Fraternity-Testvériség, 1981 (59. évfolyam, 1-4. szám)
1981-10-01 / 4. szám
AZ ELNÖK ROVATA A Református Egyesület megalakulásának 85., Bethlen Otthonunk szolgálatának 60. évfordulójával kapcsolatos megemlékezések már sorra lejátszódtak. Elnöki szolgálatom első esztendeje is vége felé közeledik. A gyorsan múló idő lepergett szakasza megállásra, számadásra késztet. JUBILEUMI ÉV Az évfordulóval kapcsolatos megemlékezések jó alkalmaknak bizonyultak arra, hogy megismerkedjem azzal az egész országra és Kanadára kiterjedő munkamezővel, amelyen 85 éve folyik a vetés és aratás szorgos munkája. Nagyobb szabású ünnepségek játszódtak le időrendben a következő gócpontokban: Washington, D.C., Buffalo, Miami, Los Angeles, San Francisco, Cleveland, Chicago, New Brunswick, New York City, Toledo, Pittsburgh-Duquesne, Toronto, Canada, Detroit, Bridgeport. Ezt az alkalmat ragadom meg, hogy őszinte köszönetét mondjak a szorgos rendező gárdának, az osztályok vezetőinek, a nagyszámú érdeklődőknek. Bethlen Otthonunk igazgatója a maga idejében köszöni majd meg a rendezmények eredményeként beküldött szeretetadományokat. A megemlékezések száma és mérete ékes bizonysága Amerika és Kanada magyarsága Egyesületünk iránt érzett, most is megbizonyított szeretetének, nagyrabecsülésének. Országos ünnepségeink során belelapoztunk abba a történetbe, amely az amerikai, de egyben az egyetemes magyarság szeretetszolgálatának egyik legmeghatóbb fejezete. Valóságos isten- fiák írták, akiknek megjelenése egybeesik az amerikai magyar élet indulásával —■ papok, kurátorok, népünk ideszakadt fiai, akik komolyan vették a Nagy Parancsolatot: Szeresd a te Uradat Istenedet és szeresd a te felebarátodat. Egyesületi munkások, akik a testvérszeretet és testvérsegítés mezején új ugart szántottak, új magot vetettek. A magvetés százszoros termést hozott. Árvákban, özvegyekben, segítségre szorultakban ezrek szükségét elégítette ki az Isten nevében megszegett és szeretettel szétosztott kenyér. Lelkipásztor és presbiter testvéreimnek nyomatékosan megköszönöm, hogy megemlékezésünket minden alkalommal ott kezdhettük, ahonnan a testvérsegítés gondolata kiindult, vagyis az Isten házában, a gyülekezetben. A jövőre vonatkozó szolgálatunk iránt táplált reménységünket nagyban megerősítette az a tény, hogy két országos egyházi szervezetünk, összetartazandóságunk munkáiéi, a Presbiteri Szövetség és a Lelkészegyesület, szeptemberben tartott ligonieri gyűléseiken kinyilatkoztatták, hogy a Bethlen Otthonban továbbra is azt köszöntik és keresik, ami 60 éven át volt: darabokra hullott amerikai magyar református életünk közös otthonát, benne az otthon összetartó erejét. ALAPELVEK A jubileumi év emlékeztetett benőnket eredetünkre, igazi énünkre és abból eredendő feladatainkra. Régi igazság, hogy egy intézmény csak azoknak az alapelveknek időről-időre történő kiértékelésével és újraélésével kaphat új erőre, amelyek azt életre hívták. Melyek hát azok az alapelvek, amelyek Egyesületünk életének és szolgálatának indulásánál döntő fontossággal birtak? Sorra megtaláljuk azokat az alapító atyák és Theodore Roosevelt, az Egyesült Államok elnöke által aláírt alapokmányunkban. Első, a tagok anyagi biztonsága. A korlátlan gazdasági szabadverseny korában, Amerikában senki nem törődött a szerencsétlenségben meghalt munkás hátramaradottaival. Törődésből született meg a test- vérsegélyző Egyesület, mely az említett okmány szellemében papot keresett és eltemette a bányarobbanás áldozatát, özvegyét, árváit lelki és anyagi támogatásba vette, ápolta, nevelte. Egy másik alapelv az egyházak és Egyesület egymásra utaltsága, kölcsönös szolgálata. Számtalanszor megtörtént, hogy egyesületi osztályból egyház lett és az egyházban egyesületi osztály nyílt. A kettő úgy összefügg, mint a niad ár, vagy a repülőgép két szárnya. A két szárny együtt emelte amerikai református magyar életünket csodálatos magasságok felé. A harmadik alapelv a tagok iránt tanúsítandó gondoskodáson túl, az egyetemes mjagyarság szolgálata, történelmünk, lelki és szellemi örökségünk ápolása továbbadása. Egyesületünk egyik alapítója, Kalassay Sándor egyenesen azt hirdette, hogy az amerikai magyarság szervezeti összefogása, a testvér- segélyző gondolatban, egyesületi síkon valósítható meg. KONSZOLIDÁCIÓ Az előző adminisztráció szolgálati ideje vége felé, az Egyesület akkori igazgatósága úgy döntött, hogy az 1980. évi konvenció elé terjeszti a William Penn Egyesület arra vonatkozó megkeresését, hogy a megmaradt két nagy magyar testvérsegélyző egyesület vizsgálja ki a szervi egység lehetőségét és munkálja annak megvalósítását. Konvenció felhatalmazta Főtiszteletű György Árpádot, az Egyesület lelépő elnökét, egy bizottság kinevezésére, mely feladatául kapta a két egyesület életét tükröző pénzügyi jelentések, statisztikai adatok kivizsgálását. A bizottság jelentése nyomán Igazgatóság nem tehet mást, mint eleget tesz a konvenció utasításának, mely magában foglalja, hogy az egyesülés kérdésében első fokon az Igazgatóság foglal állást. Ez a lépés az 1982. év tavaszi 14
