Fraternity-Testvériség, 1973 (51. évfolyam, 1-12. szám)
1973-01-01 / 1-3. szám
I “Két olyan fontos szükségletünk van az életben, amit minden embernek — teljesítő képessége legszélső határáig — meg kell szereznie. Az egyik a feleségéről és családjáról való gondoskodás elhalálozása esetére. A másik az öreg korról való gondokodás. A modern élet- biztosítási formák mindkét szükségletre megfelelnek haláleseti segély és évjáradék formájában.” “Én pontosan tudom, miért sürgetem e kérdések elintézését tőled. Nekem, mint lelkipásztornak az a tisztem, hogy ott legyek a virággal terített oltárnál, de a virággal borított koporsónál is, hogy elvégezzem kötelességem a szétdult otthon rendbehozására s az utána eső napokon látom a különbséget a cent nélkül maradt özvegy anya, valamint az olyan anya között, akit legnehezebb évein át egy jó életbiztosítás segített át; látok olyan otthonokat, ahol az anya gondját tudja viselni a gyermekeknek s olyanokat, ahol magukra maradnak, vagy mások vigyáznak azokra, mig az anya megélhetés után járva távol van tőlük; látom a különbséget, milyenek az olyan gyermekek, akik gondos vezető keze alatt nevekednek s az olyanok, akik csak csak úgy maguktól nőnek fel, ahogy éppen tudnak, no meg a kiskorúak bíróságai s a javítóintézetek is sokat beszélhetnek erről.” “A jó Isten őrizzen meg tőle, de megtörténhetik, hogy mosóteknő felett izzadva él majd feleséged, avagy egy sötét pincelakásban nevekednek majd gyermekeid, vagy jótékonysági egyesületekre szorul majd családod. — Gondatlanságodat és könnyelműségedet az Isten nem jutalmazhatja. Ha te nem gondoskodsz róluk s nem tetted meg velük szemben, amit pedig megtehettél volna, csak a jó Istenre bízhatod őket, aki azt mondotta: Bízdd reám az atyátlan gyermekeket és én megtartom őket, — de ha te is gondoskodhattál volna róluk és nem tetted azt meg, te ugyan elkerülöd a költséget, de gyermekeid fizetik meg ennek az árát. — Ha nem lehetnék lelki- pásztor, akkor biztosítási ügynök szeretnék lenni főként azon szempontból, mert itt tehetnék legtöbb jót. — A lelkész nem mindenkor mentheti meg az apátián gyermekeket s az özvegyet az elhagyatottságtól s a sok bánattól, de az életbiztosítási ügynök bizonyosan megóvhatja őket a szegénységtől, sőt nyomortól s szivökből eloszlathatja a rettentő, gyötrő aggódást. “TÖRTÉNELMI JELENTŐSÉGŰ ESEMÉNY” MONDOTTA BÉKY PÜSPÖK A KARÁCSONYI PRÉDIKÁCIÓJÁBAN “Hogy mindnyájan egyek legyenek, amint Te én- bennem Atyám és én Tebenned, hogy ők is egyek legyenek mibennünk.” — János evangéliumának ezekkel a szavaival kezdte karácsonyi prédikációját december 17-én a washingtoni katolikus magyarok ünnepi miséjén, a dominikánus szerzetesek templomában Ft. Dr. Béky Zoltán református püspök, majd igy folytatta: — Történelmi jelentőségűnek érzem ezt a pillanatot, olyan kezdeményezésnek, mely követésre kellene találjon amerikaszerte. Végtelen boldoggá tesz, bogy a XXIII. János pápa és az Egyházak Világtanácsa által elindított ökumenikus mozgalom hatása Washingtonba is eljutott, ahol Istennek római katolikus és református magyar gyermekei is igyekeznek egymásra találni, egymáshoz közeledni és egymással testvéri kezet fogni. Végre kezdünk rádöbbenni arra, hogy nekünk nem egymás ellen van hadakozásunk, hanem a Sátán, a bűn, a hitetlenség, a világ gonoszságai és hatalmasságai ellen. Kezdünk rájönni arra, hogy nekünk eggyé kell lennünk Krisztusban, Aki egyformán szenvedett és halt meg mindnyájunk bűneiért. Hogy nincs két Evangélium, hogy egy a Kereszt és egy a Krisztus, Akiben egyedül van nekünk idvességünk! Ft. Dr. Béky Zoltán és Ft. Zsoldos Imre róm. kát. lelkész a római katolikus istentiszteleten. Valóban: az egész magyar emigráció szempontjából jelentős eseménynek tarthatjuk, hogy a legnagyobb keresztény ünnepen, a szeretet ünnepén megtalálták egymást a református és a katolikus száműzöttek s a washingtoni római katolikus magyar egyházközség lelkészének, Zsoldos atyának meghívására az ünnepi misén református püspök prédikált a híveknek. Dr. Béky Zoltán püspök, a washingtoni református magyar közösség vezetője készséggel tett eleget a meghívásnak és a 8
