Fraternity-Testvériség, 1983 (61. évfolyam, 1-4. szám)
1983-01-01 / 1. szám
mondani? “Hogyan prédikáljunk arról, amit magunk sem tudunk elhinni?” volt ennek a lelkésznek a válasza. Én hiszem, hogy az Isten, aki ezt a világmindenséget, melynek csak egy nagyon kicsiny részét vagyunk képesek elképzelni, olyan szép rendben megteremtette, hogy megszámlálhatatlan évekig futnak a számunkra az Ur által kiszabott pályán az égitestek billiói, nem potyognak a nyakunkba, mint az emberek által fellőtt rakéták, Aki a fekete földből kék ibolyát, piros tulipánokat és a növényvilág millióit képes előteremteni és mindent a maga idejében, Aki engem is teremtett és Akinek a kezébe helyezem életemet már itt a földön. Ennek az Istennek van hatalma, hogy az emberek által megölt egyszülött Fiát feltámassza a halálból. Bizonyára mi, akik templomozunk, hallgatjuk az Igét vagy olvassuk ezt a feltámadásról szóló elmélkedést nem azért ünnepeljük a Húsvétot, hogy minden erőnkkel arra törekedjünk, hogy papunkkal együtt kételkedjünk a Krisztus feltámadása erejében, hanem azért, hogy a haláltól való felelmünket elosztva, tanúi legyünk Krisztusunk feltámadása erejének és hasonlóvá lehessünk hozzá az 6 halálában és feltámadásában. “Hozd ide a te újjaidat” mondja a feltámadott Krisztus a kételkedő Tamásnak. “Nézd meg az én kezeimet; hozd ide a te kezedet és bocsásd az én oldalomba: és ne légy hitetlen, hanem hívő.” Az Ur hívogat mindőnket ebben a húsvétban az ő Asztalához: Jöjjetek és részesüljetek az én megtöretett testem és kiontott vérem áldásaiban. A meghallgatható, elolvasható Ige után előttünk áll a látható Ige, az ő megtört testének és kiontott vérének záloga. Jöjjetek és higgyetek: Győződjetek meg és boruljatok le előtte boldog hitvallással, mint a kételkedőből hívővé lett tanítvány, mondva: “Én Uram és én Istenem.” Ne várjuk, hogy Krisztus minket is felhívjon arra, hogy mélyesszük ujjainkat sebeibe, hanem értsük meg és halljuk meg, amikor a feltámadott Krisztus szól hozzánk: “Boldogok, akik nem látnak és hisznek.” Mi keresztyének, egyháztagok és lelkipásztorok, mi vagyunk a hírvivői a Krisztus halál feletti győzelmének. Vigyük meg a jóhírt mint a marathoni futó ennek a kételkedő világnak: “Örvendezetefc! Győztünk!” Krisztus győzelmesen kikelt sírjából. A halál feletti győzelmének és a feltámadása által nyert örökéletnek mi is részesei és tanúi vagyunk. Tamás Dénes, lelkipásztor, McKeesport, Pa. 50-IK HÁZASSÁGI ÉVFORDULÓ Nt. Kecskeméthy József ég neje, decemberben ünnepelték házasságuk 50-ik évfordulóját. Egyesületünk olvasó táborával mi is Isten iránti hálával és szerető elismeréssel csatlakozunk a jót kívánók seregéhez. A Kecskeméthy házaspár nemcsak úgy szolgálta Istenünket és népünket, mint lelkipásztor és papné, hanem mint a Bethlen Otthonnak igazgató lelkésze és árváink anyja, és úgy is, mint az Amerikai Magyar Református Egyesület központi titkára. Bertalan Imre elnök Egyesületünk nagy családja nevében köszöntötte az ünnepelt párt: Kedves Bözsike és Józsi: A nevezetes házassági évfordulón Reálok gondolva, eszembe jut falusi gyermekkorom egy féltveőrzött jelenete. Egy kipirosodott arcú gyermeksereg közepén álló pár diadalívet formál felnyújtott karjaiból. Alatta, párosával, kéz a kézben, átvonul a gyermeksereg. Ahány pár elvonul a kapu alatt, annyiszor felcsendül a körbenállók ajkán a köszöntő: Bújj, bújj zöldág, zöld levelecske, Nyitva van az aranykapu, csak bújjatok rajta. A Református Egyesület nagy koszorúja, 1983 janúár 1-én Bözsike és József felé fordul abból az alkalomból, hogy Isten kegyelméből most bújtok át, kéz a kézben, a házassági évfordulók aranykapuján. Szívünkben lángol, arcunkra ül az öröm tüze, amikor Rátok gondolunk, köszöntünk Benneteket. A- meleg családi ünnep alkalmával érezzétek meg távolságokat áthidaló szeretetünket, amint Reálok gondolva, értetek hálát adva énekeljük még sok boldog házassági évfordulót kívánva: Csak bújjatok rajta ... . Baráti szeretettel, Imre 16
