Fraternity-Testvériség, 1968 (46. évfolyam, 1-12. szám)
1968-03-01 / 3. szám
<Szépirodalom— Tévhitek a Bethlen Otthonról Napi híreink mostanában úgy ütnek arcúi és szíven, mint kegyetlen öklök, vagy véres korbács a kínvallatás áldozatát. A világpolitika porondján véresen vigyorogva ágál a halál, mint valamikor vérbajos, őrült orosz a haldokló Budapest utcáin. Ma a háborúban nem Írnak győzelemről, visszavonulásról, hanem csak arról, hogy hány embert öltek meg. Kaszál a halál. Gyermeki sziveket vág ketté, csecsemőket perzsel meg élve, civileket feszít a kínozta- tások keresztjére, húszéves katonákat tapos a mocsarakba, fojt bele kiontott vérükbe, úgy amint történt megkínzott népünk földjén a második világháború végén. Akkor amikor a két táborra osztott emberiség közötti mélységet ártatlan népek millióinak a holttestével akarták áthidalni. Ezért van azután, hogy a hőmérő, a diagnózis, a szivhallgató, pontosan azt az öntudathasadást mutatja itt közöttünk hatalmas uj hazánk földjén, mint amit kis magyar népünk vérszüretén a második háború alatt. Nincs egységes látás, nincs közös sorsvállalás. Nincs egy szárnyakat adó nagy cél. Szent magasságok fele nem mutatnak önzetlen messiások véres keresztekről. Ma önzésben fogan és önzésből születik minden új eszme. Ezek az új eszmék és új álmok nem méltóak az Isten képére teremtett emberhez. Véres, fekete kezét már nyakunkon tartja a “sárga vihar” nagy mágusa, mert bele irta milliók szivébe a pusztulás evangéliumát: “Úgy gyűlöld szomszédodat, miként szereted magadat.” Talán nincs is már egy nyúgodt és csendes hely a földön, ahol a megkínzott ember megpihenhet, csak a mi áldott Bethlen Otthonunk. A Bethlen Otthon olyan mint egy magyar falu a múltban, vagy mint egy minden ellenséggel dacoló végvár. Mindenesetre a magyar lélek azon felségterülete, ahol a jelszó az, hogy úgy szeresd felebarátodat, mint önmagadat. Olyan ez a hely, mintha az Isten gondviselése egy erős bevehetetlen, lerombolhatatlan várfalat épített volna lakóink védelmére. Akik itt vannak nem fáznak, nem éheznek, nem szűkölködnek, nem félnek még a világviharoktól sem. Sőt mindennap hivatalosak azon szeretetvendégségre, ahol akiket az ő szolgálatukra rendeltek, soha egy percig sem felejtik el, hogy az is, akit immár idétlenné és utálatossá tett a betegség és öregség, Isten képére és hasonlatosságára teremtett és szuverén, szabad tulajdonosa annak a meghívónak, amit az Úr ajándékozott neki, áldozatos amerikai magyar szivek jótette által. Itt minden idős testvér a terül-terülj asztalkám csodáját látja megismétlődni minden napon. Azonban ezen a hőség asztalon nem csak a kenyér és étel, hanem jóság, türelem, sajnálat, segiteni akarás is van felhalmozva oly mértékben, hogy Ferenc Jóskának az osztrák császárnak és apostoli magyar királynak nem jutott ki annyi kényelem idős korában, mint ami öregeinknek. Isten szent nevének legyen hála érte. Rudolf trónörökös pedig nem kapott jobb nevelést, mint a mi gyermekeink a mi Otthonunkban. Nem titok az sem, hogy egy tragikus sorsú nagy magyar unokái évekig voltak Otthonunk lakói. Mégis sokszor oly véleményekről kapunk híreket Otthonunkkal kapcsolatosan, amelyek úgy hatnak ránk, mintha piszokkal, sárral, dobálnának meg vasárnap reggel, amikor istentiszteletre indulunk. . . Otthonunkkal kapcsolatosan három fekete tévhitet kell örökre megszüntetni és kitörülni testvéreink szivéből. 1) A Bethlen Otthon nem szegényház. A Bethlen Otthon egy nagy boldog családnak kényelmes lakása (palotája), amely több kényelmet nyújt, mint amiről öreg magyarjaink valamikor is álmodtak. 2) A Bethlen Otthon nem siralomház. Nem olyan hely, ahová az emberek meghalni mennek. Ez itt az amerikai magyarok megpihenésének, gyógyúlásának, kibékülésének Bethesda tava, ahol nap-nap után embereket gyógyít, vígasztal, épít meg a Szentlélek Isten. 3) Végűi nem üzleti vállalkozás, hanem szeretetintézmény, ahol az elmúlt évben is 59,000 dollárt adtunk ki olyan lakóink fenntartására, akiknek nyugdíja, vagy kevés pénze annyira sem volt elég, hogy létminimumát fedezze. Csia Kálmán NINCS VÉGE MÉG! (Válasz Jevtusenko szovjet költőnek, aki Amerikában az 56-os szabadságharcról kijelentette: “Az ügy le van zárva!”) Nincs vége még! Nincs befejezve! A szabadságharc ügye milliók leikébe’ Izzik, mint láva. Mélységből feltörő Győzhetetlen, örök ős-erő! Nincs vége még! Nincs befejezve! A zsarnokság haláltusája Ott vonaglik ma is Moszkva sötét homlokán! Kezdődött: ötvenhat október huszonharmadikán . . . Nincs vége még! Nincs befejezve! Mondtad: Washington hántása nem fájt: “tűszúrás”. Tagadtad: Budapest feltámadása halálos csapás Rátok, hataloméhes, népgyilkos gonosztevőkre. Nincs vége még! Az “ügy” akkor lesz lezárva, Ha majd Igaz Szabadság, Igazságos Béke Hajnala virrad vérző Európára S a vörös csillag eltűnik örökre. Seres Péter “Még jönni kell, még jönni fog Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán”. (Vörösmarty) 6
