Fraternity-Testvériség, 1970 (48. évfolyam, 1-12. szám)

1970-01-01 / 1. szám

DR. BÉKY ZOLTÁN: Újévi Rádióüzenet és Igehirdetés az óhazába a Szabadeurópa rádión Ézsaiás 38:1-7 alapján. Kedves Testvéreim! Itt állunk ismét egy új esz­tendőnek a kapujában. Szí­vünk félelemmel és remegéssel van tele. Mögöttünk egy küz­delmekkel, megpróbáltatások­kal, szenvedésekkel teli eszten­dő. Egy év elmúlt ismét. Egy év folyama befutott az idők tengerébe, megduzzadva, meg­áradva tengersok könnytől, verejtéktől, vér­től. Az örökkévalóság óra mutatója ismét moz­dult egy percet és új esztendőt mutat. S mi, akikhez kegyelmes volt az Isten, megőrzött, átsegitett az elmúlt év küzdelmein, megpró­báltatásain és eljuttatott az Új Év kapujához; félelemmel és kétségekkel tekintünk annak titokzatos, bizonytalan napjai felé. Nem tudjuk, hogy titokzatos méhében mit rejteget számunkra? Az ut, amit eddig megtettünk, küzdelmes volt, s a rettentések fellege ma is nyomon kisér és körülvesz minket. Körültöttünk szenvedés, nyomor, háborús fellegek, fellobbanó forra­dalmak, leigázott népek, elnémitott milliók. Senki sem tudja, hogy mit hoz a holnap. Nelson, a hires hős angol admirális 1797- ben a legnagyobb vihar, veszedelem és harc közepette megrongált hajójának a fedélzetén igy kiált fel: “Bizonyos vagyok benne, hogy az Isten nem hagy el.” A jelen megpróbáló vészes időkben nekünk sem lehet másban bizodalmunk, s mi sem ki­álthatunk másként minthogy; bizonyosak vagyunk henne, hogy nem hagy el minket az Isten, aki velünk volt eddig, velünk lesz ezu­tán is, aki vezetett eddig, vezetni fog ezután is, aki megtartott eddig, meg fog tartani ezu­tán is. Éhez ad erőt, hitet, biztatást, útmuta­tást a felolvasott Szent Ige. Az a kor és körülmények, amelyben az Ige lejátszódik, annyira hasonlit a miénkhez. 2600 éve, kb. 705 esztendővel az Úr születése előtt. Ezékiás király halálos betegségbe és nagy ve­szedelembe jutott. Istenfélő ember volt, jó uralkodó, népe javáért élt, mégis a bajok, meg­próbáltatások, csapások csőstül zuhantak rá. Kicsiny országát megtámadták, feldúlták és elpusztitással fenyegették a környező pogány hatalmak, közöttük az első helyen, Assiria. Most ezekhez a külső veszedelmekhez belső bajok nyomorúságok, csapások járultak. A ki­rálynak nem volt fia, aki országát átvegye s kiverje az ellenséget. S ehez járult, hogy élete derekán, annyi be­csületben eltöltött év után hirtelen halálos betegségbe esik. Micsoda kétségbeesés szakad rá, országa feldúlva, örököse nincs, aki átvegye a hatalmat s kiűzze az ellenséget. S neki meg kell halnia. Itt döbben rá, hogy milyen bizonytalan az élet, milyen hirtelen jöhet a vég. Lelkére pörölycsa­pásként zuhan a próféta beszéde: Vigyázz! Rendeld el házadat, mert meghalsz. És Ezékiás kétségbe esve vergődik, gyötrődik. Nem Uram, nem még! És fal felé fordulva sir és könyörög az Urnák. “És monda: Oh Uram, emlékezzél meg arról, hogy én előtted jártam igazságban és egész szívvel és hogy ami jó előtted azt mű­veltem és sirt és könyörgött Ezékiás keserve­sen.” És az Úr meghallgatta a könyörgő királyt és izén néki Ézsaiás prófétával mondván: “Hallottam imádságodat, láttam könnyeidet, imé napjaidhoz még 15 esztendőt adok”. És Ezékiás király szivében örömmel és hálaadás­sal jön ki a halálnak sötét völgyéből s ajkáról elhangzik a nagy vallomás: “Oh Uram! Te meggyógyitottál. Te éltetsz engemet. Te sze­retettel kivontad lelkemet a pusztulásnak ver­méből. Oh Uram, Te általad van és él min­den”. Van-é ennek a megrázó élménynek és ta­pasztalatnak tanulsága a mi számunkra? Mit 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom