Fraternity-Testvériség, 1975 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1975-07-01 / 7-9. szám
VI. KOVÁTS MAGYARORSZÁGON. 1762 július 9-én az Udvari Haditanács már értesítette a budai Főparancsnokságot, hogy Kováts Színyét vagy Gyöngyöst jelölte meg jövendőbeli lakóhelyéül. Mária Terézia nagylelkűségére vall, hogy Kováts- nak a rangját is visszaadta. Az Udvari Haditanácsnak 1763 február 12-én kelt és a pozsonyi Főparancsnokságnak szóló rendeletéből ugyanis arról értesülünk, hogy a királynő Kovátsnak őrnagyi rangot és évi 500 forint kegydíjat adományozott. Egy későbbi adat szerint őt a Török huszárezredbe osztották be. Kováts Színyén a legjobb nemesi körökbe került és meghurcoltatása ellenére vagy egyesek előtt épen azért teljesen elfogadott és megbecsült tagja lett Sáros vármegye úri társaságának. Ennek legékesebb bizonyítéka épen az, hogy a megye első emberének számító Szinyei Merse Zsigmond alispán hozzáadta legfiatalabb leányát Franciskát, aki 1743 október 15-én született és igy 19 évvel volt Mihályunknál fiatalabb. Az esküvőt 1763 május 29-én tartották Színyén. A házasságból egy György nevű fiuk született, aki azonban Kováts által 1772 június 26-án bemutatott halotti bizonyítvány szerint inár három éves korában meghalt. így közvetlen leszármazottja nem maradt. A nagyhírű háborús hős és daliás huszártiszt minden kétséget kizárólag szerelmi házasságot kötött, ami azonban nem bizonyult tartósnak. A házastársak közötti éles különbségek hamarosan áthidal- hatatlanul választották el őket egymástól. Mihály élete derekán jár, Franciska életvidám, fiatal és valószínűleg a megyei társaság kedvence. Mihály egy életet töltött a porosz laktanyák és a hadjáratok durva légkörében, Franciska Színye békés úri világában született és nevelkedett, egy olyan kivételes korszakban, amikor Magyarországon egy-két komolytalan párbajtól eltekintve pihentek a fegyverek. A Szinyei Mersék buzgó katolikusok, Kováts nyakas kálvinista. Az elhidegülést követően hamarosan külön is költözik Kováts, de a házasságot törvényesen soha sem bontották fel. Apósa évekig folytatott pert ellene az egyházi és világi törvényszékek előtt, 1766- ban pedig Bécshez is fordult. Kováts 1764-ben már Eperjesen lakott, ahol a tisztikaszínóban éles összeütközésbe került egy Gombos nevű alezredessel, aki a Széchényi huszároknál teljesített szolgálatot. Feltehetően Gombos egyike volt a három huszártisztnek, akiket a poroszok Pegau bevételénél elfogtak s aki a volt ellenség oldalán harcolt Kovátsnak valószínűleg keresetlen szavakkal oda mondogatott. Eddig a feltevés. A tény az, hogy az incidens eredményeképen az Udvari Haditanács utasította a helyi Főhadparancsnokságot, hogy Gombos alezredest büntesse meg és a Sziléziában állomásozó ezredéhez vonultassa be. 1766 január 10-én Engelhard altábornagy, a kassai parancsnok azt jelenti, hogy Kováts Mihály 1765 december 24-én Egerbe ment, hogy a felesége ellen folyó egyházi pőrét sürgesse, onnan pedig Bécsen keresztül Szászországba kívánt utazni, hogy egy anyagi követelését behajtsa. Be is mutatta a Riedner Chur-Sachsisch-Finanz- und Kammer-Rath-tól származó okiratot lipcsei követeléséről. 1766 február elsején Periendis tábornok, budai várparancsnok jelenti, hogy Kováts Mihály Budára érkezett és a jövőben ott kíván lakni, mert katonai orvosi bizonyítvány szerint egy balesetből származó sérülései miatt gyógyfürdő kezelésre szorul. Erre a pozsonyi Főhadparancsnokság 1766 március 10-ikén kelt leiratában engedélyt is adott. A lipcsei útból mindaddig nem lett semmi, amig arra anyagi helyzete rá nem kényszerítette. Mi- hályunk épugy mint korának többi huszártisztje nem igen tudott a pénzzel gazdálkodni. Az 500 forint kegydíj kevésnek bizonyult, adóssági egyre nyomasztóbban nehezedtek rá, amiket vagyonából származó bevételekkel sem tudott kielégíteni. Az összesen kb. 3,800 forint adóssága mellé jött azonban egy 1,604 forintos váltó, amit báró Kinsky Károly nevű tiszt bajtársának írt alá s ami lejárt. Semmi féle eddig alkalmazott pénzügyi manipuláció nem segített többé, Kovátsnak becsülete védelmében cselekednie kellett. És cselekedett is. 1773 szeptember 11-én három havi szabadságot kért Lipcsébe, hogy követelésének kielégítését kiharcolja, amit a budai Főparancsnokság október 16-án meg is adott. A három hónapból azonban közel két év lett, mert csak 1775 december 2-ról van adatunk arra vonatkozólag, hogy Kováts ismét Magyar- országon tartózkodik. A hosszúra nyúlt szabadságán azonban nemcsak pénzszerzéssel foglalkozott, másik két okból is halasztgatta visszatérését hónapról hónapra. Kováts nemcsak egyik legkiválóbb lovastisztje volt Európának, hanem sokoldalúságának egy másik bizonyítékát is adta. Feltalált egy az eddiginél erősebb és ellenállóbb ágyúöntésre alkalmas fémet, amit épen lipcsei tartózkodása alatt ajánlott fel Mária Teréziának. Találmánya további sorsáról sajnos nem tudunk. Lipcsében került össze azután azokkal a lengyel emigránsokkal, akik az úgy nevezett Bar-i Konfede- ráció tagjaiként ragadtak fegyvert a Pulaskiak vezetésével. Ebben a felszabadító háborúban a felkelő lengyel hadsereg parancsnoka az alig 24 éves legen6
