Fraternity-Testvériség, 1973 (51. évfolyam, 1-12. szám)
1973-10-01 / 10-12. szám
Mindszenty József Hercegprímás külön kihallgatáson fogadta Ft. Dr. Béky Zoltán püspököt, amikor is az ó-hazai és az emigrációs magyarság fontos kérdéseit tárgyalták meg. Ugyanakkor külön kihallgatásra vezette a Hercegprímás úr elé az Amerikai Magyar Szövetség vezetőit, akiknek nevében külön kitüntetést nyújtott át. A küldöttség tagjai voltak: Dr. Nádas János az Intéző Bizottság elnöke, aki a Magyar Társaság és az Árpád Akadémia kitüntetését nyújtotta át, Bodnár Gábor a Cserkész Szövetség ügyvezető alelnöke, Dr. Szabó István, v. Szarka Lajos, Nt. Bertalan Imre, Gyimesy Kásás Ernő igazgató és gróf Zichy Czikan Móricz a Külügyi Bizottság elnöke. A Hercegprímás úr szívélyesen elbeszélgetett a küldöttség tagjaival. * * * MINDSZENTY BÍBOROS KÖSZÖNTÉSE Elmondotta Bertalan Imre református lelkipásztor New Brunswick-on, 1973 szeptember 30-án. Eminenciás Űr: Ez a magasztos ünnepség felemelő bizonyiték amellett, hogy az emigrációban nincsenek még annyira eltávolodva egymástól az emberek, mint azt manapság a kívülállók kárörömmel hirdetik, vagy mint azt olykor magunk is emlegetjük. Vannak még közös javaink, érzéseink és értékeink, amelyeknek birtokában ily tömeg magyar egybe tud forrni. Ez a közös javunk ma a Hercegprímás Űr látogatása, a közös érzés az Eminenciád személye iránti tisztelet és szeretet, a közös érték városunk, a “Kismagyarország” néven emlegetett New Brunswick, egy nagy áldozattal megújított ékes magyar temploma. Nekem jutott az a megtisztelő feladat, hogy az ünnepségen nagyszámmal megjelent protestáns magyarok nevében köszöntsem Eminenciás Urat. Amikor erre vállalkozom, nem kell új utakon járnom. 1956 november 3-án, nem kisebb protestáns közéleti személyiségek, mint Dr. Ravasz László refor12 mátus és Ordass Lajos evangélikus püspökök keresték fel rezidenciájában a börtönből szabadult hercegprímást, magukkal hozván a protestáns egyházak köszöntését, áldáskivánását. Jóval előbb, 1947-ban, Kálvinista Rómában jártában, a debreceni református egyház akkori főgondnoka Vásáry József, úgy köszöntötte Eminenciádat, mint a testvéregyház főpapját, akiért buzgón könyörög Isten tiszántúli református magyar népe. Akkortájt született, erősen kálvinista vidéken, egy ökumenikus anekdota, melynek csattanója szerint az akkori idők legnagyobb protestáns személyisége Magyarországon Mindszenty hercegprímás volt. A “protestáns” nevet sokan azonosítják a merő tiltakozással, pedig alap jelentése sokkal gazdagabb: ünnepélyes kinyilatkoztatása egy meggyőződésnek, másszóval tanubizonyságtevés. A protestáló emberek azok, akik bizonyságot tesznek valami nagy emberi igazság, vagy hittétel mellett, és- pedig olyan időben, amikor azt az igazságot, vagy hittételt halálos veszedelem fenyegeti. Mindszenty hercegprímás protestánsának célja a veszélyeztetett életigazságok, a fenyegetett hit védelmezése. Ezért köszönti Eminenciádat, a Szent László egyházközség eme magasztos ünnepén, most már drága hazánk határain kívül is, az egymás örömében és a közös hit örökségében már osztozkodni tudó egyetemes keresztyén egyház protestáns közössége. * * * SZABADSÁGOT A MAGYARNAK SZ-abadságát a magyarnak, A-djátok vissza végre. B-űnhödésből legyen elég A-bban élünk ezer éve. D-icsőséges történelmünk S-ok küzdelem ára, Á-tkozott ki újra feszít, G-olgotánkon keresztfára. O-ly sok tűrés után, legyen T-isztesség a bérünk A-djátok vissza a hazánk. M-agyar hont, hol rab ma népünk. A- békére mi is vagyunk, GY-űlölet sem él szívünkben A-z elrontott magyar sorsot, R-endbe hozza a jó Isten. * N-em kell nékünk mások kincse A-z áldást a jó ég hintse. K-érünk Urunk légy vezérünk, Áld meg a mi árva népünk. Stubner Gyula
