Fraternity-Testvériség, 1978 (56. évfolyam, 1-4. szám)
1978-01-01 / 1. szám
Fiiry Lajos: KÁLVINISTA TEMPLOMÉPÍTÉS BIHARNAGYBAJOMBAN Nagytiszteletű Kozma István bihari lelkész jegyezte fel a nagybajomi kálvinista templom építésének hiteles történetét. Ő mesélte el Györffy Istvánnak igy került be a Nagykunsági Krónikába, ahonnan most ezeket kijegyeztem. Valamikor, régen, Mária Terézia királynő uralkodása alatt a bajomi vár romjain épült bajomi templom is megroggyant. Az árvizek mosták-e ki a fundamentumát, vagy a régi vár kazamatáinak valamelyike szakadt be, erről már nincs emlékezet, elég az hozzá, hogy elkerülhetetlen lett a templom újjáépítése. Nehezen adták akkor a templomépítési engedélyeket a kálvinistáknak, sőt ha okkal-móddal, holmi áldozatokkal kijárta is az egyház, illetőleg a falu, a szerzett engedély is csak holmi gyenge készü- letű alkalmatosságra szólott. Csak a fundamentuma lehetett téglából, tetejét csak náddal fedhették, tornyot — ha egyáltalán engedélyezték — csak fából állíthattak a régiek. Már pedig fatornyos faluban születni kész gyalázat ma is, hát még akkor! Bajom város bölcs és körültekintő tanácsa is hosszú huzavona után megkapta az engedélyt a templom építésre, de nem volt benne köszönet. Az engedély úgy szólott, hogy a fal a föld színétől csak egy ölnyire lehet kőből, onnan a tetejéig vályogból rakassák. Szörnyen bántotta ez a korlátozás a város vezetőségét. De hát hogyne bántotta volna! Ott hevert romban a régi hires bajomi vár, volt benne annyi kő és tégla, hogy két templom is kitelt volna belőle! És vályog templomot csináljanak! Hogy az első árvíz elvigye! Hogy a város régi híre-neve oda legyen! Hisz éppen a város hanyatló hírét akarták felújítani egy hatalmas tornyú, magas kőtemplommal, s most mindennek vége! Tanakodtak, tanakodtak. Végre is feltámadt bennük az ősi hajdú vér, az asztalra ütöttek, s azt mondták: “Eb ura a fakó! Csináljunk olyan templomot, amilyen nekünk dukál, aztán majd csak lesz valahogy! Messzi van ide Bécs, akármilyen magas templomot építünk, nem látszik oda! Még ha meglátják is, le már úgy sem bonthatják! A büntetés sem lehet több, mint amennyibe a kunyorálás kerül!” Hozzá is fogtak. A falu apraja-nagyja dolgozott, s pár hónap alatt olyan templomfalat húztak fel, hogy csodájára jártak messzi földről. Már csak a teteje hiányzott. De éppen ez az országosnak induló hír lett a templom veszte. Valami pápista emberek ráterelték a hatóság figyelmét, s a felsőbbség az ügy megvizsgálására néhány kanonokot küldött ki Váradról. Erről értesítette Bajom városát is. Nagy volt a riadalom Bajomban! mindenki megszeppent. Már senki sem akarta vállalni a felelősséget! Akik az asztalt verték, azok most azt állították, hogy hisz éppen ők kardoskodtak a törvényes engedelem alapján való építkezés mellett. Na de mindegy, ezt a dolgot már nem lehet meg nem történtté tenni, legfeljebb enyhíteni lehet rajta! De hogyan? Gondolkoztak a tanácsbeliek. Egyik ezt mondta, a másik azt mondta, de egyiket sem lehetett elfogadni. Lassanként elhallgattak, de lopva a bíróra, nemes nemzetes Darabos uramra tekintettek, akin látták, hogy erősen gondolkozik az asztal végén a nagy gondolkozó székben. Hát nem hiába gondolkozott bíró uram, de jól ki is gondolta! “A rendelet — úgymond — aképpen intézkedik, hogy a templom fala a földszínétől csak egy ölnyi magasságig lehet kőből. A teljesen felrakott falat le nem bonthatjuk, mert akkor minden fáradságunk és munkánk kárba mégyen, ellenben a föld színét felemelhetjük a templom körül olyan magossan, hogy az eresztől csak egy ölnyire légyen!” Mikor a puskaport feltalálták, Németországban nem harsant fel akkora éljenzés, mint a bajomi városházán ezen terv hallatára! Hát persze! Hogy rá nem is jöttünk! Ez már beszéd! Nesztek váradi kanonokok! Mi rajtunk ugyan ki nem fogtok! Hamar ásóra, kapára kaptak a régi várkatonák ivadékai s mintha a tatár már a szomszédban volna, s a várat kellene erődíteni, úgy hordták a földet a templom mellé. Dolgozott ott a félholt is és ha nagy- tiszteletú uram ki nem méri az egy ölet a falból, tán egészen eltemették volna a templomot! Még be sem fejezték teljesen, már jöttek a kanonok uramék. Nagyokat szuszogtak, mikor felértek a templom mellé. De a bajomiak is fújtak a fáradságtól. Nem voltak ezek a kanonokok fejük lágyára esett emberek, átláttak ők a szitán! Igaz, hogy a kőfal csak egy ölnyi volt a föld felett, de csak ki- vülről, belülről bizony volt az öt ölnyi is. Nem is mulasztották el ezt mingyárt megjegyezni. De bíró uram sem hagyta magát, rögtön arra hivatkozott, hogy az építési engedély nem tiltja, hogy a templom 19
