Fraternity-Testvériség, 1973 (51. évfolyam, 1-12. szám)
1973-10-01 / 10-12. szám
Dr. Béky Zoltán: HOL VAN A SZERETET ÉS BÉKESSÉG KARÁCSONYA? a Közelit ismét a Karácsony, ilyen kor megtelik szivünk szeretettel és békességgel. Lelkűnkben felidéződnek a régmúlt idők áldott szép karácsonyai. S minél távolabb esünk tőlük, annál szebbek lesznek ezek az elmúlt karácsonyok. Nem érzékeljük többé az első világháború, az azt követő forradalmak, második világégés, a sztálinista szörnyű korszak karácsonyainak nagy, az egész világot izgalomba tartó feszültségeit, kínjait, a Haza-vesztés, száműzetés, a D. P. táborok szenvedéseit. A rosszat, a szenvedést, a viharzó háborúkat elfeledjük! Ami megmarad a régi karácsonyokból ebben a távoli messzeségben: egy karácsonyfa, alatta bethlehemi jászolbölcső az édesanyánk képe, szemének szelíd ragyogása, az édesapánk drága arca, testvéreink boldog öröme, az ablakunk alatt felhangzó kántálók éneke: “Mennyből az angyal le jött hozzátok” . . . vagy “Dicsősség a magasságban az Istennek” . . . Ezeket a boldog karácsonyokat elfelejteni nem lehet. De nem ez a karácsony igazi lényege és értéke. A karácsony igazi értéke és lényege: az Isten végtelen szeretete, amellyel az Ő egyszülött Fiát adta a mi váltságunkra, idvességünkre és békességünkre. A karácsonyfa fénye kialszik, édesanyánk áldott szíve ott porladozik valahol egy kicsiny falusi temetőbe, testvéreink szétszóródtak a világ minden tája felé. Ami megmarad, ami örökkévaló: az Isten irgalmából áradó Szeretet és Békesség, melyet Szent Fiában a Jézusban adott nekünk. De van-e szeretet és békesség a mi mai világunkban? Amikor álig felfegyverezve állnak egymással szemben mindig ugrásra készen álló erők a vasfüggöny mindkét oldalán, hol Koreában, hol Vietnamban, jelenleg a Közép-Keleten Izráelben és Egyiptomban. Mégis állítom, hogy van és lehet békesség ebben a pusztulás és öngyilkosság felé rohanó világban is ott; ahol az emberek befogadják szívükbe a szeretet és békesség fejedelmét, az Űr Jézus Krisztust. Óh mennyire vérzik a szívünk ezen a karácsonyon is azokért a testvéreinkért, akik évtizedek óta a Krisztus tagadók elnyomásában és szolgaságában élnek és próbálják ünnepelni a Karácsonyt. Nem lehet boldog karácsonyunk itt a szabad világban, ha nem kiáltunk az égre és nem könyör- günk ó-hazai, erdélyi, felvidéki, délvidéki magyar testvéreink jobb sorsáért, szabadságáért és békességéért. Isten végtelen kegyelme az, hogy elnyomásban, szenvedésben, szétszaggatva, idegen járom alatt és a szétszórattatásban is megtartotta az ő népét. Szent meggyőződésem, hogy még terve és célja van velünk. A goláni magaslatok, a sinai pusztaság, Vietnam, Belfast, Watergate véres gyűlölettel és ellenmondásokkal teljes kaotikus világában is: Istennek magyar népe, ha megfogyva is, ha megtöretetve is, ha szétszórva is, de él! Remegve kérdezzük azonban ezen a szent karácsonyon, hogy megmaradhat-e? Lesz-e papja a — hitetlenség tengerében élő — Kárpátalja százezernyi szín-magyar református és katolikus népének? Megőrízhetik-e magyarságukat, népi identitásukat az elszakított országrészek: Erdély, Felvidék, Délvidék magyarsága? Lesz-e még valaha szabad hazában önmaga sorsának kormányzója sokat szenvedett magyar népünk? Sötét felhőként borulnak ezek a kérdések a mi karácsonyi ünneplésünk felé. Egyik ősi énekünk szavai szakadnak fel szivünkből: “Be régen vérezel szegény magyar! Fegyvernek éle s bűnöd átka mar. Remegve kérdem: Tán már el se jő A gyászos múlt után a jobb jövő? Remegve kérdem: Tán már el se jő A gyászos múlt után a jobb jövő? De Jézusom szelídfeddőn felel: Kicsinyhitű, miért kételkedel? Én úr vagyok vész és vihar felett, Hozzám kiálts, magyar, s megmentelek, Én úr vagyok vész és vihar felett, Hozzám kiálts, magyar, s megmentelek.” Ez a karácsony igazi lényege! Az önmagával véresen, öngyilkosán szembekerült és megliasonlott emberiségnek békességére “Egy fiú adatott”, aki úrrá lett “vész és vihar felett. ..” A legnehezebb és a leglehetetlenebbnek látszó legnagyobb kérdés már eldőlt ott a bethlehemi jászolban, ott a Genezáret taván a viharban, ott a Golgota keresztjén. Karácsony, Nagypéntek és Húsvét valóságai: a megtartásnak igazi, egyetlen és valóságos útja, sokszor fájdalmas, lázongó, megszaggatott magyar szívünknek is egyedül csak Ő adhat reménvt és békességet. Ő, aki a szeretet, a békesség fejedelme: az Űr Jézus Krisztus. 1973 Karácsonyán is csak Ő lehet a mi reménységünk és a mi békességünk! 2
