Fraternity-Testvériség, 1969 (47. évfolyam, 1-12. szám)
1969-01-01 / 1. szám
cát és akkor olyan vicces rekedten szólt és aztán mindig kevésbbé szólt, mert még azonkívül mindenféle vacakokat raktak bele és persze a burok el is pattantak és az egyik húr épp a Feketené arcába pattant bele, de úgy kell neki, micsoda mánia az, hogy mindig odaáll bele- énekelni a zongorába és hamar bekötöztük, aztán elment és attól kezdve a hangulat nagyon emelkedett volt. Azt le nem lehet írni, édes jó Tinkám, hogy aztán milyen őrült mulatságos dolgok kezdődtek. A Muki kitátotta a száját, hogy ki tud beledobni egy indiánért két méter távolságról és az ember azt hinné, hogy milyen könnyű, úgy-e, de abszolúte nem könnyű mindenki megpróbálta, de mindenki csak a falat találta a Muki mögött és a képeket és az állólámpán a selyemernyőt és minden csupa Ital) lett, meg csokoládé, még a plafon is, mert persze a végén már nem is a Mukit dobálták, hanem a plafont dobálták, hogy kinek az indiánere esik újra le és kié ragad ott és örömmel tudatlak, hogy egy egész csomó ottragadt és mindenki nagyon örült és a hangulat nagyon emelkedett volt. Aztán csárdást táncoltak a kis rokokóasztalon és teleeresztették a luftballonokat, amiket szegény Jánosom rendelt, vízzel és általában mindent teleeresztettek vízzel és telefonon odarendelték a mentőket, aztán a tűzoltókat, ilyen mindenféle hecceket csináltak és el is vitte a rendőr a Mukit is, meg a Kazalayt is, mert aztán ők erőszakoskodtak a hatósággal szemben, de nem haj, fizessenek valami büntetést ők is, szegény Jánosom úgyis nagyon ízéi, hogy mennyibe fog neki kerülni a lakás renováltatása, mert például a parkettbe is lyukakat fúrtak és mindenféle mintákat égettek a szőnyegbe is cigarettával, de annyit mondhatok neked, édes jó Tinkám, hogy én már láttam életemben egy pár emelkedett hangulatot, de ilyen emelkedettet még soha. Melyhez hasonló jókat kívánva tiszta szívemből neked is az líj esztendőre, maradtam a te milliószor csókoló. M inkád. OROM ÜNNEP UTÁN A templompadok üresek már újra Az imádságnak szava égre szállt Az ünnepeltek belső örömével A lelkipásztor Istenhez kiált: ‘Ki vagyok én, hogy igy szeretsz Te engem? Ki vagyok én?, mondd meg hát Istenem! A siri csendben megszólal az Isten, A lélek hangján: “Figyelj, Gyermekem! MAGVETŐ vagy az ige magvetője, Lelki csodáknak Ilii kincstárosa Örök javaknak múló hirdetője Mennyei honnak földi harcosa. GYÓGYÍTÓ vagy, telkeknek gyógyítója Ki megnyithatod vakoknak szemét Hirdetheted a bűnben haldoklóknak A bünbocsánat szent üzenetét. VIGASZTALÓ vagy, remény hirdetője, Tanúja annak, hogy Krisztusunk él. Elhívott szolga, lelkek vezetője, Reformátor, ki semmitől sem fél. LELKIPÁSZTOR vagy, gyülekezet őre, Kicsiknek és gyengéknek támasza, Az anyaszent egyház védelmezője, Krisztusban hívők lelki vigasza. Végezetül, de nem utolsó sorban Enyém vagy újra, megváltott Fiam, Akinek itt fent a mennyei honban A koronát már félrerakattam. Az Isten szólt, s a lelkipásztor némán, Csendes szívvel, boldogan hallgatott Mert életünk csak perc az égi órán, De üdvösségünk e percen múlott! Dömötör Tibor Humor KELLEMES BETEGSÉG Hallom, hogy álmatlanságban szenvedsz? — szól oda kérdezőén egy munkatársához a gyárban egy földink. —Úgy van! —Na és mit használsz ellene? —Minden órában megiszom egy jó nagy pohár pálinkát. —És attól el tudsz aludni? —Nem. De igy elég kellemes ez az álmatlanság- nyavalya. 10 TŰZBIZTOSÍTÁS —Be akartam biztosítani az üzememet tűz ellen és a biztositó nem volt rá hajlandó. —No, de miért? —Azt mondták, hogy már volt három tűzesetem és nem akarnak tűzre biztosítani. —Hallatlan. Ilyen bizalmatlanság! —Fel vagyok háborodva. Tudod, mit ajánlottak? Hogy biztosítsam be az üzemet földrengés ellen. —És te? —Majd bolond leszek! Hát tudom én, hogy kell azt csinálni.
