Fraternity-Testvériség, 1983 (61. évfolyam, 1-4. szám)
1983-10-01 / 4. szám
1 Page 6 TESTVÉRISÉG „TÁVOLBÓL A MOSTBA." 1983 KARÁCSONYÁRA A címet Ady Endrétől kölcsönöztem, ki életúta- mon oly sokszor inspirált magyar kálvinista leikéből fakadt költeményeivel. Az Első Világháború kitörésének a küszöbén írta a halhatatlan költő ezt a versét: „Úgy ötven évről nézhetni a Mostia. Be boldog lesz, ki majd megmosolyogja Vergődő, zűrös, mai életünket S úgy látja, ahogy látni kellene: .. . Úgy ötven évről nézhetni a Mostba.” Mindössze 12 éves gyerek voltam, mikor ezeket a szavakat a költő leírta. És most két világháború és az azokat követő több apró háborúk után, esetleg — mitől Isten mentsen meg minket — a harmadik Világháború küszöbén, most én magam a Távolból még mindig testi szemekkel nézhetek a Mostba. Nyugalomba vonulásom első Karácsonyán most együtt nézzünk bele a Mostba! Lelkipásztorrá való felszentelésem óta prédikációim száma csillagászati számokat ért el. Pontosan ötvenhat Karácsonyon hirdettem — Isten gazdag kegyelméből — magyar református szószéken a karácsonyi Igét. Tizennégyen az Óhazában, negyvenkettőn az Újhazában. Ebből hat Karácsonyon Toledo-ban, harminchat Karácsonyon Cleveland-ban legmagasabb tornyunk ragyogó csillaga alatt, (mit Orth Győző oly szépen örökített meg egyik Reformátusok Lapjában közölt cikkével.) A Mostban, a magyar szabadságharc vérbefolytá- sa után, mely oly rövid-életű volt de, örökre emlékezetes marad, és annyi bimbóban-elfojtott szabadság próbálkozás meddőnek látszó korszakában: Lebanon, Granada és ki tudja hány hasonló véres epizód „vergődő, zűrös” időszakában: „látunk-e úgy, mint látnunk kellene?” Üzen-e Karácsony úgy, a- mint ennek az angyal-járásnak üzenni kellene? Karácsony üzenete a legegyszerűbb üzenet, mely valaha elhangzott a világ felett. Oly egyszerű, hogy még az iskolába sem járó kis gyermek is egyszeri hallásra megértheti. Ebben az egyszerű üzenetben benne van a mi embervilágunk lehető és reménylett boldogságánek egész titka minden maradék nélkül: „Imádni az Istent, szeretni az embert!” — „Dicsőség Istennek, béke embereknek!” Karácsony minden emberi kegyetlenségnek a merő ellentéte. Annak az Isten által nekünk ajándé- ba adott boldog emberi paradicsomnak a képe, ami elveszett: aminek viszont meg kell itt e földön teremtődnie. Ennek megtalálása, visszaszerzése, állandósítása a legfőbb emberi cél és a legnagyobb isteni ajándék. Milton költői álma nem álmodó képzelődés csupán. A karácsonyi rege annyi bűvös igézete nem álomkergetés és nem délibáb hajhászás. A szertelenség, harag, gyűlölség, bosszúállás, vérontás sötét és szennyes indulata oly sokáig uralkodtak e földön az egymást követő háborúk véget nem érő során az emberi szivek felett: hogy szinte száműzött madárrá vált a megváltó Szeretet. Karácsony a Szeretet Ünnepe. Azért imádkozunk, hogy annyi vérontás és véromlás után vajha megtanulná a szerencsétlen esendő ember a legegyszerűbb Üzenetet, a szent Karácsony Üzenetét. Vajha a könyörülő Istennek kegyelme elhozná végre erre a világra az áldott Szerétéinek maradandó uralmát. Vajha már örökre szétfoszlanának fejünk felett az égen a még mindig fenyegető, sötétségben gomolygó, komor vészfelhők. Vajha végül igazán magáévá tenné a balga ember Karácsony bűbájos, megváltó tanítását. Karácsony Ünnepének áldott érintése idején né- künk, Amerika gazdag bőséggel még mindig megáldott népének, külön okunk van a magunkba szállásra. Mi itt, a mi Amerikánknak, Istennek úgy megáldott földjén — minden fenyegető rémek ellenében is — csodálatosan gazdag Karácsonyban részesülünk a fizikai áldások terén, újra és megint, és ismét! Gyermekeink egy-egy ajándékára ennek a Karácsonynak az érkezése idején többet költött a legtöbb családunk, mint amennyibe egy család egész esztendei élelmezése kerül — csak egyet említve — saját szülőhazánknak a földjén. Kisfiúnknak megvett karácsonyi „Commodore 64” ára tíz éhező árva gyereknek volna képes egy esztendőre elegendő kenyeret és tejet adni Közép-Amerikának a mi napjainkban annyira veszedelmes apró országaiban. — A kisleányunknak vett életnagyságú beszélő baba összegéből az annyira förgeteges Közel- és Távol-Ázsia sok országában egy esztendőn át tíz meztelen gyermeket tudnánk ruhába öltöztetni.
