Fraternity-Testvériség, 1980 (58. évfolyam, 1-4. szám)
1980-01-01 / 1. szám
DR. BAKÓ ELEMÉR: “Arte et marté” — “Tudománnyal és fegyverrel” BETHLEN GÁBOR erdélyi fejedelem és választott magyar király születésének 400. évfordulójára Amikor a 17. századvégi magyar költő visszatekintett a század első negyedének e nagy magyar uralkodójára, így jellemezte őt: “Bethlenből királlyá érdömmel lőtt Gábor, Magyar nemzet vala veled bátor tábor...” Ebben a két sorban benne van Bethlen Gábornak (1580-1629), a mohácsi tragédia óta széttöredezett, idegen hadak csataterévé vált Magyarország történelmi szerepét magára vállaló Erdély legnagyobb fejedelmének a legtömörebb jellemzése: érdeme emelte őt a legmagasabb tisztségre saját nemzetében, és rajta keresztül és az ő vezérlete alatt lett a magyarság ismét “bátor tábor.” Bethlennek ezt az értékelését nemcsak a közvetlen kortásak vallották Európa szerte (nevét és dicsőségét hűen megörökítik a legelső holland és angol újságok), hanem — ha valóban magyar mértékkel mért — minden későbbi történetírónk. Mert nemcsak a nyugatiak szemében volt a csodával határos Bethlen Gábor hadainak veretlensége és Erdély ragyogó, új korszaka tizenhat esztendő állandó háborúzása során (a kisebb hadjáratokat nem is számítva), hanem Bethlen saját korának és a későbbi koroknak a magyarja előtt is. Hogy azonban Bethlen Gábor és Erdély kora 17. századi helyzetét megértsük, tekintsünk vissza azokba az időkbe, amikor Erdély, mint a hatalmas, középkori magyar birodalom letört darabja, önálló állami életre kényszerült. Mohács szörnyű vesztesége és megrázkódtatása, amely az ország nyugati harmadát a Habsburg-házból választott I. Ferdinánd (1526-1564) király alá rendelte, akivel szemben az ország keleti harmada I. Jánost (1526-1540), a Zápolyai-családból való erdélyi vajdát tette meg uralkodónak, nyitva hagyta az ország főrészét, a középső harmadot a beözönlő török hadseregeknek. (A török szultán 1541-ben magát a fővárost, Budát is elfoglalta.) A következő évben, 1542- ben önálló állammá lett Erdély. Fejedelmei több, mint hat évtizeden át próbálták egyesíteni a széttört országgal, de még az 1575-ben lengyel királlyá is megválasztott Báthory István alatt sem sikerült. Ugyanekkor a Habsburg királyok idegen vezérei versenyt B£TH-E.N, D.G.'I San j51LVANIA PRINCEPS, PARTIIIM Vn* ' QAÍ.1A. Rxgni Dominik, et .Siculorum Comes, m. Consilio Firmata Dei: Dice mcGju Bethlen, SvmÉoCon doc nulctni muniris inflor dudes'. Cmfittjs, veiutvj&puns Dux, utere janis, Omnú et in tutajum-ma. Jamtis erit___ ex-e '___________________________________._____________________________D.M.ej« pusztitották a magyar népet, az előkelő és gazdag magyarokat sem kímélve, a fanatikus mohamedánizmusában minden keresztyént megvető törökkel. Hiába a végvárak híres magyar hőseinek, a Szondy Györgyöknek, Zrínyi Miklósoknak, Dobó Istvánoknak a küzdelme: váraik, főleg a császári vezéreknek és az udvari főtisztviselőknek a cinizmusa miatt, egymás után török kézre kerültek, katonáik elfogytak, népükkel együtt földönfutókká váltak. Erdélyhez azonban sokkal közelebb volt a török, mint Bécshez: seregei a Duna és Tisza közén nyomultak fel északra. Az erdélyieknek, ha nem akartak minden tavasszal a török csapatvezérek védtelen áldozataivá válni, meg kellett alkudniuk magával a szultánnal. Ezt a helyzetet még jobban kiélezte a Habsburgok könyörtelen reformáció-ellenes politikája, amely Európa szerte elmérgesítette a helyzetet katolikusok és protestánsok között. A 16. század végén nagy többségében protestánssá vált, de minden világi hatalmi mértékkel széthullt magyarságra könyörtelenül csapott le a császári vezérek vak dühe, vallási ürügyeket keresve arra, hogy a magyarok legjavát perbe fogják, kivégeztessék és birtokait elkobozzák. Ilyen helyzetben robbant ki az ellentét Bocskay István bihari főispán és Rudolf császár-király (1576- 1608) közt 1604-ben. Bocskay maga igen vallásos, áll14
