Fraternity-Testvériség, 1981 (59. évfolyam, 1-4. szám)
1981-10-01 / 4. szám
Azután: az Amerikai Magyar Református (Független) Egyháznak vezetői közül a következők voltak hajdani pataki diákok: Vincze Károly főesperes (1945- 1954), Béky Zoltán főesperes (1954-1958, illetve püspök (1958-1965), Nagy Lajos püspök (1965-1968). A Magyar Egyházkerület, vagy más néven Kálvin egyházkerület elnökei közül Szabó István (1951-1955 és 1959-1963), György Árpád (1963-1967), valamint püspökei gőzül Beretz Árpád (1971-1975) voltak pataki diákok. Néhány egyéni arckép: Borsos György, óvodától teológiáig minden iskoláját Patakon végezte, 1905- ben jött ki barátaihoz, Kalassay Sándorhoz és Demeter Bertalanhoz. Önéletrajzából idézem a következőket: “Elhatároztam, hogy azt a leányt kérem meg és veszem el feleségül, aki a szószéki kihirdetés után legelőször jelentkezik tanítónak a vasárnapi iskolába. Kertész Erzsébet jelentkezett, rögtön az Istentisztelet után, első látásra megkértem feleségemnek. Igent mondott, hozzám jött.” Ez McKeesporton történt, ahová egyházat szervezni hívták meg Borsost tisza- kórodi hívei A házasságból 12 gyermek született. Életalkonyán Borsosék Morgantownban (West Virginia) olyan házat vettek, ahol minden gyereknek saját szobája volt. Zsíros Józsefről érdemes megjegyezni azt, hogy a huszas évek folyamán Vincze Károly pataki tanulmányútja, illetve betegsége idején Cartereten volt helyettes lelkész; de méginkább azt, hogy tanárai eredetileg azért küldték Amerikába, hogy újszövetségi teológiát és görögöt tanuljon, viszont miután hazament, ószövetséget és hébert tanított. Beretz Árpád, aki a Magyar Egyházkerületnek első püspöke volt (az őt megelőzők címe elnök volt), Amerikában, Bridgeporton született; a teológiát viszont 1937 és 1943 közt Patakon végezte, ott káplá- nízott és papízott, majd az angol internátusbán angolt tanított. A csupán néhány éve elhunyt Béky Zoltán püspök, majd végül református egyesületi elnök túlsók vezető pozíciót töltött be az amerikai magyar közéletben, hogy szerepét tárgyilagosan lehetne kielemezni. Református egyháza és magyar népe iránt való szeretete kétségbe nem vonható, különleges tehetsége nem vitatható. De álljon itt a jellemző történet, amit Trenton város polgármesterétől hallottam. A városi tanács nagytermében az építést megörökítő emléktáblát helyeztek el az általános gyakorlat szerint - • kinek az elnöksége, kormányzósága, polgármestersége alatt ki építette, stb. Más emléktábla a teremben nem volt. Mármost jött 1952 és Kossuth Lajos amerikai partraszállásának századik évfordulóját megörökítendő Béky Zoltán mozgalmat indított, hogy egy ezt az eseményt feltűntető emléktáblát helyezzenek el a teremben. Az ártatlannak tetsző megemlékezés meg is történt, a Trenton városában lakó más népes nemzetiségek, lengyelek, ukránok, szlovákok, olaszok, viszont csak később vették észre, hogy a nagyteremben csak a magyaroknak van történelmi emléktáblájuk. Béky Zoltán ügyes buzgólkodása nyomán. Uj arckép: Szabó István ungvári lelkész, később egyházkerületi elnök, jelenleg clevelandi lelkipásztor és a clevelandi úgynevezett református kated- rális építője, 1941-ben jött Amerikába konventi megbízatással, hogy tárgyaljon elöregedett amerikai lelkészek magyarországi nyugdíjaztatásáról, Amerika és Magyarország közti lelkészcseréről — akár csupán egy prédikációs körútra, akár néhány évre is (ami ma is aktuális kérdés), továbbá magyarországi lel készképzésről, illetve Amerikában szerzett lelkészi oklevelek magyarországi nosztrifikálásáról. Legfontosabb megbízatása azonban az volt. hojiv próbálja meg egyesíteni a szétszakadozott amerikai magyar református egyházi csoportokat. Ez a szétszakadozottság már a kezdet kezdetétől megvolt és minden igyekvés ellenére a helyzet nem oldódott meg, sőt rosszabbodott. Végül is az amerikai magyar református gyülekezetek hat egyháztesthez tartoztak, öt amerikai denominációhoz —- többkevesebb önálló struktúrával —, illetve az amerikai denominációktól nem függő úgynevezett Független Magyar Református Egyházhoz (1958-tól hivatalos neve Amerikai Magyar Református Egyház lett). Az egységesítési mozgalmak csak részben értek el eredményeket; minden alkalommal egyúttal további megosztódást is hoztak. Közismert az 1921-es un. Tiffirti Egyezmény, amelyben a Konvent a német eredetű amerikai Református Egyházzal kötött megállapodást a konventi hatáskör alatt lévő magyar református gyülekezetek csatlakozását illetően. A teljes önállóságukat megőrizni kívánó és önfenntartó gyülekezetek ellenálltak, majd később, 1924-ben, megalapították az amerikaiaktók nem függő Független Magyar Református Egyházat. A két csoport sokat tusakodott egymással, mindegyik magát tartotta hűségesnek a magyar református elvekhez. Voltak köztük egyesítési törekvések is, de hol az egyik, hol a másik csoport visszakozott kölcsönös szemrehányásokkal. Néhány évvel ezelőtt újabb kisérlet volt egy lelkesen kidolgozott terv szerint Egyesülő Amerikai Magyar Református Egyház névvel (Hungarian Reformed Church in America Uniting). A lelkes terven kívül nem sok történt, legfeljebb megújított fogadkozások és évenkénti sürgetések lelkészek és világiak részéről egyaránt. Egy kevésebbé ismert kisérlet az ugyancsak 1921-ben kötött Princetoni Egyezmény volt, ahol 14 20
