Fraternity-Testvériség, 1978 (56. évfolyam, 1-4. szám)
1978-10-01 / 4. szám
A BETHLEN OTTHON HÍREI Fegyverneki Imre, a Bethlen Otthon bennlakója nagy örömmel tett bizonyságot arról, hogy Nt. Csia Kálmán 1961. január 1-től, 1976. január 31-ig lelki- ismeretesen és lelkészhez méltó teljes odaadással szolgálta az amerikai magyar reformátusok szeretet- intézetét. Felügyelői állási szolgálatait a nagytiszteletű asszonnyal együtt végezte az öreg bennlakók teljes megelégedésére. Ezt az önzetlen igaz diakóniai szolgálatot akarta Fegyverneki Imre a bennlakók közreműködésével kifejezni egy emléktábla ajándékozásával. Végtelen örömömre szolgált, hogy a bennlakók nemes és dicséretre méltó vállakózására Nt. Kovács Pál, a Bethlen Otthon jelenlegi adminisztrátora nemcsak lelki atyai áldását adta, de azt anyagilag és erkölcsileg is támogatta. A disztábla szövegének megfogalmazását és elkészítését Vargó Elemér, az AMRE titkára vállalta. Hasonlóképpen Németh Endre kezdeményezésére egy magyar nyelvű emléktábla is készült, melyet -‘Bandi Bácsi” postán küldött az általa nagyrabecsült és mélyen tisztelt Csia házaspárnak. Nt. Csia Kálmán személyes levélben köszönte meg Németh Endrének a kedves megemlékezést. A dísztábla ünnepélyes keretben való átadására Modory Károly igazgató urat, a South Bendi Magyar Presbiteriánus Egyház presbiterét kértem. Modory igazgató úr a dísztáblát az október 1-én tartott magyar nyelvű istentiszteleten megható szavak kíséretében adta át a Csia házaspárnak. Tagjaink tájékoztatására közlöm Nt. Csia Kálmán közérdekű levelét. (György Árpád.) Kedves Magyar Testvéreim! Október elsején South Bend, Indiana államban prédikáltam és osztottam úrvacsorát az ottani magyar hátterű presbiteriánus egyházban. Nem is számítottunk rá, hogy milyen nagy meglepetés, megtiszteltetés vár ránk ismét a Bethlen Otthon bennlakói részéről. Istentisztelet előtt Modory Károly, az Amerikai Magyar Református Egyesület helyi igazgatója megkért, hogy az istentisztelet alatt adjak neki egy kis időt, hogy beszéljen a gyülekezethez. Nagy csodálkozásunkra hozzánk intézte szavait és egy gyönyörű emlékdisztáblát adott át nekünk, amelyen az itteni, illetve Amerikában való hosszú szolgálatunk egyik legjobban sikerült fényképe látható. Modory igazgató úr felolvasta Fegyverneki Imre testvérünk levelét, melyben csekk is volt mellékelve, amelyet az Otthon lakói küldtek nekünk. Modory Károly igazgató úr beszéde alatt szem nem maradt könnytelenül a gyülekezetben. Nekem is időbe telt, amíg szavakat találtam a köszönetre. Most is szavakat keresek, hogy köszönetünket ki tudjam fejezni az Otthon magyar bennlakóinak, ami szinte lehetetlen. Ekkora áldozatról nem álmodtunk, erre nem gondoltunk, nem is rártuk, Több mint amit ember megérdemel. Igazán felejthetetlen. Örök szép emlék számunkra. Imre bácsit arra kérem, hogy legyen szíves személy szerint köszönetét mondani mindannyijuknak a mi nevünkben. A mi jó Istenünk halmozza és tetézze meg áldásait életükön. Tiszta szívből ezt kívánjuk. Nagy szeretettel: Csia Kálmánék 18
