Fraternity-Testvériség, 1969 (47. évfolyam, 1-12. szám)
1969-01-01 / 1. szám
boldog házasságban élek az urammal, de annyit mög- mondhatok magának, hogy ez a Józsi bácsi derék, jó kinézésű ember. Osztán tudja, én tapasztalt vagyok ezen a téren, mert hat jányt is férjhő adtam már, hát első látásra megtudom mondani a férfiak összes jó és rossz tulajdonságait, de azért ezen a Józsi bácsin csak nem tudok eligazodni. Mert ügyi azt láttam, hogy nem szoknyás ember, jó étvággyal evett, a turus laskából kétszer is szedett, aztán csendesen üldögélt a sarokban ... magához bizalommal vagyok, mert megmondom úgy, ahogy van, nemrégiben gyütt ki Magyarországrul az ángyikám húga, annak meghalt az ura, aztán arra gondoltam, hogy az jó lenne Józsi bácsihoz. Röndös, takaros özvegyasszony, rétest is tud sütni, meg foszlós tepertős pogácsát, gyönyörűség kézbevenni úgy levelezik az a pogácsa, osztán olyan aprólékot csinál disznóöléskor, hogy akármelyik böllér büszke lenne rá. Azért momdom mindezt, mert ügyi az ángyikám bugáról van szó, hát illik, hogy ügyeljek rá. Tudja megmondom magának, akárkihöz én sem adnám, mert tud az szabni, varrni, osztán okos asszony is, kivülrül tudja még mindig a Toldi Miklóst, ahogyan az iskolába tanulta. No hát most már mondja meg, hogy miféle ember ez a Józsi bácsi? Nehéz kérdés volt, de válaszolni kellett. —Hát ismerem már jó néhány éve, csak annyit mondhatok, hogy mint afféle agglegénynek van néhány bogara ... nem tud aludni, csak a kispárnáján ... egyébként én azt hiszem, hogy maga sokkal jobban tud ebben az ügyben dönteni és intézkedni... A megbeszélés értelmében úgy állapodtunk meg, hogy másnap reggel Józsi bácsival kimegyünk a tengerpartra és az ángyika húgát is kihozzák, aztán majd meglátjuk, hogy mi lesz. Előkészítettem Józsi bácsit a találkozásra. Lefekvés előtt dupla adag vitamint vett be és másnap strandra készen megjelent Józsi bácsi, napernyővel, állig begombolkozva, a napszurás ellen, lotuszvirá- gos törülköző köpenyben. A pálmafák és a tenger között a forró homokon történt a találkozás. Az ángyika buga, Karolinácska, zebracsikós fürdőruhában jól megtermett és hizásra hajló alakkal puk- kedlizott Józsi bácsi előtt. A koratavaszi égboltról vidáman sütött a nap és enyhe szél borzolta a körülöttünk ólálkodó sirályok tollát. Karolinácska kissé pöszitett. —Jószika nem medünk a vízbe? Józsi bácsi nagyot nyelt. A tenger vize olyan hideg volt, hogy csak a Kanadai látogatók és néhány finn származású rokonunk úszkált, ugrándozott és közben pöszécskén, kissé felső- hartyáni tájszólással énekelte. ... Dere velem akáclombosz falumba... Józsi bácsi lassan leoldotta a sálját, kibújt a köpenyből és krizantémvirágos, térdenalulérő, lötyögő 8 fürdőruhában megindult Karolinácska után. Előbb csak lábaujjával próbálta a tenger hidegségét, de akkor már Karolináscka, mint egy Ulisszest csábitó hableány, pancsikálta a vizet és csábosán énekelt.-—Felleg borult az erdőre... Józsi bácsi tántorogva óvatosan lépkedett, de Ka- rolnácska, csak egyre unszolta, bátorította. —Csak először hideg Józsika, ha egyszer megmerül már direkte kellemes, teccik tudni úszni? Józsi bácsi teleszivta a száját levegővel, fejét magasra tartva, mint egy parádés pelikán, beletoccsant a hullámokba és néhány karcsapással Karolinácska felé lendült. A partról nagy éljenzés követte Józsi bácsi bátor elhatározását és ugylátszott, hogy “nagyon jól megértik egymást a fiatalok” mondogatta Karolinácska, ángyom nénje. Délután sürgősen orvost kellett hívni Józsi bácsihoz, mert megfázott és a derekát fájditotta a kereszt- csontja táján, de még ez lett volna a kisebbik baj. A fürdőzés után Karolinácska megkínálta egy pohár üditő itallal Józsi bácsit, aki gyanútlanul hajtotta fel a papaya levét és azóta újra kólikában szenvedett. Másnap utaztunk vissza és nem vettem észre, mintha Józsi bácsit nagyon megviselte volna a betegség, vagy pedig az, hogy Karolinácska parti ezzel bevégződött. Útközben elmesélte nekem azt is, hogy mért is Szerencsés Józsi bácsi — ...az úgy volt, hogy fiatal legény, koromban egyszer nagyon szerelmes voltam egy lányba, aztán egy másik legény is hasonlóan. A döntést a sorshúzásra bíztuk. Igen felfohászkodtam az Úristenhez, hogy szánom bánom minden eddig elkövetett bűnöm, soha káromkodni az életben nem fogok és jóvise- letü ember leszek, hogy ha most még az egyszer segítségemre lenne a sorshúzásnál. És a Jóisten meghallgatta a kérésem, segitett... Gyanakodva néztem rá. —Hogyan Józsi bácsi, mi történt, megnyerted? Krákogva gyújtott a cigarettára és csak azután válaszolt. —Hát a sorshúzást elvesztettem, aztán igy a lányt ő vette el... Most már kezdtem érteni. —Talán most is valami ilyen fohászkodás történt a Karolinácska esetében is, talán az egész papaya kólika, megint ilyen fohászkodás eredménye... Józsi bácsi erről nem volt hajlandó nyilatkozni, mert, hogy jól nevelt ember volt és nem nyilatkozhatott ilyen irányban. A történeti hűség kedvéért azonban még el kell mondanom azt, hogy éjszakára meg kéllett szállnunk. Egyetlen, két ágyas szohát kaptunk már csak és előre sajnáltam szegény Józsi bácsit, hogy mi lesz vele, ha nem tudja bemérni a földsugárzást. Percek sem teltek bele és Józsi bácsi már úgy fü-
