? Péter és Pál azért tudott együtt maradni, mert közösen és együtt tudott Krisztushoz fordulni. Az O közelségében egyikük, vagy mindegyikük engedett az igazából, hogy Krisztus és az O ügye legyen a győztes. Nem is Péter és Pál, hanem az egységünkért imádkozó és keresztre menő Krisztus tanít bennünket, különböző felekezet- ben élő Isten-gyermekeit: Nektek, akik már találkoztatok, szabad, lehet és kell is együtt maradni Őbenne és Ö általa, Akiben és Aki által van menetelünk az Atyához, a Jézus Krisztus által. Összegyűjteni és megtartani. Ez volt a világ minden részére szétszórt magyar Isten-nép ökuménikus lelkületű püspökének jelmondata és az marad a mi számunkra örök érvényű követendő hagyatéka. Üdv az eltávozottnak és kegyelem az élőknek. Washington, 1988 március 20-án. Elhangzott Washington D.C.-ben a Dominikánusok templomában, 1988.március 20-án. Mustos István atya a rendtársak nevében szólt a piarista nevelőről. Dr. Hám Tibor, volt piarista diák, az országhatáron kívül élő katolikus magyarok püspökéről tartott megemlékezést.
