Fraternity-Testvériség, 1987 (65. évfolyam, 1-4. szám)
1987-07-01 / 3. szám
FRATERNITY Page 5 Dr. K. Bónis Árpád: A DÁKOROMÁN FOLYTONOSSÁG (CONTINUITAS) TANÁNAK CÁFOLATA AZ ERDÉLYI KERESZTÉNY KULTUSZHELYEK ALAPJÁN Kivonat a szerző hosszabb tanulmányából A napi politikának és a dákoromán folytonosságnak (con- tinuitásnak) Erdélyre vonatkozó tudományos irodalmában ez idő szerint is sokat vitatott kérdése a román nép származása, kialakulásának területe. A kérdés nemcsak a magyar és a román, hanem a nemzetközi közvéleményt is foglalkoztatja. A jelenlegi román kommunista vezetés is, élén Ceusescuval, körmeszakadtáig ragaszkodik Erdélyhez, amely Magyarországnak Kr. u. 895- től, a magyar honfoglalástól 1920. június 4-ig, — több, mint ezer éven át — szerves része volt, de amelyet a trianoni békeparancs Romániának ítélt. Az ítélet alapja nem kis mértékben a dákoromán folytonosság (continuitás) tana volt. E szerint a tan szerint a románság Dacia, azaz Erdély egyrészének földjén alakult ki, amelyet Traianus római császár légiói Kr. u. 106-ban hódítottak meg teljesen és csatoltak provinciaként a Római Birodalomhoz. A császári kormányzat a néptelenné lett Daciába, — miután a dákok egyrészét megsemmisítették, a másik része országából elmenekült — római telepeseket hozott. Később, — a tan szerint - az elmenekült dákok egyrésze is visszatért, megbé- kült a római uralommal, sőt összeházasadott a rómaiakkal. Idővel elsajátította a rómaiak nyelvét, életmódját és szokásait is. A népvándorlás hullámai elől Aurelianus császár Kr. u. 271-ben kénytelen volt Dáciát (Erdélyt) kiüríteni. Egyes, a folytonosságot valló román történészek szerint a római katonasággal együtt csak a hivatalnokok és a gazdagabb lakosok vonultak a Dunától délre (Dacia Aureliana), Kosziaba. A földhöz kötött falusi nép Daciában (Dacia Traiana), azaz Erdélyben maradt. A dákok és a rómaiak összeházasodásából Kr. u. 106 és 271 között keletkezett új nép és nyelv: a román. A tan (teória) szerint tehát a románok (ezt a nevet 1859, a két román vajdaság: Havasalföld és Moldva egyesülése utáni időkből viselik), római, illetve romanizált dák származásúak. Traianus császár kora óta a románság egyetlen szerves egységet alkot, amelyet mostani időkben a szomszédok hatalomvágya mesterségesen szétdarabolt. Erdély, a tan szerint, ősi román föld, amelyet a magyarok Kr. u. 895-ben elfoglaltak, őslakosságát, a románságot jogaiból kiforgatták. A kérdést a tudomány — a politika igényeitől és céljaitól függetlenül — már rég eldöntötte. Megállapította, hogy a tan nem állja meg a helyét. A jelen és a jövő kutatásai már csak a részletek terén hozhatnak némi változást. Egy ilyen részlet az, hogy a magyar honfoglalás idején (Kr. u. 895- ben) és az azt követő évszázadokban a tatárjárásig (1241), amely végigpusztitotta az akkori Magyarországot és magát Erdélyt is, majd a tatárjárástól a törökveszedelem elleni védekezésre való felkészülésig Erdélyben voltak-e vlach keresztény kultuszhelyek (imaházak, oltárok, kápolnák, templomok, kolostorok, monostorok, temetők)? Ezek kétKós Karoly: Székely templom terv
