Fraternity-Testvériség, 1972 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1972-01-01 / 1-3. szám
Pedig nagyon is nevezetessé vált Darányi Lajos szolgálata nemcsak pataki és tiszáninneni, hanem országos vonatkozásban is. Nevezetes mint tanító, de min- denekfelett nevezetes, mint igehirdető. Darányi Lajos tett pontot arra a százados vitára, mely végigvonult a magyarországi református igehirdetés történetén: Mit nyújtson a szószékre lépő lelkipásztor a gyülekezetnek? Egyházi beszédet? Elmélkedést? Ünnepi vagy alkalmi beszédet? Darányi Lajos az általa nevelt igehirdetői nemzedékekkel igy felel: A lelkipásztor feladata a tiszta Ige elegyitetlen hirdetése. A gyászlevelén neve után ezt olvassuk: nyugalmazott püspök-lelkipásztor. Az egyház- történet igy fogja nevét emlegetni: igehirdető-lelkipász- tor, aki egyidőben tudja lelki táplálékban részesíteni a főiskola tudós doktorait, a tanyavilág kevés iskolát végzett egyszerű népét és az egyházi iskola legkisebb növendékét. Temetésén püspökök ajkáról elhangzó igehirdetések és köszöntések szép bizonyságai Darány Lajos életművének és annak a ténynek, hogy a Magyarországi Református Egyház a néhai püspök-lelkipásztorban egyik legnagyobb tanítójáért és igehirdetőjéért ad hálát Istennek. De tanított minket is, hitének és szeretett falujának a világ minden részére szétszórt cselédeit. így írt 1970 pünkösdjén: “Most gondoltam rá, hogy nálatok a Szent- léleknek még a nyelvek feletti uralma is milyen áldott és szükséges munka. Az egyházaknak van azon túlmenő feladata is, hogy egy nemzeti nyelv fennmaradását tűzze céljának. Amerikát én nem ismerem, de ismerem az utódállamokat. Régen igy mondtuk: nyelvében él a nemzet. Ez a kivándoroltakra és az elszakadtakra igy érvényes: érzésében él a nemzet. Én nem általában szólok most, hanem a Szentléleknek arra a hatására mutatok rá, hogy megértették egymást a Pártusok és Médek. Mindenki a saját nyelvén értette Isten nagyságos dolgait. Tehát ha a nyelvében mássá váló utódaink a magyar kegyességet, a magyar örökséget átveszik, tovább viszik, akkor a töredezett magyar szavak, vagy már el is maradt magyar szavak ellenére, a Szentlélek Isten elvégzi a maga hatalmas munkáját. Be is fejezem. Adjon Isten otthon, a Gyülekezetben áldott pünkösd ünneplést. Ezt, sajnos, nem szokás kívánni igy talán kérni se. Meg is sínyli egész életünk . .. Sokat szédülgetek mostanában. Alkonyodik. De mig nappal vagyon, áldom Istent, gondolataimmal, szavaimmal, talán néha egy-két tettemmel is. A viszontlátásig is adjon Isten minden jót”. Igen Lajos Bácsi, Isten velünk a viszontlátásra. * * * Hogyha itt, már nem is, ott az égi honban, fenn Jézusunk kehién, Isten velünk, viszontlátásra... Bertalan Imre Id. KECSKEMETHY JÓZSEFNÉ Búcsú beszéd: GYÖRGY ÁRPÁD Gyászolók, Végtisztesség tevők: Miért vagyunk itt ennyien ennél az egyszerű koporsónál, amerikai magyar református életünk palástos- papjai, ennek a régi patinás passaici Magyar Református Egyháznak népe, rokonok, barátok, ismerősök? Azért, mert az a zsoltáros, énekes, imádságos lelkű és életű 88 esztendőket élt magyar református édesanya, aki hosszas szenvedés után e koporsóban pihen, Istenes életével, édesanyai és felebaráti szeretetével olyan életpéldát mutatott és nyújtott a körülötte élőknek é9 nekünk is, amely méltó a legszebb és legnagyobb tiszteletadásra. E koporsó zsoltáros, imádságos lakója még mást is ailott: adta a fiát, a Passaici és East Chicagói gyülekezetek lelkipásztorát; Amerikai Magyar Református életünk dobogoszívének, a Bethlen Otthonnak 12 évet szolgált igazgatóját; adta Az Amerikai Magyar Református Egyesület 12 éven át szolgált országos főtitkárát, ennek a gyülekezetnek másodízben is híven szolgáló pásztorát; adta az Úrnak szolgáját, papigárdánk, egyházi és egyetemes életünk megbecsült közéleti munkását és szolgáját. Ezért is kedves volt nekünk és sokaknak e koporsó lakója, akire hálás szívvel emlékezünk és akit velünk együtt ma, képzeletben elsíratnak még az óhazai, felvidéki hegy-völgyek, a Szendrőládi határ, a borsodi, miskolci tájak és templomok harangjai is, az ott élő kedvesekkel együtt. Akit egy áldott, hosszú élet után hívott haza az Úr, az: Id. Keeskeméthy Józsefné, szül. Kelemen Erzsébet. Borsod-Szendrőládon, 1883, február 4-én. Visszaadta lelkét Teremtőjének, 1971 december 6-án. Akiktől hazaszólította az Űr, azok KÖZVETLEN SZERETTEI: Leánya: Ilona, Özv. Vargovcsik Gyuláné, Fia: Nt. Keeskeméthy József, Szeretett menye: Nt. Keeskeméthy Józsefné, szül. Korocz Erzsébet, aki hűségesen gondozta. Unokái: Ifj. Keeskeméthy József és családja, Keeskeméthy István és neje, Dédunokái: József - Mihály és Tamás András. Itt és Óhazában élő közeli és távoli rokonai, barátok, ismerősök, végtisztesség tevők. Végezetül az Amerikai Magyar Református Egyesület nagy családjának tagjai, tisztikara, és igazgatói. A Bethlen Otthon, hitünk szeretet intézetének vezetői és bentlakói, kiket hosszú éveken át oly sokszor vigasztalt és gondozott. Mily jól eső érzés tudni, hogy az elhúnyt nőtestvér, Erzsiké néni szívének hite tovább él az Ő szerettei szívében. Mily jól 12
