Fraternity-Testvériség, 1986 (64. évfolyam, 1-3. szám)
1986-07-01 / 3. szám
Page 10 TESTVÉRISÉG When leaving the church: “Ha áldott volt bejövésem Legyen áldott kimenésem Ügy viseljem magam, mintha Fejem felett templom volna Mintha mindig Istent látnám Kihez az égbe száll imám.” Ámen. By Dr. Louis A. Kalassay Retired Principal of Pittsburgh High School BOOK REVIEW LIMPING ALONG ... Confession of a Pilgrim Theologian by Bela Vassady. William B. Eerd- mans, Grand Rapids, 1985. 244 pp., paper, $13.95. “It is better to limp along the path of God’s Word than to dash with all speed outside it,” wrote John Calvin in his Institutes; Bela Vassady has borrowed Calvin’s words for both his life’s motto and the title of this fascinating autobiography. More than just a collection of remembrances, this book is a theological autobiography ... a confession and a profession of God’s grace and power in the life of one man and his family. When he arrived in America in 1946 at the age of 44, Béla Vassady was already a well-known and respected theologian in his native Hungary. He and his family had just lived through the long bombardment of Budapest, which drove them for months into unsanitary cellar-shelters while the Russian Communists and the German Nazis fought each other from street to street and from house to house. In America he continued his distinguished career with teaching positions at several prestigious seminaries, including Princeton, Fuller, The University of Dubuque, and Lancaster. In addition, he lectured and preached widely and worked tirelessly for evangelical and ecumenical causes in a variety of organizations. With a cast of characters that includes some of the leading names of this century in theological and ecumenical circles, this book will be of particular interest to ministers and theologians; but Vas- sady’s illustration of what it means to live a truly joyful Christian life in the face of challenging circumstances makes the book appealing to Christian general readers as well. Dr. Bakó Elemér: A „HAJDÚ-CÍMER" TÖRTÉNETE ÉS JELENTŐSÉGE Háromszáznyolcvan évvel ezelőtt, 1606-ban írták alá Bécsben közel kétesztendei fegyveres küzdelem után a győztes Bocskai István erdélyi fejedelem és Magyarország Habsburg-uralkodója, I. Rudolf császár-király közt kötött békeszerződést, amelyet a magyar történetírás a „Bécsi béke” névvel jelöl. Ebben a békeszerződésben az uralkodó biztosítékokat adott arra, hogy tiszteletben tartja az erdélyi fejedelemség függetlenségét, a magyar és más magyarországi és erdélyi protestánsok szabad vallásgyakorlatát, külön megemlítve a falvak népének e jogait, és elismerve az ország Habsburg- uralom alatt levő részein a magyar nemesség jogát arra, hogy a nádort, a király magyarországi helyettesét szabadon válassza. Ugyanebben a békeszerződésben a Habsburg uralkodó a maga részéről is elismerte mindazokat az alkotmányos jogokat, amelyekkel Bocskai István már előzőleg felruházta az őt Habsburg-ellenes harcai során támogató hajdúsereg tagjait: a nekik együttesen és egyénenként adott, örökös nemességet és a Bihar, Szabolcs és Szatmár megyék területén (beleértve a később ezekből alakított Hajdú vármegyét) a hajdú-sereg férfitagjainak és családainak (szám szerint 9254 harcosnak) már korábban kiosztott telepeket. Bocsakai István legnagyobb alkotása azonban, a bécsi béke mellett, az volt, hogy a vezérlete alatt vívott szabadságharc igazi hőseit, a nemrég még földönfutó hajdúságot letelepítette. Feláldozva számukra saját birtokainak a jórészét is, kiemelte őket a földesúri hatalom és bíráskodás alól, és felruházta őket a „hajdúvárosaik” közösségi kereteiben érvényes kiváltságokkal és katonáskodási kötelezettségekkel. Ugyanolyan biztosítékokkal vértezte fel őket, mint a székelységet, amelynek korábbi kiváltságait (amelyeket a Báthoryak és császáriak alatt elvesztettek) Bocskai fejedelem újból megerősítette. Különösen fontos Bocskai István politikai végrendelete, amelyben lelkére kötötte utódainak, hogy Erdély függetlenségét minden áldozattal tartsák fent, mert csak onnan lehet, az adott körülmények közt, elindítani a magyarság egyesítésének a művét. Ezt fejedelmi utódai (Bethlen Gábor, a két Rákóczi György és II. Rákóczi Ferenc fejedelmek) hűségesen követték is. Bocskainak a vallási és lelkiismereti szabadság ügyéért folytatott győzelmes küzdelmét ismerte el a világ reformátussága, amikor a kálvini reformáció Genfben emelt emlékmű
