Fraternity-Testvériség, 1978 (56. évfolyam, 1-4. szám)
1978-07-01 / 3. szám
WASS ALBERT: A floridai állami egyetem 32,000 főnyi diáktársadalma minden évben megrendez egy “világpolitikai vitanapot”, amit olykor az Egyesült Nemzetek parlamentjében, máskor egy képzeletbeli “világkormány” legfelsőbb ítélőbíróságának neveznek el. Ennek a vitanapnak a keretében a nemzetközi jog és a politikatudomány hallgatói kiosztják egymás között a szerepeket, és a nyilvánosság előtt megjátsszék a jövendő világtörténelmének egy-egy elgondolt fejezetét, legjobb belátásuk és igazságérzetük szerint, minden tanári beavatkozástól mentesen. Ennek az évnek a tavaszán Erdély volt a vitanap témája. “Az erdélyi kérdés a világfórum előtt.” Hetekig készültek rá a különböző szerepeket megjátszó fiatalok, gondosan áttanulmányozva és kiértékelve minden rendelkezésre álló szakirodalmat. A vita napján a magyar oldalt képviselő három diák (egyik se magyar származású) előadta a magyar panaszokat és vádakat. Két teljes óra állt rendelkezésükre. Utána a román oldalt képviselő három diák (egyikük román származású) ugyancsak két órán keresztül adta elő a védelmet, amire a “magyarok” tíz perc keretében válaszolhattak. Utána a “románok” az utolsó szó jogán még öt percet kaptak. Végül a 24 tagból álló “világbíróság” döntésre vonult vissza, és félórára rá meghirdette a döntést: 21 szavazattal 3 ellenében visszacsatolták Erdélyt Magyarországhoz. Indokolás: 1. bebizonyosodott, hogy a magyar nép alkalmasabb vegyes lakosságú vidékek gondozására, mint a román; 2. a magyar népnek történelmi jussa van Erdélyhez, míg a románnak nincs; 3. Erdély úgy gazdaságilag, mint kultúrája alapján Közép-Európá- hoz tartozik, a román viszont balkáni nép. Mivel azonban Erdély területén a román nyelvű lakosság többségben van, a diákbíróság úgy határozott, hogy az ott élő románok “provinciális alapon” teljes ön- kormányzatot kell kapjanak a magyar államkereten belül. Világossá kell váljon mindannyiunk előtt azoknak a szakkönyveknek a jelentősége, amelyekből ezek a fiatalok kijegyezték maguknak a döntést eredményező adatokat. Akik valóban tenni akarnak, azok kapcsolódjanak be az igazság terjesztésének nagy munkájába, és gondoskodjanak arról, hogy mindazok a művek, amelyekből a világ új vezető rétege megismerheti az igazságot, minél előbb megtalálhatók legyenek minden egyes könyvtárban, és kiszorítsák mindenünnen a hazugság, a történelemhamisítás, a valóságferdítés propaganda maszlagét. Üzenet Erdély ügyében Magyarország írástudóihoz SZÓLALJATOK, VIRASZTÓK A népek múltja arra tanít, hogy életképes csak olyan nemzet lehet, melynek fiai közös veszedelmek idején minden nézeteltérést feledve, testvéri egységbe forrnak. Ezen a tanításon okulva fordulunk most hozzátok, magyar írók és költők, nemzetünk életének virrasztói. Immár egy emberöltő telt el azóta, hogy a történelem hullámverése idegen partokra sodort bennünket. Akarva, nem akarva hazát cseréltünk ugyan, de Trianonban részekre szaggatott, 15 milliós fajtánk sorsát mindenkor féltő aggodalommal kísérjük, s ha bárhol szenvednek magyarok, az nekünk is fáj. így érzünk most is, midőn ítéletidő tombol Erdély felett, ahol élethalálharcát vívja népi fennmaradásáért csaknem hárommillió testvérünk. Mindezért a Román Szocialista Köztársaság kormánya felelős, mely a jelek szerint elhatározta a romániai magyar kisebbség teljes felszámolását. Történelemhamisító propagandával, épületek, emlékművek tervszerű lerombolásával, könyvtárak, levéltárak és múzeumok elkobzásával, és az ott talált történelmi anyag megsemmisítésével folyik az irtóhadjárat, hogy Erdély ezeréves múltjának még a nyomait is eltörölje. Annak az emléke ellen törnek, ahol népünk jogot és szabadságot tisztelő lelkiségéből fakadt az emberi históriában először a vallásszabadság gondolata. Ahol írók, tudósok, szobrászok és festők maradandó alkotásai előbbre vitték évszázadokon keresztül a nyugati kultúrát, melynek eszméiből oly sajátos erdélyi műveltséget alkottak. Erdély magyar múltjának eltüntetése merénylet nemcsak a magyar, hanem az egyetemes emberi kultúra ellen is. A nagyromán gondolat megszállottjai hasonló eltökéltséggel vetették magunkat a magyar jelen és jövő megsemmisítésére is. A magyar nyelv használatának fokozatos korlátozása, a magyar nyelvoktatás gyorsuló ütemű felszámolása, a magyar néptömbök erőszakos széttelepítése és önkormányzatuk teljes eltörlése olyan ijesztő jelenségei ennek a magyarság léte ellen folytatott céltudatos román hadműveletnek, melyhez hasonlót ezen a földön nem tapasztalhatunk. A jövőellenes hadjáratnak legártatlanabb áldozatai a magyar iskolásgyermekek. Nemcsak olyan történelmet kell tanulniok, mely szégyenérzetet kelt bennük magyar származásuk iránt, hanem brutálisan bántalmazzák is őket, ha anyanyelvükön szólalnak meg ott, ahol ez tilos. A felnőttek ellen folyó megfélemlítés a kínzásoktól és a gyilkosságoktól sem riad 18
