Fraternity-Testvériség, 1974 (52. évfolyam, 1-12. szám)

1974-10-01 / 10-12. szám

újságírók gyülekeztek össze, hogy osztozzanak a Béky család nagy örömében: az első unoka esküvője alkal­mából. Az esküvői szertartást a nagyapa, Ft. Dr. Béky Zoltán püspök végezte a vőlegényre tekintettel an­gol nyelven és sokszor meghatódottságával küzdve. Szemefénye, öröme, boldogsága volt mindég az ő mennasszony unokája. Magyar nyelvű imádságot mondott Dr. Komjáthy Aladár montreali lelkipász­tor, hajdani püspöki titkárja, aki a mennyasszonyt születése óta ismerte. A hivatalos lakodalmi fogadás az Egyesült Ál­lamok hadserege washingtoni tiszti-klubjában volt. Itt sem hiányzott a magyar jelleg: cigányzenekar muzsikált és még a hagyományos “eladó a menny­asszony” is felhangzott. Volt mennyasszonyi tánc is! Érdekes volt az amerikai hadsereg magasrangú tiszt­jeit látni ahogy csárdást táncoltak a mennyasszony- nyal. Az esküvői lakodalom az örömszülők hajlékában folytattódott, ahol sokezer töltöttkáposzta, dobos­torta és ehhez hasonló magyaros finomságok várták a sokszáz vendéget és jó magyar szokás szerint még másnap is tartott az ünnep: Béky püspökék Amerika- szerte ismert vendégszerető házában. Közben persze a fiatalok elrepültek Floridába, egész magyar Ame­rika pedig Isten áldását kéri életükre és reméli, hogy a nagyapa még jövendő dédunokájának a házasság- kötését is megáldhatja majd. Dr. Komjáthy Aladár Ft. Dr. Béky Zoltán püspök, a Református Egyesület elnöke átadja a fillmorei cserkésztáborban Bodnár Gábor üv. igazgatónak az Amerikai Magyar Refor­mátus Egyesület ajándékát — A képen balról jobb­ra: Jámbor Lajos (Canada), Ft. Vitéz Baán, Dr. Nádas János, Barendi Tibomé, Ft. Béky, Bodnár G., Prof. Dr. Bárdoss Tamás, Eszenyi László, Ft. Köller György (München), Ligeti László, Latkóczy 0. Lász­ló (Canada), Szebedinszky Jenő és Stirling György. KIÁLT PATAK LELKE! Lázár István író, volt pataki diák tollából könyv jelent meg a közelmúltban, ezzel a címmel: Kiált Patak Vára! A kiáltás tartalma ez: Város lehet-e újra Patak, századunk utolsó negyedében, vagy meg­marad annak, ami: a Vár poros keretének? Nemcsak a Vár kövei kiáltanak Patakon. Kiált maga Patak Lelke. Kiált és kérdezi: Lehei-e Patak, századunk utolsó negyedében, egy megváltozott tár­sadalmi rendben az, ami volt, ami lényege: a magyar­ság műveltségállományát hiánynélkül megőrizni tudó és átadni akaró református főiskola, vagy megmarad annak ami: csak közvetlen környékét szolgáló, érett­ségi bizonyítványt osztogató, négyosztályos vidéki gimnáziumnak? Amikor együtt említjük ezt a két szót, hogy református és főiskola, nem teszünk mást, mint em­lékezünk a pataki Lélek munkásságának sokszázados keretére. Patak református jellege arra a hagyományos történelmi gondolatra épül, hogy a magyar régi állam igazában sohasem sajátított ki minden oktatást a maga számára, hanem hajlandó volt megosztani a nevelés munkáját a történeti egyházakkal, amelyek a népi lélek ápolásában, a szociális igazságok keresé­sében és érvényesítésében, a minőségi nevelés hang­súlyozásában nem maradtak mögötte az állam nevelői intézményeinek. Az 1948-ban, az állam és egyház között kötött szerződés értelmében a pataki gimnázium, a buda­pesti, pápai és debreceni középiskolák a református egyház hivatalos kezelésében kellene lenni. Patak Lelke tehát nem azután sír, ami soha nem volt az övé, hanem azután sóvárog és azt keresi a példázat­beli asszony tántoríthatatlanságával, ami jogos tulaj­dona, de kézen-közös elveszett. Ezért keresi Patak Lelke a református iskolát. Patak Lelke kiáltásában azonban benne foglalta­tik egy másik megoldatlan kérdés is. Patak Lelke kiáltva keresi a főiskolát. A főiskola megnevezés a pataki iskola történetében a tudományos szintet, a szellemi rangot képviseli. Ez az igény minden időben megteremtette a maga akadémiai keretét. így volt Patakon átmeneti jelleggel jogakadémia, bölcsészet, tanítóképző, népfőiskola és állandó jelleggel teológiai akadémia. Érthető és megbocsátható, ha Szabó László amerikai pap-költő látomásában, a két háború között írva, igy él a jövendő Patak: “Patak! mostmár te állj a gáton! Amig tart a halálos álom, Mely sorvadással fenyeget; Te voltál a hon büszkesége, 13

Next

/
Oldalképek
Tartalom