Fraternity-Testvériség, 1982 (60. évfolyam, 1-4. szám)
1982-07-01 / 3. szám
STEPHEN WARGO Stephen “Baldy” Wargo, 84, a retired supplyman at John A. Roebling C F & I Corporation, No. 2 Wire Mill after 42 years, died June 26 at Zurbrugg Memorial Hispital, Rancocas Division, Willingboro, NJ Born in Hungary, January 18, 1898 Steve resided in Roebling for 46 years. He was in the Czechoslovakian Army during World War I. He was a former Chief Elder and honorary member of the Hungarian Reformed Church of Roebling. Mr. Wargo represented the Hungarian Reformed Federation as a Branch Manager of Branch 266 for nearly 36 years. He is survived by his wife of 53 years, Julia Chobby Wargo; a son, Lewis of Florence, N. J.; two daughters: Julia Nagy of White Oak, Pa. and Gloria Robb of Roebling, N. J.; seven grandchildren and three great grandchildren. The funeral was held June 29 at the Hungarian Reformed Church, Roebling with the Reverend Stephen Kovács and the Reverend Deborah Johnson officiating. ☆ ☆ Deák Ferencné; Nt. Dr. Nánássy Lajosné emlékére Életútja 1894. április 27-én indult el a borsod- megyei Hegymegről. 88 évig járta végig a számára kimért utat s az általa nagyon szeretett Bethlen Otthonban fejezte be 1982. május 19-én. A Hegymegen szívébe oltott hite kisérte ezen az úton. A szép magyar leány Nt. Dr. Nánássy Lajos tudós lelkipásztor felesége lesz Perth Amboyban. Hitét beleépíti az akkor nagyon népes egyházba, hol szerénységével és szelídségével szeretteti meg magát. Férjét, az amerikai magyar életünk egyik legnagyobb álmodóját, elhívják a ligonieri árvaház helyettes árva-atyának, 1931-től pedig igazgatónak. Dr. Nánássy Lajos a Független Egyház esperese, tudós teológusa és kitűnő szervezője, több könyv írója volt, mellette az élet lüktet és nincs pihenés. Nt. Nánássy Lajosné 15 évig a Bethlen Otthon igazgatójának felesége, néha 50-60 gyermek édesanyja. A depresszió szorongatja Amerikát, de legjobban a bevándorolt magyarságot. Itt kellett helyt állani igazgatónak és feleségének. Naponta négyszer több mint száz embert etetni és gondozni. Pénzt keríteni, mert a “paizsos ember” kifosztotta a jószívű magyart. Megindul a gazdálkodás, amit termelnek szekérre rakják s viszik a közelben levő magyaroknak eladni. Nánnássy Lajosné igazi nagysága ekkor látszik meg. Zöldséget, vajat, eledelt termel és pénzt csinál belőle. Kérésére a mekeesporti független egyház asszonyai csoportosan jönnek ki Ligonierba vele együtt dolgozni. Mindenki szerette s az árvaházban keze alatt felnőtt gyermekek idősebb korukban is visszajöttek 8 keresték lábanyomát. Adományaikat órájuk temlékezve hálás szívvel el-el küldözték messzi államokból. Le került Lakelandre, nagyon szeretett vcjével Nt. Novak Lajossal megalapítják az ottani magyar egyházat s második férjével a derék Deák Ferenccel a kis egyháznak szorgalmas és hűséges tisztviselői lesznek. Egy évig velünk élt, feleségemmel tiszteltük, szerettük mint édesanyánkat. Igen boldog volt közöttünk. Sokat elmerengett a nehéz múlton, ami a tűnő évek távlatában megszépült. Meggyógyult s hazament Lakelandre otthonába. Mint a költöző madár megőrzi az ősz közeledtét, újból visszajött Ligonierba öregjeink közé, ahol bámulatos szelídséggel élt, várta a hazahívó szót. Híres orvos veje fel-fel kereste, ápolta, nyugtatta. A hegymegyei kálvinista hit elég volt a hosszú útra. Ligonierből haza ment Perth Amboyba szeretett férje mellé pihenni. Nt. Novák Lajos kedves veje, Nt. Török István és Nt. Hunyady László szolgáltak koporsójánál. Mi később értesültünk haláláról s egy szerető sóhajt küldöttünk Perth Amboy-i sírjához. Emlékeztünk arról, hogy építette bele a hitét az amerikai magyar református életbe azzal, hogy hű volt azon a helyen ahová teremtő Istene állította. Legyen áldott az emléke. Nagy Lajos Dear Reverend Kovács: June 21, 1982 Please accept the enclosed check from my wife Evelyn and me as our donation to the Bethlen Home in memory of my aunt, Mrs. Bessie Nanassy Deak. We attended her funeral service this morning in Perth Amboy. On June 5, we were in Ligonier and had a very nice visit with my aunt. She seemed to be in good spirits and enjoyed talking about many topics. She expressed her gratitude for the opportunity to be in the Home and was highly satisfied with the services she was receiving. I might add that Evelyn and I were impres d with what we saw on our brief visit — the cleanliness of the Home, the pleasantness of the personnel. Of course, we were familiar with the beauty of the Ligonier area. Best wishes for your continued success in ministering to the patients in the Home, who undoubtedly are appreciative of all the attention, love and affection you and your staff can give them. Sincerely Louis C. Nánássy 15 T
