Fraternity-Testvériség, 1984 (62. évfolyam, 1-4. szám)
1984-10-01 / 4. szám
FRATERNITY Page 15 AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYESÜLET 32. KONVENCIÓJÁNAK NYILATKOZATA Hálát adunk Istennek, a történelem Urának a dicsőséges magyar múltért, a szabadságharcok hőseiért, magyarságunk mártírjaiért, hitünk bajnokaiért. Hálát adunk az isteni gondviselés vezetésével megtalált új hazánkért, az Amerikai Egyesült Államokért és Kanadáért, ahol, a szabadság földjén, egy fájdalmasan szép új magyar életforma kezdetén, 88 évvel ezelőtt szerény kezdeményezés formájában megszületett és évtizedek hűséges sáfárkodása eredményeként hatalmas intézménnyé nőtt az Amerikai Magyar Református Egyesület. Hálát adunk az alapítókért, a mindenkori vezetőkért, munkásokért és tagokért. Hálát adunk az eredményért, a tettekkel bizonyított testvérsegítés megvalósult csodáiért, a ligonieri Bethlen Otthon falai közt több, mint hat évtized óta folyó szeretetszolgálatért, az Egyesület anyagi támogatásával megépült magyar templomok, iskolák, otthonok beláthatatlan soráért. Népünk dicsőséges történelmére emlékezve szükségesnek tartjuk felemelni szavunkat az elszakított területeken, Erdélyben, Felvidéken, Kárpátalján és Délvidéken halálos veszedelemben élő magyarságért. Tiltakozunk ama bánásmód ellen, mellyel őket emberi jogaik eltiprásával megsemmisíteni igyekeznek. Megmaradásukért, szabadságukért, jobb jövendőjükért minden tőlünk telhetőt megteszünk. Származásunk földje, Magyarország népével, ott élő testvéreinkkel továbbra is keressük, ápoljuk és építjük kapcsolatainkat és szívből reméljük, hogy népünk önrendelkezési jogát mielőbb visszanyeri és szabadon intézheti sorsát. Hiszünk az amerikai és kanadai magyarság történelmi küldetésében, a magyarságszolgálatot vállaló egyházak, régi és új egyesületek egymásrautaltságában, az összefogásban, együttes tcherhordozásban. Éppen ezért fájdalommal és mélységes sajnálattal szemléljük az amerikai magyarság egybefogására hivatott Amerikai Magyar Szövetség megoszlását. Egyesületünk, mely a Szövetség célkitűzéseinek munkálásában kezdettől élen jár, hajlandó minden erkölcsi súlyát latba vetni azért, hogy a Szövetség minden amerikai magyart egybefogó egysége mielőbb helyreálljon. Az Amerikai Magyar Református Egyesület él és virágzik. Anyagi alapja is csak erősödött az elmúlt négy év során. Ma is féltő szeretettel őrködik azok felett az alapelvek és célkitűzések felett, amelyek életrehívták. Testvérsegítő intézmény voltunk az elmúlt 88 esztendő során, a jövőben sem lehetünk kizárólagosan a maga hasznát szolgáló kereskedelmi vállalkozás. Hisszük, hogy az Amerikai Magyar Református Egyesületnek, mint minden hasonló közösségnek, Istentől rendelt feladata van Amerika és Kanada felé, az ott élő magyarság, de azon túltekintve az egyetemes magyarság felé. Hogy eszközi szerepünket hathatósabban betölthessiik, a nevében és célkitűzéseiben egyedülálló testvérsegítő egyesület hívja és várja tagjai közé azt az amerikai és kanadai magyarságot, melyet, semminemű választófalat nem ismerve 9 évtizede szolgál és anyagi erejénél is jelentősebb erkölcsi súlyával, tettekben megmutatkozó szeretetével a jövőben is szolgálni kíván. A 32. Közgyűlés nevében, Bertalan Imre, az AMRE elnöke. KONVENCIÓ UTÁNI GONDOLATOK E sorok írója 35 éve szemlélője, aktív munkása az Egyesületnek. Emlékszik a régi konvenciókra, garázs-gyűlésekre, nagyszerű magyar református egyesületi vezetőkre, maga is osztja azt a véleményt, hogy az Egyesület az elmúlt 35 éve alatt egyre távolabb került éltető talajától, az egyházaktól. Ez idő alatt számosán akadtak, akik egyenesen egyházellenes magatartást tanúsítottak, és abban a tévhitben éltek, hogy az Egyesület ő értük van, s nem ők az Egyesületért. Lassan ez a hang diktálni kezdett, és azt hitték, hogy minden szándékuk megvalósul. Nem ez történt. Ezen a konvención valami egészen más történt. Egy éra befejeződött, örökre elmúlt. Többé visz- sza nem jöhet. A lelépő igazgatóknak, tisztviselőknek udvariasan megadták a szokásos ajándékot. Anyagiakon nem volt vita, a tisztviselők, munkások, osztálykezelők érdemei méltányos elbírálásban részesültek. Leszavaztak viszont olyan javaslatokat, amelyek a konvenció jogkörét akarták nyirbálni, s a közjó helyett egyéni előnyöket kerestek. Változott a légkör. A régi konvenciókon az évek során azt kezdtük érezni, mintha szégyen lenne magyarnak lenni. Most mertek beszélni magyarul anélkül, hogy sértették volna az angolul beszélők közérzetét. Megnyitástól a berekesztés pillanatáig egységes, öntudatos magyar érzés uralta a közgyűlést. Zengett a magyar dal, s még olyanok is énekeltek, akik magukról azt hitték, hogy ők már mindent elfeledtek. Legfontosabb benyomásunk az volt, hogy ez a konvenció végre egy jó magyar intézményhez illő közgyűlés volt. Nyilvánvaló, bogy két párt volt. Az egyik azoké, akik magukévá tették az elnök által
