Fraternity-Testvériség, 1968 (46. évfolyam, 1-12. szám)
1968-04-01 / 4. szám
ELNÖKI JELENTÉS az Amerikai Magyar Református Egyesület V ezértestiiletéhez az 1967. évről. Mélyen tisztelt Vezér testület! Kedves Testvérek! VISSZATEKINTÉS - HÁLAADÁS Amikor egy elmúlt esztendő munkájáról óhajtok számot adni Egyesületünk felelős vezetőinek, önkéntelenül is egyik ó-évi énekünk jut eszembe, amikor a számadó ember ott áll egy elmúlt esztendő határkövénél s Isten felé forduló tekintettel igy sóhajt fel: “Engedd, hogy a múlt esztendőt, mint már vissza nem jövendőt magamnak tükörül jelvegyem . . .” Ügy érzem, hogy az egész múlt esztendőt sok hajával, gondjával, küzdelmeivel, eredményeivel, sikereivel vagy csalódásaival—nemcsak nekem, hanem mindnyájunknak—tükörül adta és tartja ma elénk az örökké való Isten, hogy bele nézve meglássuk először az Ő végtelen kegyelmét, s azután a mi gyarlóságainkat és keressük azt az utat, amely ebben az évben rá vezet bennünket egy odaadóbb és eredményesei)]) szolgálatára annak az ügynek, amelyre minket elhivott. Először is tehát Neki adunk Hálát, hogy kegyelmesen megőrzött bennünket. Megtartotta Egyesületünket, erőt adott nekünk a nehéz, felelősségteljes munka végzésére. Ha vannak eredményeink, legyen Övé a dicsőség érte, hibáinkért, fogyatkozásainkért pedig miénk orcánk pirulása. Óh, hányszor tapasztaltuk meg az elmúlt esztendőben is az Ő kegyelmét, amikor eligazitott bennünket és Szent Lelke által vezetett minket. Hiszen az 1967.-ik esztendő Egyesületünk életében egyik legnehezebb estendő volt. Tele volt gondokkal, bajokkal, nehézségekkel, nyugtalansággal, váratlan meglepetésekkel, személyi változásokkal, amelyek nehéz és megpróbáló feladatok elé állítottak bennünket. EREDMÉNYEINK - NÖVEKEDÉSÜNK Mégis — Istennek hála — a sok nehézség és akadály között végzett munka nem volt hiába való és eredménytelen. Több olyan területen, melyek Egyesületünk fejlődését, erősödését és érték-növekedését mutatják, jelentős eredményeket értünk el a múlt évben. Ezek közül csak a fontosabbakat említem meg: Érvnvében lévő biztosításunk (insurance in force) az elmúlt évben félmillió dollárral növekedett, 1967 év végével átléptük a 46 milliót. Egyesületünk vagyona (assests) több mint 400 ezer dollárral növekedett úgy, hogy a mai napon már elértük a 15 millió dollárt. Értékelésünk (solvency ratio) egész rendkívüli módon és örvendetesen emelkedett 111.046%-ra úgy, hogy a Dunnes Analysis Chart kimutatása szerint a legnagyol)!) és legerősebb biztositó intézmények sorában is a legelsők között vagyunk. Halandósági arányszámunk az elmúlt esztendőben is meglepően és változatlanul jó volt. TITKÁRUNK LEMONDÁSA Váratlanul ért bennünket titkárunknak — Nt. Kecskeméthy Józsefnek — a titkári állásáról való lemondása, aki 11 esztendeig töltötte be Egyesületünk eme fontos és felelőségteljes hivatalát. Lemondásáról Vezértestületünk tagjait külön levélben hivatalosan, tagságunkat pedig egyesületi lapunkban értesítettük. A megváltozott helyzetet központi tisztikarunk ügyészünkkel megtárgyalta s az Alapszabály idevonatkozó rendelkezései értelmében a titkári hivatal munkakörét a központi tisztviselők között felosztotta és az előirt időpontok betartásával a titkári állás betöltése a Vezértestület jog és hatáskörébe tartozik. Titkárunk 11 éves szolgálatát hivatalos lapunk decemberi számában méltattuk, tőle február 1.-én hivatalos gyűlés keretében elbúcsúztunk s uj munkahelyén reá és szeretteire Isten áldását kértük. UJ INTÉZKEDÉSEK Februárban szervezőinket két napos munkás konferenciára és szak-kiképzésre Washingtonba rendeltük. Velük a szervezést megtárgyalva egy uj szervezési programmot állítottunk be, uj quótával, mindenkire egyformán érvényes követelményekkel, egységes és egyenlő fizetési és jutalmazási rendszerrel. Szervezőink az uj tervet és munka-programmot a legnagyobb lelkesedéssel fogadták el és tették magukévá úgy, hogy minden reményünk megvan, bogy a szervezőinkkel való egyetértés és együttműködés meg fogja hozi a várva várt eredményt. IFJÚSÁGI TÁBOR A fent említett prograininba illeszkedik be egy már régen vajúdó kérdésnek, az “Ifjúsági Központnak és Tábor”-nak a megoldása. A Vezértestülct szeptemberi gyűlése megbizta a központi tisztikart és az “Árvaházi Felügyelőbizottság”- ot egy terv elkészitésével. A mérnöki tervek, úgy a központi épület, mint a táborral kapcsolatos karakókra, játszótér és az uszodára—megközelítő költségvetéssel— készen vannak, amelyeket Ellenőrünk fogja a Vezértestület tagjaival részleteiben ismertetni. Ismételten hangsúlyoznom kell, hogy mennyire fontos az ifjúságnak a visszaszerzése. Itt is a tizenkettedik órában vagyunk, egy régi mulasztást kell pótolnunk, s ha most— bármilyen áldozatok árán is—nem cselekszünk, ifjúságunkat elveszítjük, már pedig ahol ifjúság nincs ott nincs jövő. 5
