Fraternity-Testvériség, 1974 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1974-10-01 / 10-12. szám
DE. BÉKY ZOLTÁN: AZ IGE TESTTÉ LETT ÉS LAKOZÉK MIKÖZÖTTÜNK . . . . Karácsony áldott ünnepe közelit ismét. Karácsony szavunk önmagában annak a kulcs-szónak a magyaros változata, amely ennek a drága ünnepnek a lényegét fejezi ki: inkarnáció, azaz az Isten Fia, az Ige, testté lett és lakozott mi- közöttünk. Amikor az Amerikai Magyar Református Egyesület nevében minden kedves tagunknak: sok-sok ezer testvérünknek boldog karácsonyi ünneplést kívánunk, ez a mi óhajunk és imádságunk, hogy valóban ott legyen, testté legyen Istennek Igéje, ama drága Fiú számunkra és lakozzék mi közöttünk: azaz mindnyájunk szívében, családjában és hajlékában. Az az igazi karácsonyi ünneplés, ha a mi életünk valóságos megtapasztalásáról hálaadással úgy tudunk emlékezni, hogy ez valóban az életünk legigazabb tartalma: Krisztussal járunk és ő lakozik a mi életünkben. Az inkarnáció isteni titka egy valóságos történeti helyzetben, az emberi történelemnek egy meghatározható pillanatában lett valósággá és megtapasztal- hatóvá. Betlilehemben, ama áldott kis városkában megszületett egy Gyermek, akit a próféták megjövendöltek és akit évezredek óta sóvárogva várt a világ. A bethlehemi jászol az a csodálatos fordulópont, ahol az örökkévalóság betört az emberi történelembe és időbe és azóta is minden embert döntés elé állít: Kicsoda Te néked az a bethlehemi gyermek? Milyen nagy áldás, hogy mi amerikai magyar reformátusok erre együtt tudjuk felelni: Ő ami egyetlenegy Megtartónk és Vigasztalónk, életünkben és halálunkban egyaránt, ő a mi Királyunk, Főpapunk és Főprófétánk. Ő az Istennek Fia. Nem vagyunk egyedül a hitben. Velünk vannak szerte a világon millió és millió testvéreink, akik ugyanazt vallják. Velünk vannak ebben a valóságban, azok az áldott emlékű őseink, akik már a szinről-szinre látásban Őnála vannak. Ott, ahová tart a Benne bízóknak, az Ő népének az élet útja... Boldog karácsonyt tudunk így kívánni a szenvedő testvéreinknek is, hiszen Krisztus eljövetele: a felszabadító evangélium maga. Talán test szerint leigáz- va, istentelen hatalom által elnyomva élnek drága testvéreink az ősi földön, de tudjuk, hogy e világ minden ármánykodása csak ideig-óráig tartó. Mi az örökkévalóság gyermekei vagyunk, akiknek olyan Szabaditója van, aki már leküzdötte a kárhozatot, a pusztulást és a romlást. Karácsonykor ajándékozni szokás. Nincs nagyobb örömünk, mint a karácsonyfa fényében ragyogó gyermeki arcok fénye: gyermekeink és unokáink boldogsága. Jól is van ez igy. Valamikor a mi boldogságunk szerzett örömet szüléinknek: ma már miénk az ajándékozás boldogsága. Vajon nem-e így tekint igaz gyermekeire is az Űr, ha látja a felszabadult, boldog keresztyén hálaadásának örömét: szívünk hitében, hűségében és szeretetében? Nem teljes azonban karácsonyi ünneplésünk, ha azokra a szomorú valóságokra gondolunk, amelyekben még mindég jelentkezik a bűn okozta szenvedés: hazánk földjén a gyermekek hiánya, az öngyilkos korlátlan magzat-elhajtás bűnös szörnyűsége. Összevont falusi iskolákban ürességtől konganak a falak. Ahol régen kicsiny gyermeki hangok üdvözölték a bethlehemi Gyermek eljövetelét, ma szörnyű csend honol. Az ötvenes években, sok helyen előfordult, hogy az úgynevezett fenyőfa ünnepre összesereglett iskolásgyermekek ajkán felzendült a “Csendes éj, szentséges ép. ..” jóllehet a bethlehemi Gyermek nevét már száműzték az iskolából. Megdöbbentő, hogy az intézményes lélekgyilkosság után az intézményesített gyermekgyilkosság szimbóluma komoran és sötéten kiált az égre: a beszögezett ablakú falusi iskoláé, ahová nincs már gyermek, hogy járjon. Karácsonykor ne feledkezzünk meg erről, ha gyermekeink és unokáink ragyogó szemébe nézünk. Ne feledkezzünk meg mondani egy imát, hogy legyen gyermek, ne jöjjön el a nemzethalál, amelynek sza- kadéka már oly kísértetiesen elnyeléssel fenyegeti népünket. Ne feledkezzünk meg az erdélyi, a kárpátaljai, a felvidéki és a délvidéki magyar gyermekről sem. Végezetül ne feledkezzünk meg a nyugatra szakadt magyarság jövendőjért: az itt született gyermekekért is imádkozni. Micsoda kegyelmi ajándék nekünk még lehet és szabad Krisztust dicsőíteni. Ahol még élnek az ősi hagyományok: kántálás, bethle- hemes játék, karácsonyi ünnepély támogassuk és erősítsük azt. Ahol nem lennének: minden magyar egyházban ujjitsuk fel, ne engedjük, hogy a ma gyermekei ne részesülhessenek azokban a boldog tapasztalatokban, melyek annyira széppé tették a mi múltúnkat is. Egyesületünk mindég az élen járt a magyar jövendő munkálásában. Ha kellett vagyonának jelentős hányadát odaadta az éhező magyarországi gyermekeknek. Ha kellett szólni népünk és fajtánk ügyéért semmi fáradtságot nem kiméivé, szóltunk. Itt is, mindent megtettünk gyermekeinkért: elég csak a 2
