Fraternity-Testvériség, 1976 (54. évfolyam, 1-4. szám)
1976-10-01 / 4. szám
A friss levegőn nagyot kacagva, nekiiramodott, a kutya nyomában, kis patakot átugorva, egy fakerítésen átmászva, a szomszéd kerten át már ott is volt a Maple Avenue emeletes fallázainak hátsó feljáratánál. Gyorsan, tapogatva igyekezett fel a lépcsőkön és megkopogtatta az ajtót. —Mink vagyunk, Szabó néni, szabad bejönni? Szabó néni özvegy magyar asszony volt. Férjét elvágta a masina és valami kis járadékot kapott. Gyerekei elestek a háborúban. Vasalni járt Juliká- ékhoz, mert igen szépen vasalt és közben mesélni szokott Julikénak magyarul. Szabó néni volt az egyetlen, akivel Julika magyarul beszélt. Kinyílt az ajtó és a melegtől pirosló arccal állt ünneplő ruhában Szabó néni. —Na, gyertek csak, hát igazán örülök, hogy eljöttél, Julikéin, de hát jó is, mert ide is hozott valamit az angyalka az én karácsonyfám alá Julikénak... Ezt nem a Szantaklausz, hanem az aranyhajú angyalka hozta... Az emeleti szobában minden lépésnél nyikorgott a padló. Terítővei letakart faládán apró kis karácsonyfa állott, feldíszítve szaloncukorral meg Szabó néni készítette piros díszekkel és apró, igazi viaszgyertyács- kákkal. A konyhaasztalon szépen megterítve két személyre. A sütő előtt pecsenye és illatos sütemények. Szabó néni sugárzott a boldogságtól. —Tudod, mit sütöttem, Julikám? Vettem a piacon récét. Azt bizony sült récét, aztán van finom házikenyér, olyan amilyent te szeretsz, tegnap azt is dagasztottam, aztán ma korán reggel megsütöttem. Hát még aztán: mákos tekercs meg mazsolás diós és csillagos perecek, a közepén sült mogyoróval. .. Édes Julikám, de örülök, hogy eljöttél, úgy vártalak már, kétszer is kint voltam a kertben, néztem arra felétek, gondoltam, hogy későn ebédeltek máma, aztán sok a vendég nálatok, hát talán még el sem tudsz majd jönni. De mégis eljöttél, nagyon örülök és nagyon boldoggá tettél, édes, kis gyönyörű gyermekem... Julika jóétvággyal evett az asztalnál és közben mesélte, hogy mi mindent kapott és milyen sok vendég van náluk. Tisza vidáman ropogtatta a csontokat. Szabó néni felszelte a mákos tekercset és Julika tányérjára tette. Julika az ujját is megnyalta. —De nagyon finomat tudsz te sütni. Szabó néni, hol tanultad ezt? Szabó néni boldogan mosolygott. —Hát bizony, ezt még szegény mamámtól... Kömörön... —Hát az hol van —Hát Magyarországon... —Én meg Zagyvarékáson születtem... Ez olyan “fani” szó, hogy Zagyvarékás... Szabó néni elkomolyodott. —Édes kis Julikám ne mond azt, hogy Zagyvarékás “fani”, mert látod neked is az egyetlen emléked, ami megmaradt Magyarországról. Julika elgondolkozva rágta a kalácsot. —ígérem, Szabó néni, nem fogom többet mondani. Ebéd után odaálltak a karácsonyfa mellé. —Nézd csak, Julika, én meggyújtom a gyertyákat, te pedig bontsd ki a csomagodat... A zörgős papírból egy szép matyó baba bontakozott ki. Julika tapsolt. —Istenem, de gyönyörű magyar babám van, köszönöm szépen neked, Szabó néni, nagyon szépen köszönöm. .. Az öregasszony lehajolt, átkarolta a kislányt és megcsókolta. —No, most pedig énekeljük el azt a szép karácsonyi éneket... Julika felnézett az asszonyra. —Melyiket, Szabó néni? Szabó néni szipogott.-—Hát amelyikre én tanítottalak, Julikám, emlékszel még rá? Julika lesütötte a szemét és gondolkozott, aztán bátortalanul elkezdte énekelni: —Mennyből az endzsöl... Szabó néni megfogta a karját. —Édes Julikám, úgy kell azt mondani szépen, hogy angyal... Újra kezdték, most már mindaketten együtt. —Mennyből az angyal... Tisza a lábuknál ült és figyelt. Julika odaborult Szabó nénihez. 19 i
