Fraternity-Testvériség, 1980 (58. évfolyam, 1-4. szám)
1980-10-01 / 4. szám
^S)zépirodalom— DR. FÜRY LAJOS: DELET HARANGOZNAK BUDÁN (RÉSZLET A REGÉNYBŐL) A vár már régen keresztény kézben van, Abdi busa már régen halott és a nap már lenyugodott a hegyek mögött, amikor megérkezik a Vár felől, — belülről — Croy herceg rohamosztaga és hátba támadja Ismael védőseregét. Croy rohamcsapatának a feltünte és a hír, hogy a Vár már régen elfoglalva, felrázza a bajorokat. A huszonkétéves Pechmann Márton a bajor parancsnokhelyettese hetven katonával megmássza a Palota falát és elfoglalják a legerősebb török állást. A török most két tűz között, lépésről lépésre harcolva a Szent György tér felé szorul vissza és itt torlódik össze mintegy háromezer férfi, asszony, gyerek. Északról Croy százada, délről a bajorok. Nincs menekvés! A török már lengeti a fehér zászlót. Egyet a Croy század felé, egyet a bajorok felé. Lotliaringiai Károly fővezér ismét tanújelét adja nagylelkűségének. Hogy valamiképpen segítsen Miksa szorult helyzetén, azt a parancsot küldi Croy hercegnek, hogy engedje át a megadási tárgyalást Miksának. A fehér zászlót nem mindenütt látták a romok közt, és az öldöklés tovább folyik. A katonákat nem lehet megállítani. A bosszú és az elkeseredés isszonyú mészárlásban fokozódik. A törökök, látva hogy a fehér zászló sem használ, újra harcolni kezdenek. Kitör az igazi embermészárlás. Gróf Serényi, Bielke La Vergue tábornok és Du Héron tábornok egy fehér zászlót vivő török fogoly kíséretében, megadásra szólítja fel a még mindig harcoló törököket. — Mindenki kegyelmet kap, aki leteszi a fegyvert! Erre az utolsó török harcos is lerakja a fegyvert. A Cormaillon kapitány parancsnoksága alatt álló bajor őrség megszállja a várpalota romjait. Éppen a foglyokat gyűjtik össze, amikor Szulej- inán nagyvezér újra megjelenik seregével a Kamaraerdő előtt. Néhány lovashadosztályt küld le a Kelenföldi síkra, mintha harcolni akarna. Gróf Caprara (aki a roham alatt a körsáncok parancsnoka) azonnal futárt küld a fővezérhez. Lotliaringiai intézkedik. A Seranezred azonnal nyomuljon a nagyvezér elé, négy zászlóalj brandenburgi gyalogság pedig álljon őrt a várban. Amikorra Lotharingiai fővezér visszaér táborába, a nagyvezér már visszavonult. A szeme láttára esett el Buda! A következő napon a nagyvezér ezerötszáz janicsárt küld Székesfehérvár megerősítésére, jómaga seregével együtt visszaindul Isztambulba. Budát, Lotharingiai Károly fővezér három napos szabad prédára engedi át a katonáknak. Tűz üt ki a házakban, de senki sem gondol az oltásra. A zsákmányra éhes katonák fáklyafénynél, kanócok világánál fosztogatnak. Messzire világító lánggal ég Buda az éjszakában ... Szeptember 3-án — néhány erős házon és a Mátyás templomon kívül —, az egész Buda láng, parázs és hamu. Koháry István írja Buda alól öccsének Koháry Farkasnak: “Az első város azon szerint Mátyás király vára is igen elromlott és összeégett, miserabilis rerum facies: a sok hót testnek és eldöglött lónak a bűzi sokakat már is elbetegített...” Az utcákon ezrével fekszenek a hullák. A házak égnek. Katonák járják a pincéket, zsákmány után kutatva. Igen gazdag zsákmány jut a császáriaknak, magyaroknak, brandenburgiaknak, míg a szászok és a bajorok panaszkodnak, hogy nekik csak üszkös romok jutottak! Különösen a magyar hajdúk csináltak jó fogást. A várkert tájékán elfogták a menekülő török és zsidó kereskedőket. Gróf Marsigli császári mérnök a szabad préda második napján a romok közt felkutatta Mátyás király híres könyvtárának megmaradt darabjait. Nem törődik a tűzzel, a főmecset könyvtárának pincéjét is átkutatja, rohadó hullák és égő házak között szedi, válogatja össze a könyveket, és azokat részben szülővárosába Bolognába, részben pedig a bécsi császári könyvtárba szállíttatja. “Boldogabb vagy e mai napon, mint annyi sok császár, király és herceg, kiktől az Isten e vár bevételét megtagadta, azért, hogy számodra tartotta fenn e kegyet. Hiszem azért, hogy hatalmaddal nem fogsz visszaélni és habár legyőztél is bennünket, becsülni fogod azt bennünk, hogy katonák vagyunk, mert te is az vagy...” ... Nemcsak a huszárokról, hanem a talpasokról, a hajdúkról is ugyanolyan gondoskodás történik. Beszéltem Bercsényi úrral, Koháry és Csáky urammal is ezirányban, de Eszterházy őnagysága még kérvényt is nyújt be a császárnak, hogy a súlyos sebesültekről gondoskodjon valamilyen formában ... Megéljenzik, olyan is van, aki hangosan sírni kezd. 21
