Fraternity-Testvériség, 1981 (59. évfolyam, 1-4. szám)
1981-01-01 / 1. szám
ken át, egy 1783’ december havában befejezett genealógiai (családtörténet) összeállítását, amelyről 1941- ben pontos másolatot is készített. Ugyancsak még abban az időben elkészíttette keöpeczi Sebestyén' József kolozsvári genlealógus-hexaldikussal a család Mátyás király által 1479-ben adományozott címerlevelének hiteles olvasatát és a hozzávaló címer fényképét is, amit dr. Keszi Kovács Lászlónak egy külön, szintén megküldött tanulmánya tartalmaz. Keszi Kováts István 1783-ban összefoglalt családtörténete, amely a “Genealogia Familiae Kováta de Chaba et de Keszi utriusqne sexus” címet viseli egy Miskolc közelében fekvő. Besenyő nevű helység adományozásával kezdődik, amelyet Robert Károly király 1331-ben adott egy valószinüleg innen származó Besenyő János nevezetű királyi kovácsnak »‘‘Joannes Besenew Faber Ferrarius Dictus Kovach Regis”), tehát ettől a királyi kovácstól (faber regis) ered a Fabricy Kováts Mihály ezredes nevében található előnév-elem. A rendelkezésemre álló tér most nem teszi lehetővé, hogy a 18 lapra terjedő, latinul írt családtörténet nemzedékről-nemzedékre vezető adatait ismertessem. Ehelyett most legyen elegendő ann'ak a közlése, hogy a nemzetség későbbi nemzedékeinek változó sorsiordulatai, birtokadományozásai és szerzései szerint az e tőről származó “Kováts — Kovách — Kovács” családok elég változatosan használták a ‘Csabai’, ‘Miskolci’, vagy ‘Keszi’, és ’Kaáli4, stb. elő- neveket. A leszármazottak közi volt egy erdélyi kamaragróf, aki hűségesen támogatta Hunyadi János kormányzót, majd fiát, Mátyás királyt is; azután az ő fia, a Mátyás királytól címert nyerő miskolci csapatparancsnok; aztán olyan, aki a mohácsi csatában esett el; majd olyanok, akik Murány és Eg;r várainak a védelmében tüntették ki magukat; végül pedig olyanok, akik a 16. század vége felé a református vallásra térve később az erdélyi fejedelmek és a független Erdély ügyét szolgálták. A mi hősünk nagyapját, Keszi és Kaáli Kovát6 Jánost (aki addig szolgálta II. Rákóczi Ferenc fejedelmet, “amíg csak le nem hullott a kurucok csillaga”) már a Heves megyei Ludas községben találjuk De az ő gyermekei még tovább szóródtak azokban a független magyarokra nem kedvező időkben: nagyobbik fia, Pál átköltözött a nógrádi Széchény-Ko- v ácsiba, második szülött fia, Imre pedig (a mi hősünk apja), a török időkben elpusztult Karcag helyén akkoriban' újratelepített Karcag - Uj - Szállás határában levő birtokán' telepedett meg. “Feleségül bírta pedig Sárát, nemes Kaáli Tompa János és Kaáli Kozma Sára leányát; akivel nemzett három fiút mégpedig Györgyöt, Mihályt és Istvánt.” Aztán így folytatja a 18. századi családtörténész, az ő latin szövegét, amint eddig is tettük, magyarul tolmácsolva: “Kitűnt közülük az a Mihály, aki kiváló katona volt, szabadcsoportparuncsnoki hivatalra jutott, és számos hadjáratban1 harcolt, idegen népek országaiban, — Fabricius Kováts Mihály név alatt, — és ott is lett a halál áldozata; ennek a Fabricius Kováts Mihálynak — helyesen Keszi és Kaáli Kováts — volt egy fia, György, akit Franciska nemes úrnővel, Szi- nyai Merae Zsigmond leányával nemzett.” A Fabricy Kováts Mihály apai ágon való rokonságával kapcsolatban még azt jegyzi meg a családtörténész, hogy: “A másik kettőnek (azaz Mihály testvél ének, Györgynek és Istvánnak ) az utódai azonban a mi időnkben is itt élnek a Kaál-i birtokban és Eger városában. Jáno3 pedig, hasonlóképen Keszi és Kaáli Kováts János fia (azaz hősünk nagybátyja) áthelyezte lakását a keszi birtokra, ahol utódai a mai napig élnek (Fabricius avagy Faber Kováte néven) Borsod vármegyében.” A családtörténetet író Keszi Kováts István a mi hősünk Pál nevű nagybátyja Ferenc fiának, tehát Fabricy Kováts Mihály ezredes unokatestvérének a íia volt, aki tehát az Amerikában 1779-ben, tehát a családtörténet írása előtt alig négy évvel korában elesett hős akkor már lezárt élettörténetét jól ismerte. Végezetül fel lehetne vetni még azt a kérdést, hogy: vájjon mi oka leheteti a porosz hadseregben szolgáló Keszi és Kaáli Kováts Mihálynak arra, hogy századok messzeségébe visszonyulva felelevenítse és a maga nevébe visszaiktassa nemességszerző kovács (faber) ősének az emlékét? Talán az, hogy ezzel rámutasson a maga nemességének a 14. századból eredő régiségére? Vagy az, hogy a Mária Terézia ellen harcoló Poroszországban igazolhassa, hogy családja nem az 1526. óta magyar királyságra szett tett Habsburgoktól, hanem sokkal régebbről, a nem kevésbé előkelő Anjou-családbeli Károly Róbert királytól nyerte nemességéi? Vagy talán az, hogy a porosz katonai iratokban túl nehézkes lett volna a “Keszi és Kaáli” clőnevek németes formákba ültetése, amitől hősünk már azért is szívesen eltekintett, mert a Rákóczi fejedelem alatt a “német” ellen harcoló nagyapjára is tekintettel volt, viszont egy latinosán hangzó és jogosan használt előnév-forma a porosz nemesség katonafiai közt sem hozhatta zavarba, mert köztük is voltak hasonló, latinos névnek’ Bárhogy is volt, ezt ma már nem igen tudjuk megfejteni. De ez nem is fontos kérdés. Az egyetlen fontos dolog az hogy most már tudjuk, hogy ki volt a mi hősünk, és hogy őt elhelyezhetjük, nemes Keszi és Kaáli Kováts István tiszacsegei jegyző 1783. évi családtörténete alapján, és az azt hűségesen lemásoló dr. Keszi Kovács László jóvoltából, az amerikai magyarság és az amerikai hadtöiténet közös panteonjában, őseivel együtt 20
