Fraternity-Testvériség, 1968 (46. évfolyam, 1-12. szám)
1968-05-01 / 5. szám
Eszenyi László: Sorsdöntő Közgyűlésünk Előestéjén Az Egyesült Államok politikai, szellemi, egyházi és gazdasági vonatkozásban uj forradalom korát éli. A körülöttünk zajló megrázó események döntően befolyásolják Egyesületünk életét is. További ülzeti fejlődésünk biztosításának és testvérsegitő szolgálataink folytatásának előfeltétele, hogy az alakuló uj világrendhez józan bölcseséggel alkalmazkodjunk. A szükséges változtatásoknak gondos meghatározása és a munkát tovább vivő tisztség viselők helyes kiválasztása lesz delegátusaink rendkívüli felelősséget jelentő feladata. Ezért lesz közgyűlésünk sorsdöntő jelentőségű Egyesületünk több mint bét évtizedes történelmében. Titkárunk közelmúltban történt lemondása drámai módon hívta fel a figyelmet központi hivatalunk átszervezésének szükségességére. A hivatalok közötti észszerűbb és arányosabb munkaelosztásra tervek kerülnek a közgyűlés elé. Itt és most az elgondolást csak nagy vonalakban érintjük. Az elnök központi irányítása mellett szükség van először is egy főtisztviselőre, aki a fraternális biztosítási szakma központi adminisztrációjának minden szerteágazó részletkérdésével tisztában van s Egyesületünknél eltöltött hosszabb szolgálata biztosítékot nyújt az ügyek előzményeinek ismeretére. Ez lehetne az uj főtitkári munkakör. Munkamezőnk felfrissítésének, oktatásának és állandó foglalkoztatásának életbevágóan fontos feladata egy szervezési ügyekben tapasztalt ember teljes munkaidejét igénybe veszi. Ezt a feladatot egy szervező titkár, vagy főszervező kell ellássa, amint az már egyszer a múltban is volt. Pénzügyeink irányításának egyre növekvő gondja természetesen a pénztárnok hatáskörében maradna. Egy ilyen átszervezés komoly lendületet adhatna szervezési munkánknak és a központi ügyvezetés leegy- szerüsitése révén megtakarításra is vezetne. Egyesületünk közigazgatási gépezetének legelavul- tabb része jelenlegi kollektálási rendszerünk. Részleges automatizálására ugyancsak javaslattal fog élni a tisztikar. Félreértések elkerülése céljából nyomatékosan le kivánjuk szögezni, hogy nem a személytelen és épen a fraternális egyesületek működésére sok veszélyt rejtő központi kollektálásra óhajtunk áttérni, mindössze a dijak beszedésének eszközeit akarjuk korszerűbbé tenni az osztály ügykezelők és a központi hivatal munkájának egyszerűsítésére és az ellenőrzés megkönnyitésére. Ifjúsági osztályunk évek óta csökkenőben van. Legfőbb okát abban látjuk, hogy az ifjúsággal való szoros kapcsolat kiépítéséről az elmúlt évtizedek során rengeteget irtunk és beszéltünk, de annak gyakorlati megvalósításáért édes-keveset tettünk. Pedig áldozatos lelkű, uj egyházi és világi vezetők nevelése amerikai magyar református létünk záloga. Épen ezért, ez az egyházak és az Egyesület közös és elsőrendű feladata kell legyen. Ifjúsági munkánk egyoldalú, a ráfordított támogatás összegszerű elosztása aránytalan. Mig néhány árvánkat és elesett gyermekünket kastélyszerü épületben gondozzuk évi negyvenezer dolláron felüli költséggel, addig a nyolcezernél is több főt számláló ifjúságunk foglalkoztatására évente csak két-három ezer dollárt juttatunk. A probléma megoldására három lehetőség kínálkozik: 1) Egy ifjúsági központ építése Ligonier-ban, amely az árva gondozás mellett nyáron ifjúsági tábor céljait is szolgálná; 2) Egy önálló ifjúsági tábor felállítása Ligonier- ban vagy más alkalmas helyen és az árvák külső, vallásos jellegű intézetekben való nevelése; és végül 3) Az egyháztestekkel együtt táborok építése az általuk kiválasztott helyeken. Közgyűlésünk delegátusai a fenti elgondolások és azok költségeinek részletes ismertetése után kell döntsenek ebben a jövőnk szempontjából életbevágó kérdésben. Bármelyik megoldás jobb az üres szócséplésnél! Egyesületünk az egyházak testvérsegitő szerveként született meg. Az egyházak népével való szoros kapcsolatunk fenntartása és elmélyítése ezután is nemcsak szívügyünk kell maradjon, de ezt diktálja a józan üzleti meggondolás is. Ez volt és marad működésünk főterülete. Az üzleti verseny állandó erősödése és jónéhány egyházi vezető részéről megnyilvánuló közöny más tagszerzési utak és módok keresésére is kényszeríti Egyesületünk vezetőit. Nem Egyesületünk vezetősége távolodik az egyháztól, mindössze kitölteni igyekszik azt a hiányt amely szervezési eredményeinkben a kívánatos kooperáció elmaradása miatt keletkezett. Végül, de nem utolsó sorban, hadd Írjunk néhány szót testvér egyesületünk egyesülésre irányuló megkereséséről. Aligha akad olyan tagtestvérünk, aki az amerikai magyar egység álmát ne hordozná lelkében. A nagy álom megvalósulásának azonban egészen lényeges üzleti és etikai előfeltételei vannak. Az évi hivatalos jelentésekből nyilvánvaló, hogy Egyesületünk értékelése magasan testvér-egyesületünké felett áll. Ennek a különbözetnek Egyesületünk tagsága javára történő kiegyenlítése nélkül sem Egyesületünk vezetősége, sem az állami biztositási hivatal nem járulhat hozzá az összeolvadáshoz. De talán még nagyobb sulival esik a latba etikai meggondolásunk. A felajánlott egyesülés csakis testvérsegitő céljaink jobb szolgálata érdekében jöhet létre és 4
