Fraternity-Testvériség, 1981 (59. évfolyam, 1-4. szám)
1981-01-01 / 1. szám
határkőnél visszatekintve, okvetlenül orvosolni kell, ha tzt akarjuk, hogy a közös ügy további sikerrel haladjon előre. Hisszük, hogy ami ártalmas az egyháznak nem használ az egyesületnek sem. Az árulás szelleme, a megosztó idegen sátáni eszme csak rombol. El kell távolítani magunkat az ilyen szellemtől. Valljuk és sok régi ma már életben nem lévő igazán1 hűséges egyházat és egyesületet szerető magyar testvérek tanúbizonyságával igazoljuk azt, hogy az Amerikai Magyar Református Élet leghűségesebb és legáldozatkészebb lelkipásztorai, presbiterei, egyházaink vezetői és tagjai kivették részüket az egyesület munkájából is. Az a kérésünk és leghőbb imádságunk, hogy ne legyen egy egyházi életben vezető szerepet vivő lelkipásztor vagy gondnok, tisztviselő vagy presbiter, aki nem tagja és nem támogatója az Amerikai Magyar Református Egyesületnek. A hűséges emberek példája meghozta a maga gyümölcsét régen. Az Egyesületnek az eddigi elért eredményeiért hálát adunk a Mindenható Istennek és jó reménységgel tekintünk az ismeretlen jövendőbe — Az Amerikai Magyar Református Egyesület a mi életünk fellegvára, végső menedéke, Testvér, őrizd-védd ezt a várat s tégy meg mindent ennek oltalmáért. A jelmondat ma is roppant sokat mondó “Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk? Senki, bizonyára senki!” Csak Isten marad meg Nádtetős régi ház. Kemence melegít benn. Kis petrólámpa ég a kopott asztalon, bajuszos nagyapák fényképe a falon, rég halott asszonyok talpig menyasszonydíszben. Fáradt falióra tiklc-takkol egyre halkan. Magános öreg néni zsoltárt lapoz remegve, aztán énekelni kezd áhítattal esengvé, mint elhaló sóhajtás szárnyal az ősi dallam. Gyerekek és unokák régesrég szárnyra keltek, szivében az öröm s bú poharai beteltek: csak az Isten maradt meg. a láthatatlan Jóság. Csak a remény, hogy majd túl, a titkos másvilágon újra kibimbózik a tűnt élet, emlék, álom: és még sokkal szebb is lesz, mint a földi valóság. Nádudvari Nagy János MAGYAR SZÜLŐK FIGYELMÉBE! Rendelje meg a NYOLCADIK TÖRZS-öt saját magának és gyermekeinek, unokáknak, akik nem értik a magyar nyelvet, hogy ismerjék meg magyar örökségüket. Angol-magyar havi lap. Negyedévenkénti melléklete a “Transylvanian Quarterly.” — $10.00 egy évre. P. O. Box 637, Ligonier, Pa. 15658. DR. LUDWIG AURÉL 1909 — 1981 ‘ Most azután igazán szegényebb lett a magyar emigráció szellemi V élete és közélete. Nem hívhatjuk fel többé Ludwig Aurélt East Chi/ cagóban, ha tudni szeretnénk vala■Ljn^jp . JjJJ* mit, amit senki más nem tud, csak ■r ő. Ha nem emlékszünk valamire, amire ő pontosan emlékszik. Ha el kell végezni valamit, amire senki más “nem ér rá.” Bármiről volt szó, komplikált egyházjogi kérdésekről, vagy arról, hogy egy öttagú család érkezik hajnali 4 órakor valamelyik európai menekült táborból. — Rá mindig mindenki számit hatott igazán osztály, felekezeti és nemzetiségi különbség nélkül. Nagy úr volt, az urak legúribb osztályából: a patríciusokéból. Valaha ez volt a legnagyobb szellemi rang Magyarországon. Ez többett jelentett, mint bármi más rang és liberálisabb, szociálisabb volt más rangoknál, mert nem származáshoz, hanem tudáshoz, elért társadalmi álláshoz volt kötve. Ezt a rangot nem királyok adták, fejedelmek, vagy kormányok, hanem a nép, a környezet, a családi adottság, szellemi beállítottság Nem lehetett a születés útján örökölni ezt a rangot. Hiába volt az embernek több felmenője patricius, mindenkinek magának kellett elérnie ezt a megjelölést. Ludwig Aurél fiatalon fajtája, nemzete, népe és hazája szolgálatába lépett önkéntesen s élete delén az Isten szolgája lett. Mintha róla mintázta volna Máté evangélista az emberi ideált evangéliuma 6. részének 25. versében: “Ne aggódjatok a ti életetekről, mit egyetek, vagy mit igyatok, sem a ti testetekről, mivel öltöztessétek. Nemde nem nagyobb-e a lélek, hogynem az eledel és a test, hogyne m az öltözet?” Valaha az volt a szokás, hogy ha egy nemesi család utosó sarja távozott el az élők sorából utódok hátrahagyása nélkül, a családi sírbolt fölött megfordították a nemesi címert. Most, hogy ő elment, a magyar emigráció szótárában kellene jelképesen megfordítani két címszót, azt, hogy “Polihisztor” és azt, hogy “Patricius” Emléke élni fog minaddig, amíg barátai, ismerősei élnek és emlékeznek de az utánuk jövő generáció, — sajnos — nem igen fog találkozni senkivel, aki Hozzá hasonló. Szathmáry Lajos Az Egyesület nagy családjának őszinte részvétét tolmácsoljuk Nagytiszteletű Asszonynak, Piroskának és gyermekeinek: Piroska, Aurél, Hajnalka, Kálmán, Irén. Hűséges szervezőnk emlékét hálaadással és kegyelettel őizzük. 17