Fraternity-Testvériség, 1977 (55. évfolyam, 1-4. szám)

1977-10-01 / 4. szám

TOÓKOS KÁROLY 1886 • 1977 I 1977. szeptember 19-én haza hívta az Úr legöregebb magyar református szolgáját. Hosszú és fárasztó életútját 91 év és 4 hó­nap alatt járta meg. Az udvar­helymegyei Uj8zékely községtől a gömörmegyei Aggteleken át a ligonieri Bethlen Otthonig tar­tott ez az út. 65 éves korában lépett Amerika földjére. Teste kijött Amerikába, de a szíve ott­hon maradt százbércű szép Gö- mörben. Nem tudott beilleszkedni az amerikai életbe 8 neki Pittsburgh Miskolc, Cleveland Putnok volt, Leechburg és Vintondale pedig Aggtelek. Sokszor felpanaszolta, hogy otthonát, faluját, Gömörét nagyon szerető ember volt és Isten országút vándorát csinált belőle. Hazáját szíve utolsó dobbanásáig szereti s hazátlan lesz, akit valaha egy nagy gyülekezet sze- retete vesz körül, idegenként bolyong a világban. Negyedik elemista voltam, amikor falunkban először hallottam prédikálni. Textusát és beszéde témáját sohasem felejtem el. Meglepődve tapasztalta, hogy egy jó beszédre és egy találó textusra egy életen át lehet emlékezni. Amikor az Ige szemfedőjét ráborítot­tam elcsendesült arcára, pontosan 43 évvel ezelőtt let­tem káplánja. Kisebb megszakításokkal öt évig voltam 6egédlelkésze, tőle mentem parókiára is. Együtt vol­tunk egyház és iskola-látogatók. <5 volt a rend, a fegyelem, én voltam mellette a szív, de mindig az ő tudtával. Káplánja maradtam püspök koromban is, amit ő hálásan elfogadott. Sorsunk elválaszthatatlanul összeforrott. Mindketten nagyon szerettük Gömört. ő, aki nem a makói hagymaföldbe, hol családja lakott hanem az aggteleki köves, karsztos földbe gyökerezett tölgyfaként és én akit vele együtt sodort el a világégés nagy vihara. Nagyon szerette aggteleki papságát, évtizedeken at a Baradla igazgatója is volt. Sokat utazott, minisz­terekkel parolázott. Annyi vendég egyetlen parókián sem fordult meg, mint őnála. Barátságos egyéniség, kemény magyar volt. Kis falujában bevezettette a ivó vizet. Gyönyörű lelkészlakot, modern iskolát épített, az egyház épületeit karbantartotta. Szerelme volt az egyházjog. Tiszáninnen senki sem ismerte nála jobban a szabályrendeleteket és törvényeket. Kényes egyházjogi kérdéseket neki osztották ki s minden feladatának remekül megfelelt. Lelkipásztor volt először az abaujmegyei Gönc- ruszkán, három év múlva visszahívják Aggtelekre, 20 ahol káplánkodott Baksay Sándor püspök unokaöccse Baksay Dániel volt 48-as huszárőrmester mellett. Volt egyházmegyei és egyházkerületi tanácsbíró. Amerikában Leechburgban, majd Vintondalen lelkészkedett. Nyugdíjba Clevelandba ment, ahol min­denki szeretett “Károly bácsija” volt. Amikor már integettek az árnyak, bekerült a Bethlen Otthonba, ahol még a nyáron is szolgált. Megfiatalodott, ha ige­hirdetéseit megdicsértük. Néha néha, ha valamelyik igehirdetésem tetszett neki, igy dicsért meg: meg­látszik, hogy káplánom voltál. Jó lelkipásztor, jó szónok volt. Szerette hitét. Iskoláit Nagyenyeden, Sepsiszentgyörgyön, Kolozsvá­ron és Sárospatakon végezte. Magát történelmi kál­vinistának tartotta. Mosolyogva mondtam neki, hogy egy kicsit felhígítja század eleji liberalizmussal. Noha néha a költöző madár nagy őszi nyugtalan­sága ülte meg a lelkét. Szerette volna mégegyszer meg­látni földi Jeruzsálemét. Én ekkor a másik Jeruzsá­lemről beszéltem néki, ahová mind eljutunk. Biztos vagy-e benne? Igen, szívem utolsó dobbanásáig hiszem. Mi Krisztus vérén megváltottak vagyunk s mindannyian hazafelé tartunk, Károly bácsi! Nagy főnök úr! Isten vele. Temetése szeptember 21-én volt. Nagy Lajos igaz­gató hirdette az Igét. Szolgáltak még Kovács Pál, Endrei Ferenc, Illés Lajos, Göndöcz Kálmán, Dr. Csia György lelkipásztorok. N. L. JÓZSA BENJÁMIN 1888 -1977 Józsa Benjámin Szin-Petri községben Adaúj- Torna vérmegyében született 1889. október 10-én. Amerikába, Toledoba, 1903 szeptemberében érkezett. Itt 1908 szeptemberéig gyárban dolgozott. 1908 szep­temberében iratkozott be a Tiffini Heidelberg Col­lege középiskolájába, ahol két évig angol nyelvet tanult, majd 1914-ben középiskolai képesítést kapott, mely után a college-ba iratkozott. Tanulmányai vég­zéséből 1917-ben hívták be katonának. Két évig szol­gált az amerikai hadseregben. 1919-ben folytatta ta­nulmányait, s 1921-ben college képesítést szerzett. 1921-ben iratkozott be a daytoni szemináriumba, ahol lelkészi oklevelet kapott 1924-ben. Még az év októ­berében meghívta lelkészének a Joliet, Ill.-i Magyar Református Egyház. Jolietben szolgált 1941-ig, ami- koris a kalamazooi egyház hívta meg lelkipásztorá­nak, ahol nyugdíjba meneteléig, 1958-ig szolgált. Nyolc hónapot töltött Californiában, majd visszatért, s Jolietben telepedete le. 1977. november 4-én halt meg. Temetése november 7-én volt Jolietben. A teme-

Next

/
Oldalképek
Tartalom