Fraternity-Testvériség, 1970 (48. évfolyam, 1-12. szám)
1970-10-01 / 10-12. szám
Egyesületi Élet: Őrségváltás Los Angelesben 1932-től kezdve állandóan boszantottam hol a Vezértestületet, hol a közgyűléseket, hogy fordítsunk gondot az akkortájt már erősebben népesedő Californiára s különösebbképen is Los Angelesre, abol a pionier lelkületű Hady Albert megszervezte az első magyar református egyházat s annak keretén belül Református Egyesületünk első californiai osztályát is. Az osztály csendeskén éldegélt a Hady házaspár gondos kezelésében egy darabig, mig aztán az ő sürgetésükre az Vezértestület Tarnóczy Árpád akroni hir- lapirót s neves költőnket bízta meg az új californiai osztályok szervezésével. Úgy volt, hogy Tarnóczy át is költözik Los Angelesbe s átveszi az ottani magyar hetilap kiadását és szerkesztését is, amit egyesületi propagandánk vitele szempontjából előnyösnek tartottunk. A lap átvétele ugyan nem sikerült, de Tarnóczynak pár hetes californiai tartózkodása alatt sikerült néhány életképes osztályt megszerveznie. Ezeknek a tagsága később a los angelesi osztályba olvadt bele, ő maga pedig lemondott szervezői megbízatásáról s visszatért Ohióba. A mostmár felszaporodott tagságú osztály kezelését pár évig a Hady házaspár látta el minden dicséretre méltó módon. Utánuk, több-kevesebb ideig Kiss János és Gacsályi Ottó, huzamosabban pedig Egry Béla testvéreink voltak az osztály ügyeinek intézői. Amikor pedig Egyesületünk 1935-ben tartott közgyűlése a központi szervezőtitkári állásra engem megválasztott, én gondoskodtam arról, hogy az osztálykezelők bizonyos időközökben Kovács Gusztáv clevelandi kerületi szervezőnk segítségével jelentősebb erdményeket mutathassanak fel a tagszaporulat terén is. Ez az együttműködés igen gyümölcsözőnek bizonyult. A californiai munka nem csak Los Angeles és környékére korlátozódott, de bekapcsolódott abba San Francisco vidéke is. Kovács Gusztáv elhunytával szüksége mutatkozott annak, hogy Californiát külön kerületként kezeljük s kineveztük ide Nt. Négyessy Bertalan jelenleg ontáriói lelkészt teljes idejű kerületi szervezőnek. Időközben pedig Nt. Hady Albert nyugalomba vonulván, utódja Nt. Szabó Antal lett. Az ő egyesületi munkásságát nagyon jól ismertük előbbi szolgálati helyein és igyekeztünk őt megnyerni itteni munkánk segitésére is. Úgy ő, mint hitvese, Mária, erre szives készséggel vállalkoztak. 1952 január elsejével vette át az osztály kezelését is a tagszerzés fáradságos munkáját Szabó Mária nagy- tiszteletü asszony. Az ő teljes 18 évi munkája révén az osztály tagsága erősen megszaporodott. Amikor munkáját megkezdette az osztály havi bevételeként egy ezer dollárnyi átlagos összeg érkezett központunkhoz. Most pedig amikor 1970 június végével nyugalomba vonult, utolsó elszámolásakor a beküldött összeg $2,300.00 volt. Több mint 100 százalékos emelkedés ez a kezdethez hasonlítva. Legékesebb bizonysága ez a jól végzett munkának s amikor most e sorokban teljes elismeréssel adózunk neki, hálásan meg is köszönjük azt a szorgalmat és lelkiismeretes pontosságot, amivel munkáját végezte. Ugyanakkor köszönettel kell kiemelnünk azt a szívességet is, hogy utódot is nevelt az általa végzett munkára, akit főtitkárunk 1970 július elsejével kinevezett az osztály ügyeinek intézésére s a tagszerzési munkára is. Szerencsés kinevezés ez, amenyiben az új ügykezelő Szabó Mária nagytiszteletü asszonynak kedves leánya, Mrs. Margaret Salzer, akinek széleskörű ismeretsége és népszerűsége biztosítéknak Ígérkezik az eredményes munkálkodásra. Mrs. Margaret Salzer cime 41 W. Orange Grove Ave., Arcadia Calif. Ph.: 213-355-6518. Az őrségváltás tehát megtörtént los angelesi 259 számú osztályunknál. B or shy-Kerekes György Kétirányú ut Abból az egyszerű, de való tényből kiindulva, hogy Egyesületünk tagszaporodásának a legnagyobb nehézsége abban rejlik, hogy szervezőink képtelenek új embereket elérni, valamint hozzáadva azt, hogy Egyházaink és Egyesületünk mindig párhuzamosan haladva, egymás támogatásában erősödtek, egy újítást próbáltam ki, melynek tapasztalatait dióhéjban közlöm egyesületi munkásaink esetleges felhasználására. Néhány héttel ezelőtt a Hollywoodi (Calif.) Református Egyház egy nagyszabásúnak ígérkező pikniket hirdetett meg. A rendezőség előzetes hozzájárulásával a piknik színhelyén egy “egyesületi sátrat” állítottam fel. Minden rendelkezésre álló ismertető füzet, egyesületi kiadvány, a múlt fényképei, stb. kiállításra került. Egész nap szolgálatot teljesítettem. Az esemény előtt az osztály valamennyi tagjának külön meghívót küldtem ki, tagtestvéreink tudomására hozva, hogy szívesen állok rendelkezésre új módozataink megismertetésében, régi okmányok bármi vonatkozású kiértékelésében, valamint kértem új családtagok és barátok bemutatását. Minthogy az osztály névsora távolról sem azonos az egyház tagjainak névsorával, örömmel regisztráltam, hogy számtalan olyan tagtestvérünk is eljött az egyházi piknikre, akik egyébként kétségtelenül nem lettek volna ott. Az egyháztámogatásnak ez az újszerű és jól bevált módszere külön örömmel és megelégedettséggel töltött el. Az osztálytalálkozónak egy másik érdekes élménye volt, hogy több olyan barátunk, akik évek hosszú sora 9
