Fraternity-Testvériség, 1980 (58. évfolyam, 1-4. szám)
1980-10-01 / 4. szám
BÚCSÚ A NYUGDÍJBA VONULT ESZENYT LÁSZLÓTÓL Eszenyi László, az Amerikai Magyar Református Egyesület és a Bethlen Otthon ügyvezető alelnöke az Egyesület őszi gyűlésén lemondott mindkét állásáról. Igazgató társai egyhangúan kérték, hogy álljon el szándékától, vagy legalább az 1980-as közgyűlésig maradjon helyén. Az Egyesület tavaszi igazgatósági gyűlésén ismét lemondott állásáról és 1980. július 1-én nyugalomba vonult. Eszenyi László harminc esztendeig szolgálta hűséggel nemcsak Otthonunkat és református testvéreinket, hanem az egész amerikai magyarságot. 1912-ben született Temesváron ősi magyar nemesi családból. A budapesti katonai főreálban letett színjeles érettségi után a Ludovika Akadémia tisztnevelő intézetét végezte, honnan 1934-ben évfolyamelsőként avatták hadnaggyá. Kimagasló tanulmányi eredményét a Széchenyi díjjal jutalmazták. 1943-ban ugyancsak évfolyamelsőként végzi el a vezérkari tiszteket képző három éves hadiakadémiát, majd rövid próbaszolgálat után századosi rangban átveszik a magyar királyi honvéd vezérkarba. Két ízben vett részt a Szovjetunió elleni háborúban. 1942-ben a doni harcokban, 1944-45-ben pedig, mint a Kárpátokat védő 1. hadseregparancsnokság hadműveleti vezérkari tisztje. Az 1945-ben bekövetkezett háborúvesztés után Németországba kerül, ahol rendíthetetlen Isten hite nemcsak a lelki összeomlástól óvja meg, hanem a leírhatatlan lelki és testi nyomorba jutott magyar népének egyik vezetőjévé predestinálja. Előbb táborvezető, majd a World Council of Churches kivándorol- tatási osztályán a tragikus körülmények között elhunyt Dr. Soós Géza közvetlen munkatársa egészen az 1949-ben történt kivándorlásáig. Egy hete sincs még Washington, D.C.-ben, mikor Nt. Balogh István főtitkár meghívására az Amerikai Magyar Szövetség menekültügyi titkára lesz. Ma már kevesen emlékeznek arra, hogy Balogh István volt az, aki az 1950-ben leállított magyar kivándorlást egy általa kiharcolt rendkívüli kongresszusi kihallgatáson újra mozgásba hozta. Balogh ott beadott memorandumát magyar nyelven Eszenyi László írta meg, minthogy akkor még angolsága igen kezdetleges volt. 1950-ben lépett az Amerikai Magyar Református Egyesület szolgálatába. .. Először Borshy-Kerekes György főtitkár mellett látta el a titkári teendőket. Az 1956-os közgyűlés főszámvevővé választja és ezzel az Egyesület legfiatalabb főtisztviselője lesz, aki alig hat évet töltött akkor még Amerikában. 1961-től főellenőr, az 1976-os közgyűlés pedig ügyvezető alelnöki méltóságra emeli. Eszenyi László egyesületi főtisztviselővé történt megválasztásával hivatalból tagja lett Bethlen Otthonunk igazgatóságának, később Felügyelő Bizottságának is és bekerül a Bethlen Naptár szerkesztő bizottságába. Építő ember volt, aki intézményeink fénykorának nemcsak tanúja, hanem eseményeket mozgató szereplője mindvégig, ő az egyetlen hivatalban maradt tagja annak a tisztikarnak, amely Magyar Amerika egyik műemléknek beillő, gyönyörű épületét a Kossuth Házat emelte a főváros szívében. Élharcosa volt annak a csoportnak, mely az Öregek Otthonának úgy nevezett “Kecskeméthy szárny”-át a mai hatalmas épületté szélesítette ki. ő tette a javaslatot az új szárnyépület hozzáadására, valamint a “Mória Hegyén” megkezdett építkezések sürgős megkezdésére is. Gyakran hallottuk tőle az utóbbi időben, hogy amikor a politikai percemberkék zsivajgása megszűnik és a marakodás pora leülepedik, csak két dolog fog emlékeztetni arra, hogy valaha itt jártunk: a KÖVEK és a KÖNYVEK. A Kövek, amiket a mi egyházaink és egyesületeink házaiba építettünk, és a könyvek, amiket magyar becsülettel megírtunk. Eszenyi László mindkét munkából alaposan kivette a részét. A “Testvériségnek” negyed századon át volt társszerkesztője, a Bethlen Naptár szerkesztő bizottságának tagja, többszáz politikai és közgazdasági cikk és tanulmány írója, eddig két könyv szerzője, amikkel beírta nevét az amerikai-magyar szellemi életünkbe. Nagy teherrel és rendkívüli felelősséggel járó hivatali elfoglaltsága ellenére mindig tudott időt szakítani sokirányú közéleti tevékenységre. Főpénz- tárnoka, alelnöke, majd intézőbizottsági elnöke volt az Amerikai Magyar Szövetségnek, főellenőre az ötvenhatos szabadságharc menekültjeinek megsegítéséra alakult “Co-ordinated Hungarian Relief’-nek, tagja a Magyar Cserkészszövetség Nagytanácsának, aranyéremmel kitüntetett tagja az Árpád Akadémiának, évtizedeken keresztül tagja, egy ízben elnöke is a Protestáns Diáksegély Alapnak, ő kezdeményezte az Egyesület Diáksegély és Kölcsönalapját. Jól kiépített politikai kapcsolatait a román kényuralom alatt szenvedő testvéreink sorsának enyhítésére hasznosította hosszú éveken keresztül. Arra a kérdésre, hogy mivel tölti majd idejét visszavonulása után, ismert humorával azt válaszolta, hogy valószínűleg amolyan “nyugtalan nyugdíjba” fog menni. “A hazáért mindhaláig fogadással léptem ki a 19
