Fraternity-Testvériség, 1970 (48. évfolyam, 1-12. szám)
1970-07-01 / 7-9. szám
NAGY LAJOS: Nyári iskolai vizsga Ligonierben A ligonieri nyári magyar iskola az Amerikai Magyar Református Egyesület és a Bethlen Otthon legszebb szolgálata a magyarság felé. Nem üzleti vállalkozás, mert legtöbbször reá fizetünk nyári iskolánkra, hiszen tanítókat, egy sereg személyzetet kell beállítani, hogy főzzenek, takarítsanak, mossanak a növendékekre. Külön autóbuszt kell fogadni, hogy gyermekeinket szállítsa templomba és fürdőhelyre. Szegény szülők gyermekei kedvezményt kapnak. Ismétlem, nem üzleti vállalkozás a nyári iskola, hanem kiváltság és áldozathozatal azért, hogy fajtánk, édes anyanyelvűnk és történelmünk szere- tetét beleoltsuk azokba a fiatal szívekbe, akiket jó magyar szüleik ideküldtek. Egy édes, lehetetlen vállalkozása a magyarok szeretetintézményének, hogy néhány hét alatt megpróbálja szerettetni azt, ami olyan drága az amerikai magyarnak, sok sok tűnő évtizedek után is. Szívet derítő drága munka, hogy a fáradt ajkakról fiatal ajkakra szálljon a magyar dal és zsoltár s ezüstösen csendüljön fel és éljen akkor is, amikor már mi nem leszünk. Könnyrefakasztó édes tapasztalás volt amikor nagyszülőktől, szülőktől láttuk, hogy itt Amerikában is “szállt az ének szájról szájra” Nem hirdettük a lapokban iskolánkat, mert nem tudtuk volna az igényeket kielégíteni. 52 tanuló jelentkezett, kettő betegség miatt otthon maradt. Vallási megoszlás szerint 32 református, 16 római katholikus és 2 evangélikus gyermekünk volt. Amerikában született 33, 5 Magyarországon, 5 Ausztriában, 3 Kanadában, 4 Délamerikában. Szülők, egy néhány másod-generációs amerikait kivéve, 56-os menekültek voltak egy néhányan amerikai feleséggel, de már örömük, mosolyuk és drága magyarságuk a templomokat, és Magyar Házakat, egyesületeket építő magyarok hű magyarságához testvériesedett. Jól nevelt, szép arcú, értelmes gyermekek voltak, akikkel öröm volt dolgozni. Három kivételével értettek a magyar nyelven, a legtöbben a kérdésekre szép magyarsággal visszaválaszoltak. Nt. Csia Kálmán, Nt. Urbán Józsefné, Tiszteletes Pohóczky Béla, Dobozy Mária és Béhr Mária voltak a tanítók. Sok elismerést érdemelnek meg tanítóink, akik nagy türelemmel szeretettel tudásuk javát adták a gyermekeknek és a szülők, a Ref. Egyesület vezetőinek legnagyobb elismerését nyerték el munkájukért. A Nyári iskolánk záró vizsgáját augusztus 1.-én tartottuk meg, amelyen szülők, nagyszülők és barátok szép számú serege jelent meg. Mintha a Walt Disney pajkos angyala varázsvesszejével ráütött volna a Bethlen Otthon falára s három órára kis Magyarországgá változott volna. Szívünk elfeledte ez idő alatt, hogy Amerikában vagyunk. Mintha egy régi régi magyar falu évzáró vizsgáján lettünk volna. Kacagott és sírt a lelkünk, elborongott daliás időkön, álmodta szép jövőjét annak a népnek, amely meg- bűnhödte már múltját és jövendőjét. Egy évezred átElnökünk beszél a vizsgán. vágtatott lelkünk előtt daliásán, hol kacagányban, hol dolmányban, mentében vagy atillában, diadalmasan, sar- kantyus csizmában, karddal a kezében. Zengett a magyar századok dala, népünk öröme vagy bánata. Végig jártuk a Kárpátok ölelte szent földet, fecskeként átszállt a lelkünk folyóink felett s Magyar Tengeren hullámzott emlékeink csónaka. Beléptünk hitünk csendes templomába és édes magyar gyermek ajkakról újra hangzottak a régi szent történetek. Magyar költőink gyermek ajkakról beszéltek hozzánk, de úgy, hogy még Petőfi maga is megtapsolta volna saját versét. Amerikában született gyermek oly tűzzel szavalta el a “Talpra magyarját,” hogy még a mi öreg szívünk is átforrósodott tőle. A pajkos angyal varázsvesszője rásuhíntott gyermekeink magyar ruhájára, a lányok ruhái még szebb magyar ruhákká lettek, s a fiúk törökös bugyogó- ja átváltozott piros huszárnadrággá, cipőjük helyett Ellenőrünk beszél a vizsgán. 10
