Fraternity-Testvériség, 1969 (47. évfolyam, 1-12. szám)

1969-06-01 / 6. szám

őrei, barátságosak, jámborak, szépen énekelnek és táncolnak. A képernyőn a legfelsőbb bíróság tagjai, papok, színészek, újságírók ezt bizonygatják. A képernyő-világ hat, Joe és Bili az idegorvoshoz jár.

Portréjuk természetesen elnagyolt. Karikatúra, ahogy négy hónapos amerikai utamon sebtiben állt össze. Az igazság valahol ott bújik meg benne, hogy Amerikában nem is Vietnam és a néger-kérdés a nagy probléma, hanem az a kórtünet, amely természetszerűleg a világ legjobban gépesített, automatizált országában jelentkezik először: hol találja meg helyét Joe és Bili, az ember a gondolkodó gépek, az autók, a képernyők világában, vagy megsemmisül a régi társadalom, amely emberi igényekből, egyéni kezdeményezésből, egyedi véleményekből épített szabad, gazdag és boldog világot?

Joe és Bili bezártsága, borzongása figyelmeztetés, az egyedeire bomló társadalom közönyös a világgal szemben és szabad prédája egy másiknak, mely ötven éve ugyancsak nem igényli a gondolkodó embert, de határozottam, céltudatosan építi saját világát. Amerika esetében nincs történelmi analógia, s még az is csak hangzatos frázis, hogy rövid történetében még nem élte át az ellenség dúlását, a korszerű háború totális borzalmát, csak katonák életét adta más népek szabadságáért, de békés polgárait sohasem gyilkolta külső ellenség, városait nem pusztította el szőnyegbombázás, nein tudja mi a háború, a nemzeti, népi tragédia. Mindössze a sors ezt a nagy népet teszi először próbára, hogy megoldjon valamit, amivel a világtörténelemben eddig még senki sem találkozott: az új mechanizált életben találjon helyet Jóénak és Bilinek, a többi ember között, hogy necsak az autóból és a képernyőből ismerjék a világot.

Nemcsak politikusok, tudósok, papok, katonák keresik az új utat, hanem maga az élet is. Az új, eddig ismeretlen igények, lelki tartalékok olyan társadalmi szerkezetet igényelnek, ahol az ember a gép gazdája maradhat. Amerika nem történelmének alkonyán, hanem küszöbén áll. Most bontja le a régit, a gyorsan, hevenyészetten összeeszkáltat, az emberi összekötő szálak nélküli “business” életformát és építgeti az újat, ahol Joe és Bili nemcsak az autóból nézi a filmet, keresi az Istent, s nemcsak a televízióban látja a másik embert, a másik népet, Európát és az egész életet. Hogy Joe és Bili a sötétség beállta után nem mer kimenni az utcára és fél a négerektől, hogy Vietnamban amerikai fiúk halnak hősi halált, csak tisztítótűz, erőpróba. Az, ami Jóénak és Bilinek régen hiányzik és a nagy történelmek elengedhetetlen része.

Események sodrában . . .

TELLER ELŐADÁSA AZ ABM-ről

Az európai egység problémáival foglalkozó “American Institute on Problems of European Unity, Inc.” rendkivül érdekes előadás keretében szólaltatta meg tudományos életünk egyik legkimagaslóbb személyiségét, Dr. Teller Eduárdot. A világhirü tudós hatalmas felkészültsége és nagyszerű humora mindvégig lebilincselte a százfőnyi meghívott közönség figyelmét.

Véleménye szerint az ABM néven ismert nukleáris védelmi rendszer kiépítése elengedhetetlen az Egyesült Államok jövő biztonsága szempontjából. A Szovjet legalább öt évvel előttünk jár ezen a területen. Az ABM beállítása az Egyesült Államok lemaradását volna hivatva kiküszöbölni, épen ezért semmi esetre sem tekinthető kihívó lépésnek a kommunista államok felé, még ke- vésbbé lehet okozója a fegyverkezési verseny fellángo- lásának, amint azt néhány liberális honatyánk beállítani igyekszik.

Az ABM-el kapcsolatos tudományos kutatásra eddig öt billió dollárt költöttünk s most sokan költségvetési okokból vonakodnak évi 900 milliót áldozni arra, hogy a hatalmas pénzen szerzett elméleti eredményeket gyakorlatban is kipróbálhassák.

A különböző folyóiratokból szerzett “ismereteik” alapján túl sokan ringatják magukat abban a tévhitben, hogy az Egyesült Államok nukleáris fegyvereinek támadó fölénye védelmi rendszer beállítása nélkül is elegendő biztonságot jelent. A valóság az, hogy a Szovjet e téren is felnyomulóban van és néhány éven belül elérheti azt a színvonalat, mely az első nukleáris csapás megtételére képesíti majd. Az egyelőre megválaszolhatatlan kérdés, hogy annak elérése után Moszkva egy preventív atomtámadást tényleg végrehajtana-e, de afelől kevés kétség maradhat, hogy fegyverkezési fölényét politikai zsarolásra használná fel.

A hallgatóság egy része bizonyos kétséggel fogadta azt a megállapítását, hogy a szövetséges államokkal való szorosabb együttműködésnek egyik nagy akadálya a kutatás túlzott titkossága. Dr. Teller álláspontját meggyőző érvekkel támasztotta alá. A jóval nyíltabb kutató tevékenység és a kísérleti eredmények szabadabb kicserélése jelentős erőforrást nyitna meg számunkra, viszont az ellenséges hatalmakat nem sokkal több adat birtokába juttatná, hiszen közismert tény, hogy a Szovjet kitűnő kémszolgálata egy éven belül úgyis minden lényeges adatot meg tud szerezni. A honvédelmi jellegű kutatást éppen titkossága miatt egyik hires egyetemünk a másik után szünteti be. Tisztán ennek a rendkivül káros folyamatnak a megállítása megérné a kísérletezések nagyobb nyilvánosággal való folytatását.

5