Fraternity-Testvériség, 1979 (57. évfolyam, 1-4. szám)
1979-01-01 / 1. szám
NT. BERTALAN IMRE: ÜZENJETEK, ÜZENJETEK; Dr Béky Zoltán, a pataki diák emlékére! Már nem vele, mint számtalan pataki diáktalánkozón tettük, hanem nélküle, koporsója felett, sírjuk a pataki diákok búcsúdalát: Válásra int immár az óra: Isten veletek búcsúzóra, Fiúk aztán megyek, megyek . . .” A harmadik sornál már hulltak a könnyek és mindenki érezte, hogy mélységesen komoly szertartás tanúja: a pataki diákok búcsúdalával az ősi Református Főiskola búcsúzik nagy diákjától. REFORMÁTUS és FŐISKOLA! Amikor ajkunkra vészük ezt a két szót, nem teszünk mást, mint utalunk Patak sokszázados nevelői munkájának történelem által szentesített keretére. Patak református jellege arra a történelmi gondolatra épül, hogy a magyar állam igazában sohsem sajátított ki minden oktatást a maga számára, hanem hajlandó volt megosztani a nevelés munkját a történelmi egyházakkal, amelyek a népi értékek ápolásában, a szociális igazságok keresésében és érvényesítésében, a minőségi nevelés hangsúlyozásában soha nem maradtak mögötte az állam nevelő intézményeinek. Ez a felismerés indította a Magyar Népköztársaságot arra a döntésre, hogy 1948-ban, az állam és egyházak között kötött szerződés értelmében a pataki gimnáziumot, a budapesti, pápai és debreceni középiskolákkal egyetemben meghagyta a református egyház hivatalos keretében. Az Örök Patak tehát nem azután sír, ami soha nem volt az övé, hanem azután sóvárog és azt keresi a példázatbeli asszony tántoríthatatlansá- gával, ami jogos tulajdona, ami kézen-közön elkallódott: református jellege. A második elgondolkoztató szó Patak nevében ez: Főiskola. Ez a megnevezés a pataki iskola tör- ténetéban a tudományos szintet, az országos és nemzetközi hírnevet, a szellemi rangot jelzi. Ez az igény eddig még minden időben megteremtette a maga akadémiai keretét. így volt Patakon —- átmeneti jelleggel — jogakadémia, bölcsészet, tanítóképző, népfőiskola és állandó jelleggel teológiai akadémia. Érthető, hogy Szabó László amerikai papköltő látomásában, a két háború közt írva, így áll a jövendő Patak: “Patak! — mostmár te állj a gáton! Amíg tart a halálos álom, Mely sorvadással fenyeget; Te voltál a hon büszkesége. Legtisztább szíve érverése, Te léssz Protestáns Egyetem!” A Pataki Református Főiskola nemcsak ismeretet nyújtott, de nevelt. Az édesanya szeretetével formálta a gondjaira bízott ifjú életeket, hogy aztán, amikor szolgálatát betöltötte, évről-évre, évszázadról- évszázadra visszaadja a falu gyermekeit, most már Patak neveltjeit, a jogászokat, meg a tiszteletes diákokat, a papok, tanítók, írók, költők, államférfiak, képző- és előadóművészek, katonák hosszú rangos sorát: a falunak, a városnak, az egész magyar életnek, sőt a nagyvilágnak. Mert jegyezze fel Patakról a történetírás, hogy ez az iskola nemcsak a független Tiszáninnent látta el a lelki és szellemi élet munkásaival. Juttatott fiaiból a tengerentúlra, századunk magyarsága új létezési módjának fájdalmasan szép munkamezejére. A magyar diaszpóra életének legtermékenyebb szakasza, az alkotásaiban kivirágzó kor, elképzelhetetlen Patak neveltjei: a papok, gondnokok, nevelők, püspökök, egyesületi vezérférfiak hosszú sora nélkül. Ez az iskola nevelte és adta nekünk, amerikai magyaroknak, Béky Zoltánt, Tiszáninnen fiát, Her- nádszentandrás szülöttét. Egyháza, népe, fajtája sze- retetét Patakon tanulta, közöttünk egy félévszázad hűséges szolgálatával gyümölcsöztette. Sokra bízatott. A trentoni gyülekezet lelkipásztorából lett az Amerikai Magyar Református Egyház esperese, püspöke, az Amerikai Magyar Református Egyesület elnöke, az Amerikai Magyar Szövetség elnöke. Tetteit feljegyezte már a történetírás. Szólni kell még Béky Zoltánról, a pataki diákról. Luther Márton mondotta magáról, hogy ő még imádkozni és nevetni sem tud, ha nem haragszik, amivel azt akarta kifejezésre juttatni, hogy állandóan egy nagy lelkesedés tűzében égett, ami abból állott, hogy bizonyos dolgokra szenvedélyes igent és egyes dologra szenvedélyes nem-et mondott. Ilyen volt Béky Zoltán is. Igen-jeit és Nem-jeit Patakon tanulta. A Rákócziak fészke tövében fekvő Patak történetéből megtanulta, hogy küzdeni kell nemcsak a szabadságért, hanem a szabadságnak minden történelmileg lefektetett jogáért. Harcolni kell nemcsak az egyház puszta létéért, de annak autonómiájáért. Megtanulta, hogy vallás- szabadság és nemzeti függetlenség egy bölcsőben rin- ganak. Az egyik úgy virágzik, ha a másik is boldogul. Béky Zoltánt Patak nem adta vissza Tiszáninnennek, hanem ‘‘kibocsátott” tengerentúlra, hogy ott egy egész világot jelentő szószékről a bekövetkezendő vészes időkben, a nagy megtévesztések korszakában, népünk sorsával kapcsolatban bizonyos dolgokra szenvedélyes igent, más dolgokra szenvedélyes nem-et mondjon. Béky Zoltán igen-jeiből és nem-jeiből bőven jutott a tengeren inneni és azon túli magyar élet számára. Jutott belőle a haláláig szeretett lelki édes15
