Fraternity-Testvériség, 1969 (47. évfolyam, 1-12. szám)
1969-03-01 / 3. szám
DR. BÉKY ZOLTÁN: GYÁSZBESZÉD Nagy Lajos v. püspök hitvesének temetésén. Textus: János 16:32-33 “Imé eljő az óra és immár eljött, hogy szétoszoljatok kiki az övéihez, és engem egye- egyedül hagyjatok: de nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen én bennem. E világon nyomoruságtok lészen de bizzatok: én meggyőztem a világot”. Gyászoló Halotti Gyülekezet! Nehéz nekem e koporsó mellett a vigasztalás Igéit szólnom, mert úgy érzem, hogy az én helyem is közöttetek van. Közöttetek, akiknek záporként hull a könnyük e ravatal mellett, akiknek megszakadásig fáj a szivük, akik felett beborult az ég, akik úgy érzitek, hogy mindent, de mindent elveszhettetek e koporsó áldott lelkű, drága lakójában, mindent, a mi az életeteket széppé és boldoggá tette. Hogyan vigasztaljalak titeket? Hogyan tolmácsoljam fájdalmatokat? Hogyan enyhítsem, csillapítsam vérző szivetek fájdalmát, mikor az én szivem is fáj, az én szivem is vérzik? Óh bárcsak hozhattam volna gyógyirt, óh bárcsak nyújthatnám néktek Gileád balzsamát vérző sebetekre. Óh bárcsak megtudnálak békéltetni benneteket az Isten akaratával, hogy itt a koporsó mellett is kezére omolva áldjátok Őt, aki jó s akinél, szeretőbb szivü édes Atya nincs. Aki lesuljt, de felemel, összetör, de megvigasztal, megsebez, de bekötöz. Aki most is a ti nagy gyászotokban veletek van és egyedül képes megvigasztalni titeket. Óh bárcsak megértenétek e koporsó lakójának, e drága léleknek utolsó szavát, melyet az Igén keresztül üzen néktek: ne sírjatok..” én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van.” És akkor elcsendesül szivetek háborgása, erőt hitet találtok Abban, aki értetek szenvedett, hordozta a keresztet, halt meg és támadott fel, hogy, “akik őbenne hisznek el ne vesszenek, hanem örök életük legyen.” Ezzel a hittel tekintsünk erre az induló hajóra s idézzük fel azt az áldott életet, amelynek minden emléke, jósága, szeretete, hűsége és áldása a tiétek volt és veletek marad akkor is, ha már ő nincsen közöttetek. Gyászoló Gyülekezet! Nagy Lajosné élet útja a sok szenvedést megpróbált magyar református papnék élet útja volt. Mint falusi tanító lány békességes, nyugodt falusi paróchia csendjébe ment el boldogan, szerető szívvel férje mellé, hogy egy mindeneket megmozgató, megrenditő világégésben hűséggel és ragaszkodással ott álljon férje mellett minden megpróbáltatások közepette. A kettős járom alatti szolgaságban is hűséges és példamutató magyar református papné volt. Türelemmel harcolta meg az élet harcát. A kicsiny, békességes boldog gömöri paróchiára, Hűhóra betört az idegen megszállás minden szenvedése. Férjétől a legnehezebb időben búcsút kellett vennie, mikor hitves társát ki utasították az ősi földről. A törékeny asszony ott maradt négy kicsiny gyermekével azon a drága szülőföldön, ahol sorsuk nem volt más, mint örökös megaláztatás. Micsoda terheket hordozott? . . sohasem mondotta el. A csendes szenvedés zarándoka volt. Érzékeny szive micsoda örvényeket, mélységeket és magasságokat járt meg e fekete tartományban, csak az Isten tudja. Majd hosszú évek türelemmel elviselt várakozása után beteljesült az Atlanti Óceán mindkét oldaláról felszálló könnyörgés. A család itt a mckeesporti pa- róchián ismét egyesülhetett. S elkövetkezett az ő élete eme zarándok utjának ez az utolsó állomása. Helytállni, mint amerikai magyar református papné. A sok aggódás, sok rettegés, sok szenvedés megviselte érzékeny szivét. Mégis mindig a legnagyobb hűséggel állott férjének oldalán, akkor is, amikor férje az amerikai magyar református élet legmagasabb, de leg- terhesebb méltóságát, a püspöki tisztet töltötte be, pedig akkor már érzékeny szivén és idegein a megprópáltatá- sok jelei mutatkoztak. De szeretettel és áldozattal nevelte gyermekeit az idegen földön a felnőtt, nagykorúság felé. Életének minden öröme családja és egyháza volt. Bizonyságot tehetünk koporsója mellett, hogy kedves volt, drága volt és áldott volt Nagy Lajosnénak az élete. Sokan már úgy ismerték őt, mint akinek a lényében valami csendes lemondás, visszavonulás vegyült. Csendes mosolya búcsúzó napfény, beszéde az őszi avar zenéje, társasága a sugárban úszó alkonyat elköszönése volt. Légy áldott halálodban is békességet sugárzó élet. Búcsúznak tőled azok, akik szerető szivednek melegéből éltek és az volt az ő örömük és boldogságuk. Ez a búcsúz ás ama békesség üzenete, amely az ő hitének, hűségének örökké veletek maradó buzdító, erősítő példa mutatása. Az ő hite és hűsége Krisztus felé irányítja tekinteteteket gyászoló hitvestársa és szerető gyermekei. Ó a békesség igéje mégis csak Jézus és az ő evangéliuma. Azért beszélt egy jóságos, örök irgalomról... egy atyai házról, amely kivilágítva várja... atyai szívről, melyben béke és áldás fogad... Azért beszélt egy keresztről, amelyet fel fog venni.... Egy életről, amelyet le fog tenni, rettentő halálról, amit áldozatként érettünk elvisel. .. Azért beszélt, hogy az Ő sebeire, szenvedéseire és halálára nézve békességünk legyen most is, amikor kedvesünk életét, szenvedéseit és halálát tekintjük át. És Jézus nemcsak beszélt, hanem cselekedett is. Fájdalma, véreliullása, testének megtörettetése és lelkének elhagyatottsága, kereszthalálának nagyszerű ténye mind - mind azért volt, hogy a szenvedésben ne legyünk egyedül. A Halál árnyékának völgyében hajtsuk fejünket atyai keblére, keresztjével életünk könnyebbüljön és átszegezett lábainál sebeinkkel diadalmaskodjunk. Amit Ő tett miérettünk, az a békesség beszéde. 4
