Fraternity-Testvériség, 1973 (51. évfolyam, 1-12. szám)
1973-10-01 / 10-12. szám
De én nem elégedtem meg ennyivel. Odamentem a karácsonyfához s levettem róla azt az egyetlen szem aranydiót, amely rajta diszlett. Az urasági kisasszonytól, Rédly Rózsikától kaptam, mikor náluk köszöntöttem. Nekiadtam Simsik Janikának. — Aranydió! — ragadta bele a két kicsi, reszkető kezébe. Ekkor rúgta be Simsik János a házunk ajtaját. INGUJJBAN VOLT s hajadonfőtt, s olyan haragosan, gyűlölettel tüzeltek a szemei, hogy majdnem felgyújtották a házunkat, velünk együtt. S csak felragadta félkézzel a cseppecske, béna, pupos kisfiút, a magasba emelte, egészen a házunk mennyezetéig s ezt hörögte neki kegyetlenül: — Mér gyüttél ide, te kódis? Széjjelloccsantalak, mint a polozsnát! S valóban, már lendítette is a kezét, hogy odavágja a kisgyereket a falhoz. Édesanyám felsikoltott s én elállt szívveréssel hunytam be a szememet. S ebben a pillanatban szólalt meg Janika, ott fent, a magasban, az apja lendülő kezében: — Édesapám, aranydió! S az apja szemei közé csillantotta azt az aranydiót, amit én adtam neki. És Simsik János karja megmerevedett a levegőben. Nem csapta a falhoz Janikát. Szemeit behunyta, mintha elkápráztatta volna az aranydió csillanása. S mikor újra kinyitotta a szemét, nem volt abban tűz. Tétován, restelkedve nézett körül a szobában s lassan letette a földre Janikát. S a pupos kisgyerek most belekapaszkodott az apja kezébe, s húzta, erőlködve, nyögve húzta az apját, azt a nagyerős Simsik Jánost: — Nézze, édesapám ... karácsonyfa! S Simsik János most rámeredt a karácsonyfánkra. Aztán megfordult, szó nélkül kiment a házunkból. Mikor jókésőn hazavittük édesanyámmal Janikát, egy fenyőfa állt az asztalukon. Simsik János, ahogy tőlünk elment, nyomban ladikba szállt s a zajló Dunán, a jégtáblák között átevezett a gerecsei erdőbe s onnan hozta a fenyőt. Nem törődött azzal se, hogy a Duna trianoni határ s akármelyik cseh finánc agyonlőheti, ha észreveszi. Janika előszöris az aranydiót akasztotta a fenyőre, aztán a tele tarisznyáját is kiborította s annak tartalmát is reáaggattuk. Édesanyám közben hazaszaladt néhány gyertyát meg csillagszórót is hozott. S mikor már ragyogott Simsik Janika karácsonyfája, felhangzott az ablak alatt az ének: — Sokezer angyalok zengnek ... Szalai Pál meg Bábi György fújták a szentnótát. Biztosan a betlehemi csillag világosította fel őket arról, mi történt, s ezért határozták el, hogy visszajönnek köszönteni. És Simsik János nem kergette el őket, hanem kinyitotta az ajtót s ezt mondta nekik: — No, gyertek be pásztorok. Hideg van odaki, de idebent frissen sült krumplit ehettek... PROTESTÁNS BÁL A november 9-én nagy erkölcsileg és anyagi sikerrel megrendezett 14. Pro- tentáns Bálon ellenőrünk átadja egyesületünk tanulmányi díját. Balról-jobbra: Hódy Sándor, Eszenyi László, Vele- kei William (a díj nyertes) és Dr. Viczián Antal. A díjnyertes édesapja Ve- lekei William a 44. Alpha, N. J. osztályunk érdemes ügykezelője.
