Fraternity-Testvériség, 1977 (55. évfolyam, 1-4. szám)

1977-07-01 / 3. szám

Gyászoló Gyülekezet! Nt. Vasváry Ödönnek szinte kielégíthetetlen szomjúsága volt az ismeret után. Könyv búvár és könyvtárak kutatója volt. Enciklopédikus vonás jel­lemezte: a világon minden érdekelte. Kutatója volt a régi évszázados hagyományoknak. Azt a benyomást keltette, hogy a történelem tudományban, különösen az 1848-as magyar szabadságharcnak és az amerikai függetlenségi és szabadság harcoknak minden legap­róbb részletét ismerte. A történelem általa művelő­dés történetté, majd szellem történetté vált. Nemcsak ismeret szerző képességében volt páratlan, de elis- merésreméltó volt az ismeret megőrző képességében is. Könyvtár gyűjteménye közös kincse lesz a jövő nemzedéknek az American Hungarian Studies Foun­dation és a szegedi egyetemi könyvtár által. A gyűjtés és írás igénybe vette minden idejét. Munkája vég­zésében a legnehezebb ösvény járó volt mint lelki- pásztor, számvevő, gyűjtő és író. Nt. Vasváry Ödönről, mint írástudó és írást ked­velő lelkipásztorról szóljon először is Nt. Dr. Ka- lassay Sándornak az 1945 évi Bethlen Naptárban közölt írása: “Nagyívelésű pályát futott meg azóta, amikor 1888 október 18-án Szegeden meglátta a nap­világot. A szegedi főgimnáziumnak bronzérmetnyert legjobb tanulója volt. A teológia elvégzése után meggyőződése 1914-ben Amerikába hozta, ahol előbb pittsburghi segédlelkész, majd három évig buffalói, később két évig springdalei, kilenc évig pittsburghi és tizenegy évig clevelandi rendes lelkész volt. 1936 január óta Washingtonban él, mint az Amerikai Magyar Református Egyesület számvevője. * Ez alkalommal Vasváryról, különösen mint ku­tatóról és íróról kivánunk megemlékezni. 1925-ben Fiók Alberttel megindította a pittsburghi “Magyar­ság” című hetilapot. 1939-ben adta ki “Virág a kocsiúton” című elmélkedéseit. Ugyanebben az évben vállalta az Amerikai Magyar Református Egyesület, hogy magyar és angol nyelven megjelenteti “Lincoln Magyar Hősei” című értékes írását, amelyhez Roose­velt elnök írta a bevezető sorokat. Ezzel a dolgoza­tával az amerikai magyar ügynek nagy szolgálatot tett. Mióta Washingtonban van, a könyvtárakban állandóan kutat és sok gazdag, magyarvonatkozású adatot fedez fel és érdekes kapcsolatokat hoz nyil­vánosságra. Ilyen természetű írásaiért hálás lehet neki az amerikai magyarság és azt kívánjuk neki, hogy ezen a munkatéren még sok és hasznos tevékenységet fejthessen ki!” 1936-ban az AMRE központi irodájának hazánk fővárosába való áthelyezése az amerikai magyarság élétében történelmi fontossági! esemény volt. A köz­ponti iroda ünnepélyes megnyitása ősi magyar refor­mátus szokás szerint istentisztelettel kezdődött, mely­nek keretében úrvacsoraosztást is tartottak. A Wash­ingtonban tartott első magyar nyelvű istentiszteleten részt vettek az AMRE igazgatóságának tagjai. Har­minchétén éltek az úrvacsora jegyeivel. A persely­pénzt a Bethlen Otthonnak adományozták. Az isten- tiszteleti szolgálatokat hét lelkész végezte. Ezek közül egyedül Nt. Dr. Ujlaky Ferenc maradt életben. Feri bácsi eljött a temetésre, hogy az Ige arany nyelvű vigasztalásával erősítse a mély gyászba borult Vas­váry család tagjainak lelkét. Nt. Vasváry Ödön, az AMRE számvevője a Református Újság 1936. feb­ruári számában — JUBILEUMI ÉVNYITÁS — THEODORE ROOSEVELT TEMPLOMÁBAN — AZ ELSŐ MAGYAR REFORMÁTUS ISTENTISZ­TELET WASHINGTONBAN — című cikkében a következőket irta: “Az az istentisztelet, amelyet a vezértestületi gyűléssel kapcsolatban tartottunk, nem­csak azért volt nagy és áldott alkalom mindnyájunk számára, mert az első magyar istentisztelet volt Wash­ingtonban, hanem azért is, mert igen nagy lelkiszük­ségletet elégített ki azok számára, akik a magyar élettől elszakadva, egészen új és teljesen szokat­lan életet kezdtek a fővárosban. Járunk amerikai templomokban, de hiába, akármilyen szépek és nagyok legyenek, akármilyen szépen énekeljenek az énekkarok; akármilyen magkapóan hirdesse az igét a lelkipásztor mégsem az, amire a mi lelkűnknek szüksége van. Vártuk ezt a napot és boldogok vagyunk, hogy minden várakozásunkat kielégítette. Különös örömet okozott mindnyájunknak az a körülmény, hogy az első istentiszteletet épen abban a templomban tartottuk meg, amely az Egyesület charterét aláíró református elnöknek, Theodore 20 NT. VASVÁRY ÖDÖN 1888 - 1977

Next

/
Oldalképek
Tartalom