Fraternity-Testvériség, 1971 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1971-01-01 / 1-3. szám
KOSZORÚ BORSHY KEREKES GYÖRGY RAVATALÁRA FT. BORSHY KEREKES GYÖRGY 1892 - 1971 Koporsójánál nem lehettem ott mert orvosaim kórházba rendeltek. Így most teszem le ravatalára Egyesületünk nevében az elismerésnek és kegyeletnek koszorúját. Nagyon nehéz ez számomra mert hiszen több mint négy évtizedes — fajtánkért, egyházunkért, a magyar nép igazságáért vívott — közös küzdelem, sok hare és barátság kötött össze bennünket. Borshy Kerekes György az egész amerikai magyarság egyik legnagyobb halottja. Az elmúlt négy és fél évtizedben minden amerikai magyar kezdeményezésben és mozgalomban ott volt az ő hűséges szívével és áldozatvállalásával. Nála aligha tett valaki is többet az amerikai magyar közéletben: annak egyházi és társadalmi vetületében. Szép kort ért el, 79 esztendős volt amikor haza hívta Őt az Úr. És mégis megböbbentő hirtelenséggel ment el a minden élőknek az útján. Hivatalos lapunk a “Testvériség” legutóbbi számában emlékeztünk meg lelkésszé szentelésének 50-ik évfordulójáról. Utolsó lelkészi szolgálata közben, január 24-én, amikor megáldotta a hollywoodi gyülekezetét, beteg szíve — melyet annyian téptek, sebeztek, szaggattak — felmondta a szolgálatot s össze esett az amerikai magyar élet nagy embere a templom küszöbén és vissza adta lelkét Teremtőjének. A régi harcosok: Sebestyén, Vineze, Borshy Kerekes, Urbán, Újlaki, Király, Daróczy, Marton közül már csak né- hányan, Dr. Szabó, Böszörményi és én vagyunk aktív szolgálatban, s próbáljuk vinni tovább a fajtánkért, Egyesületünkért, egyházainkért, népünkért, hitünkért vívott nagy harcot a legmagasabb fórumokon is — egy kiváló fiatalabb egyházi és világi vezető gárda segítségével — amig az Isten erőt ad hozzá. Borshy Kerekes György ama 40 debreceni theológus közül való volt, aki otthagyta a theológiát 8 elment magyar hazájáért harcolni az első világháborúban. Megjárta az első világháború harcmezőit, majd az olasz fogság keserű esztendei után jutott haza Magyarországra s Balthazár Dezső, a harcos püspök, mellett tevékenykedett. Az ő megbízásából vállalta el az amerikai missziót is. Itt a független egyházi gondolatnak volt a harcosa. Első gyülekezete a mekeesporti Független Egyház volt, majd pedig néhány évvel később a youngstowni Független Egyház-ban szolgált. Kijövetele óta, — aktív lelkészi szolgálata alatt, — szerkesztette a “Magyar Egyház”-at. A Független Egyház nyugati egyházmegyéjének esperese volt. Aktív lelkipásztori, egyházi szolgálata idején írta meg “Az Egyetlen Út” című művét, amely az amerikai magyar református egyházak egyesítésének gyakorlati lehetőségével foglalkozik. Szolgálatainak elismerése képen püspökségem első esztendejében, javaslatomra a “Kerületi Gyűlés” a tiszteletbeli főesperesi cimmel ruházta fel. 1936 óta az Amerikai Magyar Református Egyesület főtisztviselője volt. Először mint szervező-titkár, majd mint titkár és 1956-tól 1964-ig, két terminuson keresztül Egyesületünk elnöke volt, 1964-től — nyugalomba vonulása óta — Egyesületünk alelnöki tisztségét töltötte be. Az Amerikai Magyar Református Egyesület nagyarányú fejlődésében Borshy Kerekes Györgynek oroszlán része volt. Szívének teljes szeretetével, fényes tehetségének szolgálatba állításával küzdött Egyesületünk korszerűsítéséért, fejlődéséért és megerősödéséért és ebben a munkásságában teljes siker koronázta. Harcos egyéniség volt és épen ezért halála napjáig megkeserítették az életét hamis vádaskodásokkal, Ft. György Árpád, Egyesületünk titkára, szolgál a temetésen. 3
