Fraternity-Testvériség, 1975 (53. évfolyam, 1-12. szám)

1975-07-01 / 7-9. szám

magyarul beszélt, 28 gyermekünk értett és beszélt magyarul. Ezen a nyáron könnyű dolgunk volt, mert majdnem magyarul lehetett tanítani. Gyönyörűen énekeltek magyarul, jó ritmus érzékük volt s így a tánc is nagyszerűen ment. Művészet volt a 8 magyarul nem beszélőt megtanítani egy-egy magyar versre. Nem tudom, hogy a mamák megértették-e amit gyer­mekük szavalt magyarul. Az érdem Réthy Emilia, volt tanítónőé és Kanócz Júlia painsvillei, de hajdan igaz­gató falujabelié, volt. Minden elismerést megérde­meltek. Csia Kálmán munkatársam szent története­ket tanított 8 a vizsgán látszott meg, hogy jó ered­ménnyel. Nt. Galántay Jenőnéé volt minden gond, ő tanította énekre, dalokra, táncokra és magyar nyelvre drága csemetéinket. Sokat írhatnék róla. Eszenyi László ellenőr úrral megállapítottuk egy­hangúan, hogy remek volt. Kitüntetést érdemel taní­tásáért. ő maga is jóhangú, kitűnő zongorista, aki arra született, hogy magyar dalt és táncot tanítson. Gyermekek énekből, táncból kitűnőt érdemeltek. Történelemmel, földrajzzal, magyarság-ismerettel én gyötörtem szegény gyermekeket, de állták a sarat ők is, én is. Kivittük a ligonieri fürdőbe gyermekeinket, amit nagyon élveztek. Voltak gyermekek, akik naponta mentek volna fürödni, dehát kellett valamit tanulni is olykor-olykor. Igaz, hogy volt mama, aki azt kívánta, hogy az udvarra úszómedencét építsünk a havi 125 dollárért. (Ő elfelejtette, hogy más tábo­rokban egy hétre kell fizetni azt, amit itt egy hónap­ra fizetnek.) Igazgató üdvözlő beszédében magyarázta a szü­lőknek, hogy ez nyári iskola a Református Egyesület nagylelkű adománya az egyesület tagjai gyermeké­nek. A nyári iskolán egy fillért sem keres a Bethlen Otthon s a mai árak mellett nagyon reáfizet, de szí­vesen szolgáltunk, mert magyar fajtánkat szolgáltuk. Több gyermekünk hazafelé és barátaiknak azt írták, hogy “a kaja nagyon jó”. Itt született gyermekek voltak. Hol szedték fel ezt a pesti zsargont, Isten tudja? Egy hónapi tanítás után vizsgánk augusztus 2.-án délelőtt 10 órakor kezdődött. Szülők kérésére kezd­tük el korán a vizsbát, hogy ők korán elindulhassa­nak. Vizsgánk a négy óra helyett két és fél óráig tar­tott. Jövőre két óra alatt lepergetjük. Egyesületünket, a magyarság ügyeit Genfben tárgyaló Ft. Dr. Béky Zoltán püspök, elnök helyett, Eszenyi László ellenőr képviselte. Egy remek beszédben nemcsak a szülők­nek, hanem ezen a földrészen élő népünknek lelkére kötötte, hogy merjenek magyarok lenni. Ne hunyász- kodjunk meg politikusaink előtt s magyar szívünk vágyát öntsük ki előttük. Megdicsérte a szülőket, akik áldozatot hoznak azért, hogy gyermekeik Ame­rikában és Kanadában is magyarok maradjanak. Eszenyi ellenőr úr kiosztotta a gyermekeknek az Egyesület pénz-és könyv-jutalmát. 45 gyermekünk közül 42 gyermek kapott jutalmat, három nem várta be a vizsgát. Igazgató imájával kezdődött a vizsga és köszöntötte a szülőket, bemutatta Nagy Károly és Szűcs Bálint igazgatókat, Illés Lajos lelkészt, a Felügyelő Bizottság tagját. A vizsga nagyon jól sikerült. A szülőket gazda­gon jutalmazta gyermekeik értelmes felelete, remek éneklésük s kitűnő táncuk. Ellenőrt, igazgatót és munkatársaikat boldoggá tette a szülők kipirult és boldog area. A vizsga Csia Kálmán felügyelő imá­jával végződött. Szép munka volt, jó munka volt. Azzal a boldog érzéssel hagytuk ott a vizsgát, hogy a kicsi piros szívekbe a magyarság szeretetet elültettük, a ma­gyarság jövendőjét szolgáltuk és építettük 1975 nya­rán a Bethlen Otthon nyári magyar iskolájában. N.L. 10

Next

/
Oldalképek
Tartalom