Fraternity-Testvériség, 1985 (63. évfolyam, 1-4. szám)
1985-04-01 / 2-3. szám
FRATERNITY Page 5 politikában és társadalom szervezésében pedig csak félresikerült kísérletek és szabadságharcok utaltak a fejedelemre ..., a magyar irodalom azonban töretlenül vitte tovább az örökséget... nem témában, hanem lényegszerűen ... Hogy még van magyar nép és ilyen-olyan magyarság, az elsősorban neki köszönhető .. . Európa legtisztább protestáns irodalmát produkálta a jórészt katolikussá kényszerített magyarság. Legbelsőbb lényege, a legtisztább népi lehetőség szólott benne végig.” Bethlen Gábor századában, az erdélyi fejedelmek hathatós támogatásával alkotott Szenczi Molnár Albert, Apáczai Csere János és Misztótfalusi Kis Miklós. Élet művük java, a hazától távol, nyugaton született meg, de teljességgel részévé vált az egyetemes magyar kultúrának. Vatai László életműve a diaspórában ugyanez. Maga is így mondja: „Elsősorban az emigrációnak íródott a könyv, bár határozott mondanivalója van hazafelé is.” A humánum legmagasabb szintjén, de a .magyar nép jövőjét és megmaradását szolgálva alkot. Túlzás lenne tehát azt mondani, hogy Vatai László és emigráns írótársai alkotásai egy külön magyar diaspóra irodalom önálló létezésének dokumentumai. Egyetemes magyar irodalom diaspórában fakadt hajtásai azok. Számontartásuk fontos, mert éppen külön kiérdemelt becsükkel válnak azok az egész magyar szellemvilág értékes darabjaivá. Létjogukat, rangjukat számon kell tartani egy olyan időben és különösen addig, amikor a káros magyarországi cenzúra a magyarság legnagyobb olvasótáborától távoltartja Vatai László és emigráns írótársai a múltra vonatkozólag elhallgatott tényeket, a magyarság jövőjére vonatkozólag pedig nélkülözhetetlen tanulságokat nyújtó írásait. Legmelegebben ajánljuk ezt a rendkívüli könyvet, melynek megjelentetésében anyagi hozzájárulással közreműködött a Kanadai Magyar Lelkészegyesület. Amerikában a New York-i Püski kiadónál, Kanadában pedig a szerzőuél rendelhető meg. Dr. Vatai László 11 Wincott Őrivé, Apt. 408 Weston, Ontario M9R 2R9 Legyen ez a néhány gondolat az elismerés csekély, de őszinte jele, amellyel Vatai László szellemi alkotásának tisztességet tevő magyar olvasótábor hálájába az Amerikai Magyar Református Egyesület tagsága is beolvadni kívánkozik. Bertalan Imre KOMJÁTHY ALADÁR: A KITÁNTORGOTT EGYHÁZ A harmincas évek végefelé történt. A Sárospataki Főiskola Szeretetfalva néven ismert népfőiskolái tanfolyam egyik napján az előadás és megbeszélés témáját a magyar kivándorlás kérdésköre nyújtotta. A népfőiskolás fiatalokon keresztül éppen azok a felsőmagyarországi falvak voltak képviselve, amelyekből az Amerikába kivándorlók 90 százaléka tevődött össze. Egy sem volt közöttük, akiket ne fűztek volna rokoni szálak a kinti magyarsághoz. A neves előadók között köszöntöttük a nagy népi írót Móricz Zsigmondot és néhány jól ismert tiszáninneni lelkipásztort, közöttük Komjáthy Aladár ózdi lelkészt, aki elmondotta, hogy a kivándorlás ténye milyen lelkigondozói szolgálatot igényel a helyi lelkipásztor részéről. Dehogy is gondolta volna az édesapa, hogy néhány és és az ő fia is sorstársa, papja lesz Borsod, Abauj, Zemplén kivándorolt népének, kinek küldetéséhez tartozik majd, hogy megírja az amerikai református magyarok egyházalapításának történetét. A „kitántorgott” szó a könyv címével azonos értelmezésével először a hegyaljai kisvonaton találkoztam. Akkor káplániztam és útban voltam Patakról édesanyámhoz, Nyíregyházára. Az egyik kis állomáson szokottnál nagyobb tömeg várta a vonat érkezését. Valakit, talán besorolt katonát búcsúztatott a falu, azért a nagy sírás. Az ablakon kihajolva láttam, hogy a búcsúzók öleléséből egy egyszerű, feketeruhás asszonyt igyekszik kiszabadítani a vonat indításáért felelős állomásfőnök. Végül is felkerült a vonatra, az én fülkébe került, velem szemben foglalt helyet. Mikor már kifordult a vonat és a könnyek felszáradóban voltak, megindult köztünk a beszélgetés. Elmondta, hogy Amerikából jött haza, utoljára. Én is elmondtam, ki vagyok, szolgálatra induló lelkipásztor. A nyíregyházi állomásig másról sem lehetett szó, mint arról, hogy ő egy amerikai magyar református gyülekezetnek tagja, dolgozik a nőegyletben, most építik templomukat. Beszélt még lelkipásztoráról, a gyülekezeti munkáról és általában az amerikai magyarok életéről. Most, hogy Komjáthy Aladár könyvét olvasom, eszembe jut a jelenet. Lelki szemeimmel ma is látom azt a nehéz tántorgást, mely- lyel a vonat felé tartott. Indulna már, de valami visszatartja. Ilyenfajta tántorgás az, amire József Attila gondolt, amikor verset írt a kivándorló magyarokról és Komjáthy Aladár, amikor megírta a reformátusok egyházalapítását. Akkor még nem is gondolhattam, hogy nagyon hamar, magam is átélem, mit jelent ez a szó, hogy „kitántorgott”.
