Fraternity-Testvériség, 1970 (48. évfolyam, 1-12. szám)
1970-07-01 / 7-9. szám
SZABÓNÉ LÉVAY MARGIT: Az amerikai magyarság hősei Carlyle Tamás, világirodalmunk egyik Nagyja, hősöknek nevezi a papokat. Azok! Szellemi hősök. Az Úr útjának készítői, egyengetői az ő ösvényének. Pionírjai a lelki életnek mindenütt, ahol új ugart kell szántani az ige éhezőinek és szomjúhozóinak. Itteni magyarságunk első bevándoroltjai megérkezvén az ígéret földjére, először — természetesen, munka után néztek. Nem könnyű elhelyezkedésük volt, mivel adósággal küzdő kisgazdák, földnélküli földmívesek és napszámosok voltak. Legtöbbjük bányász lett. Virginia, W. Virginia, Kentucky és Pennsylvania szénbányáiban kaptak munkát. De észak — Wyoming szénbányáiban és Utah és Colorado rézbányáiban is nyúzta életüket a nehéz munka. Ha munka után összeültek a “burdoshá- zak” asztalai mellett, evésközben érezték meg, hogy jólakottan is éhesek és szomjat oltva is szomjasak: Éhezik és szomjúhozzák az Isten igéit, az istentiszteletet, a zsoltárok, a dicséretek templomi éneklését. Volt ugyan templom minden bánya-falúban, de azokban nem magyarnyelven szólt az ige, nem az anyanyelvükön zengtek a templomi énekek. S az ők honvágyas szívét, otthonhagyott szeretteikért imádkozó lelkét nem birta magához vonzani az idegennyelvű istentisztelet. Talán még egy — év sem telt el ideérkeztük után, mikor folyamodtak a hazai Egyetemes Konventhez papokért: Küldjenek lelkipásztorokat, hogy gyülekezetekbe szervezkedhessenek, hogy templomokat építhessenek. Hogy Isten igazát ezen a földön is anyanyelvükön hallhassák; hogy megtartsák itten is lelkűk, hitük magyarvilágát. S megkezdődött a Hősök, a szellemi hősök kijövetele mindkét felekezethez. A református hívekhez küldettek: Kalassay Sándor, Csutoros Elek, Dókus Gábor, Kúthy Zoltán, Harsányi Sándor, Thegze László, Ambrus János, Nánássy Lajos, Komjáthy Ernő, Tóth Sándor, Nagy Emil, Melegh Gyula, Szabó László és utánuk a többiek; a sárospataki, a debreceni teológiák kitün- tetjei: Vincze Károly, Borshy K. György, Béky Zoltán, Urbán József, Szabó István, Daróczy Sándor. S a rómaikatolikus hívőkhöz: Chemitzky István, Kovács Kálmán, Szepessy Gyula, Eördögh Elemér, Nyíri D. István, Horváth Lőrinc neves plébánosok, — e párat nevezve meg csak. És kezdetét vette a gyülekezetekké tömörülés. Épültek, hazai mintára, a sugártomyú templomok a keleti és középnyugati nagy és kisvárosok, bányatelepek magyamegyedeiben. Egyiket a másik után szentelték fel és adták át isteni hivatásának. Vasárnapokon és Nagyiinnepeken megkondultak hívogatón az ércharangok. .. Nem hiába! Jöttek a buzgóhitű hívek, megtelt az Isten háza. A lelkiatyák hirdették az életet adó igéket, zengtek a zsoltárok és dicséretek a hitvallók ajkáról. Nem volt ez csoda! Hiszen az ó-hazában is ők, a földgazdák és a mások földjét mívelők töltötték meg templomainkat. Itten is ők voltak a példát adók. Minden hősnek hadserege van. Egyetlen hős nem győzhet egymaga, csakis hősiességének követőivel. De hadsereg sem győzhet szellemi hősök nélkül. Hogy égjen a hit lámpása, hogy lobogjon a lelki fáklya, gyújtókra van szükség. Ezek: gyújtók voltak magyarságunk első bevándorlottjai. Viszont, hogy a lángra gyújtott fény soha ki ne aludjon, el ne lobbanjon, őrzőkre van szükség. Ezek: őrzők voltak a lelkipásztorok. Ők voltak minden időben — ma is ők a lelki élet őrzői, őrtállói. A papokban az ihlet fényének kell lángolnia, hogy gyülekezetük életében meg ne oltódjék a hit. így egészítik ki egymásért való küldetésüket. És hogy ne csak a feleségük vagy az édesanyjuk leveléből tudják meg a hazai híreket, és hogy itteni szétszórt magyaréletünkről is halljanak hírt, Magyarújságra vágytak. Ez a vágyuk is teljesült. Mert minden gondolat, mely becsületes lélekből támad, érvényesül. Két napilapunk kelt útra. A SZABADSÁG, Kohányi Tivadar szerkesztő kiadásában Clevelandból, és az AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA, Berkó D. Géza szerkesztő kiadásában, New Yorkból. Ők is hősök voltak! Az itteni magyarsajtó hősei. A lelkipásztorok társai anyanyelvűnk ápolásában. De megjelentek a hit heraldjai is: az egyházi folyóiratok lelkipásztoraink szerkesztésében. Mindezt honszeretetük, az anyanyelvűk szeretete hozta létre. Lelkesedésük mindenért, ami magyar, hozta létre a heti lapokat, a magyarüzleteket. Hűek voltak a kevesen is és hűséggel követték Hőseiket. Összetartás, megértés jellemezte kezdettől fogva szorgalmukat, hitbeni életüket. Ezt hirdetik Egyesületeink is. Nem maguknak építettek házat előbb, hanem az Istennek. Nem csak önmagukért és nem látszatra, hanem a valóságra dolgoztak. Céljuk egyfelé irányúit: Gyarapításra! Egy új hazában meghonosították szülőföldjüket. Forrást fakasztottak hitünknek: Anyaszent- egyházat. Anyanyelvűnknek magyarsajtót: napi, heti és egyházi lapokat, ők, az ő emlékeik élnek mindenben, amit építettek és fenntartottak. Nevük elévülhetetlen az amerikai magyarság történetében. Méltók hozzájuk csak úgy lehetünk, ha nyomdokaikon haladunk egyházaink, Hírlapjaink, Egyesületeink és Szeretetin- tézményeink fenntartásában és megtartásában. Áldottak amerikai magyaréletünk szellemi hősei, a kezdet hősei, akik gátlás nélkül őrzötték, ápolták a Fáklyákat, melyeket ők a kezdők gyújtottak fényre a hit, a honszeretet és az anyanyelv szeretetének tüzével. De áldottak a nyomdokaikat méltóképen követő jelenlegi lelkipásztoraink, papjaink, akik naggyá fejlesztették a kezdetet, akiknek dicséretes érdeme, hogy Fáklyáink ma is lobogva égnek... Végezetül! hadd nevezzük meg tisztelet adással a kezdők Hőseinek áldott nyomdokain haladott pátriár- kális korban élő Hőseit a hitnek: Takaró Géza, Vasváry Ödön, Űjlaky Ferencz ref. lelkipásztorokat, és Nyíri D. István róm. kát. plébánost. — Még vénkorban is gyümölcsöznek. .. 12