Fraternity-Testvériség, 1970 (48. évfolyam, 1-12. szám)
1970-07-01 / 7-9. szám
Egyesületünk kétezer dollárt ad a magyarországi árvízkárosultaknak Egyesületünk Igazgatósága egyhangú határozattal 2,000.00 dollár segélyt szavazott meg a magyarországi árvíz károsultaknak a segélyezésére. Egyesületünk, mint a múltban, most is kiveszi részét a csapással sújtott magyarországi testvérek támogatásából. Az első világháború után, akkori vagyonának jelentős részét adta a magyarországi nyomor enyhítésére. A hadifoglyok hazaszállításában, a második világháború utáni segély akciókban jelentős anyagi segítséggel mutatta meg “testvérsegítő” szere- tetét. Most is elsők között sietett az árvízsujtotta magyarországi testvérek támogatására. Egyesületük adományát a Magyarországi Református Egyházon keresztül az árvízsujtotta egyházak segélyezésére jutattuk el. Ifjúsági tanulmányi versenyünkre 25 pályázó jelentkezett Ifjúsági tanulmái/yi versenyünk határideje június 15-én járt le. A pályázatra 25 ifjú jelentkezett. A pályaművek beadási határideje augusztus 15 volt. Lapunk zártakor a pályaművek még nem érkeztek be. A pályaműveket a tisztikar fogja elbírálni s az eredményről a szeptemberi igazgatósági gyűlésen fog jelentést tenni. A folyók egyesülni akarnak Szálfenyők úsznak a szennyes árban. Szénaboglyák, bölcsők, tragédiák. Valami forr a levegőben Mert egyesülni akar a világ. Maros a Tiszával, Tisza a Dunával, Duna az óceánnal És most betelt a pohár. Páris szabta határokon túl, Mélyen az iszap alatt Eltűnt pár napra a határ. Folyó nem folyhat felfelé. A Kárpátokon túl méla az est. Minket elönt az ár, De fényárban úszik Ott a hegyek mögött: Moszkva és Bukarest. Jól van ez igy! Csak pusztítson minket az ami mienk! Megszoktuk már a bánatot, Mint fű az éji harmatot. És azt is tudjuk, miért. Ne bántsatok, ne sírjatok! Hamis a könny szemetekben, Hisz nincs semmi titok ebben. Afrikában, Kanadában Minden kicsi magyar házban Hull a könnyünk mint a zápor. Itt a messze idegenben. “Ott hol a kis Tur siet beléje...” Ki is írta, több mint százhúsz éve? Gyermekem ezt már nem is érti, A világot logarléccel méri S a holdon kutatja azt, Hogy arat-e ott a paraszt? Van-e élet és oxigén? Hiába mutatom versemet én. Csak mosolyog. De én átölelem. Az idegent, a gyermekem. Súgom neki, hol van a Tisza, A Kárpátok és az Adria. “Oké!” mondja. “Nagy baj lehet ott” És dollárját, melyet ma kapott Tőlem, mert kocsimat lemosta Hanyagul az asztalomra dobta. De ez a dollár útra kell S én Írom hazugul haza. Ezt a fiam küldte el! Oda hol a “kis Túr siet beléje”, De fiam már nem jő apja kebelére. Este várja őt egy idegen, Szőke szépség. Óh, örök ifjúság! S valahol a Tisza partján Ma átszakadt a gát. (1970. június) Abonyi László 5
