Fraternity-Testvériség, 1968 (46. évfolyam, 1-12. szám)

1968-12-01 / 12. szám

KARÁCSONYI GYÖNGYÖK

HÁROM KIRÁLYOK

Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk! Három király mi vagyunk.

Lángos csillag állt felettünk, Gyalog jöttünk, mert siettünk,

Kis juhocska mondta — biztos Itt lakik a Jézus Krisztus.

Mennyhárt király a nevem, Segíts, édes Istenem.

Istenfia, jónapot, jónapot!

Nem vagyunk mi vén papok.

Úgy hallottuk, megszülettél, Szegények királya lettél. Benéztünk hát kicsit hozzád, Üdvösségünk, égi ország!

Gáspár volnék, afféle Földi király személye.

Adjonisten, Megváltó, Megváltó! Jöttünk meleg országból.

Főtt kolbászunk mind elfogyott, Fényes csizmánk is megrogyott, Hoztunk aranyat hat marékkai, Tömjént egész vasfazékkal.

Én vagyok a Boldizsár,

Aki szer ecsen király.

Irul-pirul Mária, Mária,

Boldogságos kis mama.

Hulló könnye záporán át Alig látja Jézuskáját.

A sok pásztor mind muzsikál.

Meg is kéne szoptatni már.

Kedves három királyok, Jóéjtszakát kívánok!

József Attila

A KARÁCSONYFA PANASZKODIK

El-elnézlek ti hontalan fenyők.

Ti erdő-testből kitépett tagok.

Hányán mondhatják el ma veletek:

Óh én is, én is hontalan vagyok!

Piacra vitték testem, s a lelkem,

És alkusznak az életem felett.

És fehér vattát aggatnak reám: Mü-zuzmarát a zúzmara helyett.

Tudom: elszárad a levágott kar.

Tudom : én vissza nem jutok soha Az ösrengeteg anyakebelére.

Sorsom: lapály a csúcsokért cserébe.

S a végtelen helyett egy sziik szoba.

Reményik Sándor

KARÁCSONYI ÉNEK

Tegnap harangoztak,

Holnap harangoznak Holnapután az angyalok Gyémánt havat hoznak.

Szeretném az Istent Nagyosan dicsérni De én még kis fiú vagyok Csak most kezdek élni.

Isten dicséretre Mégis csak kiállók,

De boldogok a pásztorok S a három királyok.

Én is mennék, mennék,

Énekelni mennék Nagyok között kis Jézusért Minden szépet tennék,

Uj csizmám a sárba Százszor bepiszkolnám Csak az Urnák szerelmemet Szépen igazolnám.

Ady Endre

KARÁCSONY ESTI SZÍV

Sikong a szél, csikorg a hó, Muzsikál karácsony elé,

Boldogan rohan a világ A gyermek-kacagás felé.

Meleg szivárvány-szín tör át Minden hideg borúlaton,

Tapsolgató gyermekkori Nevetésem reá dobom.

Minden lélek magába száll,

Ön jósága előtt ragyog,

Úgy érzi, hogy szív-trónusán Énekelnek az angyalok.

Ujjong, szeret, hévül a szív,

Hogy valami szépet tegyen, Tömjénnel, mirhával rakott Krisztus-szerelmes Bethlehem.

Én az imádság szárnyain A nagy Fényképészhez megyek, Zsoltár mellet, Emberiség! Levétetem a szívedet.

Szabó László